„C? Lucia Cuciureanu era nu numai predispus?, dar ?i preg?tit? de zbenguial? liric? se vedea deja din volumul las? apa s? curg?, unde lucrarea principal? era f?cut? de verv? ?i de inteligen??. Nici aici, în noua carte (o sut? de kilometri mai la nord), nu lucreaz? altcineva în locul lor. Textul e un joc de compozi?ie cu regul? de imprevizibilit??i cât mai spontane (pe principiul «s? fie u?or ilogic» totul) ?i cu gândul s? par? fermec?toare. A?a ar ?i p?rea dac? din loc în loc n-ar c?dea, în plin? euforie ludic? (inclusiv intra-textual?, nu doar referen?ial? la tot pasul), câte-un strop de ghea?? sau câte-o imagine de frison (de genul lini?tii «din fereastr?/ca un pumn în plex» ori al «creierului strivit de ?enile» ce «pare o poian? cu brându?e» ?.a.) care magnetizeaz? anxios pulberea de nota?ii existen?iale.“ - Al. Cistelecan

eu rd ca s nu gndesc,tu rzi de mutrele mele,de lustra din tavan,de piciorul mesei.sunt att de mic sub tinenct nu m vede nimeni de pe marte.dac big brother triete,pe tine te observ primul.“

Din nord, dup? o experien?? de dasc?l la ?coala din Ieud, Ioan Es. Pop a naufragiat prin ’88, ?n Capital? ca muncitor pe un ?antier, mai apoi, dup? ’89, ca redactor la Luceaf?rul, izbutind s?-?i transforme naufragiul ?n descoperire esen?ial?, precum eroul lui Defoe. Cu migal?, cu entuziasm, cu r?bdare, cu Vineri, Robinson a f?cut din naufragiul s?u o terapeutic? a oric?rei alien?ri, inclusiv a celei de sine ?nsu?i. Cu talent, cu intui?ie, cu imagina?ie, cu nou?zeci?tii, Ioan Es. Pop ?i-a convertit naufragiul ?ntr-o splendid? revocare dramatic-liric? a neantului zilnic, cum numai poe?ilor de tot li se poate ?nt?mpla. Ieudul f?r? ie?ire este expresia plin? de prospe?ime poetic? a cestei convertiri. Lauren?iu Ulici

rülk, hogy úgy dntttél, belenézel a knyvembe. Tudod, ez az hely, ahol a szerzk ismert emberektl idéznek arról, hogy milyen nagyszer ez a knyv. De én ezt nem igazán szeretem. Olcsó trükknek tartom, ami csak arra jó, hogy bepalizza az embereket. Nem hiszek benne. Te ennél úgyis okosabb vagy, és szebb úgysem dlnél be. Nagyon tetszik a blúzod jól megy a knyvemhez! ELLEN DEGENERES Imádom, ahogy fogod ezt a knyvet. Látszik, hogy erre születtél Vedd meg és el se engedd! ELLEN DEGENERES Tudod, mi tetszik nekem a legjobban benned Az, hogy így egymásra találtunk. Na meg a szemed! ELLEN DEGENERES Te vagy a legkedvesebb olvasóm! Minden idk abszolút kedvence. De psszt... meg ne mondd a tbbieknek! ELLEN DEGENERES

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ?t?dik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból ?sszeállított ?t?dik Húzós-k?nyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, ?megszólal” benne csillagász, filmrendez?, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós m?sorvezet?, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: ?Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkr?l.” Bródy János: ?…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amir?l a legutóbb írtam.” Gálv?lgyi János: ?…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akit?l kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, t?bbek k?z?tt ilyet: ?Szeretett mesteremnek, Gálv?lgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: ?Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszk?dik napi pénzügyi problémákkal. [...] ?n mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel ?a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy ?nmagában csak ez nem elegend? a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: ?Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni kés?bb is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. ?s akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: ?…a medd?ség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszk?d? emberekben, legyenek hív?k vagy nem hív?k, b?ntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: ?…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legy?zni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég er?s egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok él?súlyban.” Pásztory Dóra: ?Egyszer?en idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinálni. […] A hajgumizás volt ilyen… Emiatt megn?vesztettem a hajamat, hogy kikísérletezzem, ezt hogyan tudom megoldani. ?s sikerült, begumiztam, aztán levágattam. A probléma megoldódott.” Sas József: ??n fél?s vagyok, de ha fontosnak tartok valamit, akkor nem. Egyébként azok félnek igazán, akik a humortól is félnek.”

Йшов четвертий р?к св?тово? в?йни. Втомлений под?ями генерал-лейтенант рос?йсько? ?мператорсько? арм?? Павло Петрович Скоропадський, нащадок старовинно? старшинсько? фам?л??, ще не знав, що стане гетьманом незалежно? Укра?нсько? Держави. Епоха зм?н, яку самовбивчо наближали революц?онери вс?х мастей, перетворилася на апокал?псис, в?йну вс?х проти вс?х, але Скоропадському стало духу взяти на себе невдячну ношу державного буд?вництва. Спроба зак?нчилася ц?лковитим ? оч?куваним провалом, але окрем? починання гетьмана дотривали до наших дн?в: саме йому Укра?на завдячу?, наприклад, Академ??ю наук. У цих пронизливих спогадах постають буремн? роки революц?? ? громадянсько? в?йни та особиста драма Скоропадського, який за влучними словами Вячеслава Липинського, став укра?нцем, т?льки переставши бути гетьманом. Але, на жаль, було вже п?зно: Укра?ну охопив червоний морок з п?вноч?. Коментар? до видання п?дготували Георг?й Потульницький, Владлена Мара?ва. П?слямова — Ярослава Пеленського, ?горя Гирича та Георг?я Папак?на.

Segundo Eduardo Coutinho, a obra trata de um texto bastante atual, que aborda a cr?nica em vários de seus aspectos, no período que se estende desde a primeira metade do século XX ao início do século XXI, deixando claro que o gênero continua vivo e em plena efervescência no momento presente. Além disso, inclui uma bibliografia relevante e bastante atualizada sobre o assunto e uma rela??o bastante completa de livros de cr?nicas publicados no período de 1936 até o presente.

Cucamonga este o carte de avangard?, experimental?, care cuprinde texte din zonele poeziei, prozei ?i filozofiei. Cele cinci capitole ale c?r?ii s?nt urm?toarele:1) Best Sailor. Este un poem ?n proz?, polemic ?i critic la adresa societ??ii de consum ?i a pie?ei de carte dominate de bestselleruri. Arm?tura fiec?ruia dintre cele ?apte capitole ale acestui poem este alc?tuit? din scurte descrieri ale c?r?ilor prezente ?n topurile de v?nz?ri din Statele Unite ale Americii, topuri publicate ?n revista The New York Times Book Review (nr. 11 din 24 martie 2008). Unul dintre personajele cele mai sonore care apar ?n acest text este Barack Obama.Best Sailor este probabil singurul poem din lume cu bibliografie (lista cuprinde ?n jur de 100 de c?r?i).2) 19 pove?ti despre orice. Este un capitol care cuprinde 19 poeme scrise ?n registre diferite, fiecare fiind despre ceva anume: Despre visele unora pl?tite de al?ii; Despre importan?a ficu?ilor ?n via?a c?l?torilor; Despre pas?rea care ??i ia zborul din om; Despre pescuitul alternativ; Despre cum se pleac? ?n luna de miere; Despre cum ajunge privirea s? vad?; Despre orbirea vorbirii; Despre pompierul care ??i incendia ?ig?rile; Despre rolul menghinei ?n deprinderea tehnicii zborului; Despre legile rescrise ale ospitalit??ii termodinamice; Despre c?l?toria p?m?ntului ?n jurul omului; Despre mor?i numai de bine; Despre teorema pesc?ru?ului cu cap de lup; Despre fatalitatea de a urm?ri ?tirile la televizor; Despre anatomia valurilor; Despre garderoba incandescent? a lui Dumnezeu; Despre con?inutul de metal al picioarelor; Despre lumina care ne calc? pe urme; Despre categoriile aristotelice ale liniei orizontului. Ultimele cinci poeme-pove?ti au la baz? c?te o ipotez? ?tiin?ific? ?i s?nt scrise ?ntr-o manier? inovatoare.3) Iubita mea vitreg? ?i 4) Unul dintre domni?oara W ?i doamna Kuttare s?nt dou? poeme ?n proz?, cu personaje ?i ?nt?mpl?ri stranii. (Aceste poeme s?nt relu?ri din c?r?i mai vechi, ap?rute ?n urm? cu 8-9 ani.)5) Demonadologia este o lucrare de filozofie, o scurt? introducere ?n metafizica r?ului, alc?tuit? din 90 de paragrafe, care parodiaz? Monadologia, celebrul tratat de metafizic? al lui G. W. Leibniz. Monadei leibniziene i-a fost aici substituit? demonada, ?n locul lui Dumnezeu apare Demonezeu, iar cea mai bun? dintre lumile posibile a fost ?nlocuit? de cea mai rea dintre lumile posibile. De?i trateaz? despre principiile care stau la baza r?ului din lume, Demonadologia se ?ncheie ?ntr-o not? optimist?, cu happy-end.

M? numesc Valeriu Mircea Popa. M-am n?scut ?n 4 octombrie 1947. Eu ?i fratele meu Sorin (un matematician de elit?) suntem a patra genera?ie de intelectuali din familie. O familie de prin Ardeal.?n via?a de acum am fost (?i poate ?nc? mai sunt) golan, student, muzician (chitar? clasic? ?i instrumentul indian numit sitar), textier, fum?tor, afemeiat, b?utor de vodc?, culturist, defectolog, logoped ?i psihoterapeut ?n ?coli speciale, practicant de karate, contrabandist, marochiner, poet, ?ngrijitor de b?tr?ni ?ntr-un Altenheim din Germania, tat?, cre?tin gnostic, lector universitar, doctor ?n psihologia artei, t?mplar, designer de bijuterii, gravor, bijutier.De o vreme ?ncoace am impresia c? sunt un nimeni.Nu vreau s? ?tiu ce am fost ?n vie?ile anterioare.

volumul al II-lea dintr-un interviu de un cristian Ce noroc a avut Genera?ia noastr?, Genera?ia ‘60, c? a fost contemporan?, c? a avut ?n mijlocul ei ?n permanen?? un artist ca Ion Cucu, un om ?n stare s? fixeze imaginea ei ?ntr-o vreme ?n care nu puteau s? r?m?n? niciun fel de alte imagini, pentru c? televiziunea era dedicat? exclusiv perechii conduc?toare, pentru c? la un moment dat nici m?car pe c?r?ile proprii nu puteau s? apar? fotografii. Dac? n-ar fi existat Cucu ?n mijlocul scriitorilor ?i dac? n-ar fi fost ?ntr-o m?sur? aproape magic? – a? zice – prieten cu ei ?i nu i-ar fi intuit, aceast? genera?ie important? a literaturii rom?ne n-ar fi existat vizual. Nu s-ar fi ?tiut cum eram. R?sfoind albumul lui, concluzia mea e c? eram frumo?i. Senza?ia e c? ne f?cea mai frumo?i dec?t eram. ?ntotdeauna c?nd v?d o fotografie a mea f?cut? de Ion Cucu, m? ?ntreb ?oare chiar a?a ar?tam ?n realitate?“. Senza?ia este c? prietenia cu care ne privea f?cea s? ap?rem mai frumo?i. (Ana Blandiana)

„Bagdad, capitala devastat? a Irakului. ?i «Bagdad» – capitala unei combustii ontologice care pare a urm?ri, prin arheologia poeziei, ipostazierea întro stare de maxim? vulnerabilitate, splendoare ?i vinov??ie a acelor lucruri care sunt la limita vizibilit??ii, amalgamând realit??ile (sociale, istorice, existen?iale, memoriale etc.) întrun nod al autodemol?rilor ?i al infrarealit??ilor beligerante. Index de ecouri instinctive: tropismele lui Nathalie Sarraute ?i antiescapismul via Aktionsgruppe Banat. Iulia Modiga debuteaz? puternic ?i tran?ant, cu transfigur?ri germanice pe linie experimental?, cu rigoare lingvistic? ?i cu o atitudine imagistic? cu totul extrateritorial? în contextul actualelor poetici române?ti.“ (Liviu G. Stan) „Miar fi greu s? detectez motivele care au conduso pe Iulia Modiga spre poezie. Datele ei oficiale – doctorand? în sociologie, ma?tera unui site unionist ?i mama unui b?iat crescut frumos – nu l?sau loc b?nuielii c? Iulia ar avea ?i preocup?ri lirice. Uite îns? c? un sâmbure, ascuns bine pân? acum, a irumpt întrun volum de poezie care, sunt convins, va stârni interesul criticilor literari, pe care, îns?, îi desfid de pe acum dac? vor accesa tagul «poezie feminin?» ?i nu vor recunoa?te c? în «Bagdad» e poezie pur? ?i simpl?, scris? nu din ambi?ia de a încropi vreun manifest sau de a promova, în subsidiar, cine mai ?tie ce idei, ci din pl?cerea de a imagina ?i a formula tot cei trece prin minte Iuliei. Au f?cut vreodat? poe?ii altceva?“ (Dumitru B?di?a) „Poezia Iuliei Modiga din acest volum se na?te din nota?ii frânte ?i rapide, din înregistr?ri neutre ale unor st?ri acute de disperare ?i revolt?, din jocuri lingvistice, din ambiguit??i c?utate, din ciocnirea unei sensibilit??i exacerbate cu un cotidian agresiv, dintro luciditate sentimental? ie?it? din comun, din mici ilumin?ri personale, dar ?i din fel de fel de expresii scânteietoare memorabile, precum «u?ile se deschid în exterior»; «oameni în c?ma?? alb? de z?pad?»; «respir?m ca sub ap?»; «din cre?tet în t?lpi sârm? ghimpat?»; «deatunci ritmul cardiac î?i strânge genunchii la piept în slow motion/ precum troleele care trec pe bd. ?tefan cel Mare când efectueaz? o vizit? Merkel sau Biden»; «m? a?ez în praf întro prelungire de mesteac?n/ alt?dat? ai fi suflat ?i ar fi disp?rut tot». Dac? ar fi s?i caut un nume acestei poezii r?scolitoare, ia? spune c? e o poezie a a?tept?rii dup? ce nu mai ai niciun fel de a?tept?ri.“ (Dumitru Crudu) „Iulia Modiga scrie o poezie în care detaliile cotidiene primesc profiluri ferme, fundamentale, privind mereu spre un cel?lalt absent. Dar acest cel?lalt din volumul «Bagdad» este pentru poem o ocazie de a contura deopotriv? st?ri politice ?i personale. Uneori cel?lalt este poezia («copiii etnobotanici ?i masca?ii o conduc pe ultimul drum»), alteori cel?lalt este partenerul unei plastice discu?ii despre putere ?i istorie (unde «pe?ti?orii înoat? cu ciocane s? sparg?», iar «Bruce Lee plânge pentru c? ?i regii plâng câteodat?»). Versurile Iuliei nu cunosc ambiguitatea: «m?car am crescut un câine/ care nu te cunoa?te/ care tear sfâ?ia/ la o simpl? comand?». Reu?ita cea mai de seam? în «Bagdad» ?ine de claritatea cu care este decupat un spa?iu personal între atâtea detalii care au preten?ia c? sunt mai importante decât noi. ?i, de acolo, poezia Iuliei Modiga organizeaz? ap?rarea f?r? s? cedeze.“ (R?zvan ?upa)

Of all the myths which have come down to us from the East, and of all the creations of Western fancy and belief, the Personality of Evil has had the strongest attraction for the mind of man. The Devil is the greatest enigma that has ever con-fronted the human intelligence. So large a place has Satan taken in our imagination, and we might also say in our heart, that his expulsion therefrom, no matter what philosophy may teach us, must for ever remain an impossibility. As a character in imagi-native literature Lucifer has not his equal in heaven above or on the earth beneath. In contrast to the idea of Good, which is the more exalted in proportion to its freedom from anthropomor-phism, the idea of Evil owes to the presence of this element its chief value as a poetic theme. The discrowned archangel may have been inferior to St. Michael in military tactics, but he cer-tainly is his superior in matters literary. The fair angels—all frankness and goodness—are beyond our comprehension, but the fallen angels, with all their faults and sufferings, are kin to us. There is a legend that the Devil has always had literary aspi-rations. The German theosophist Jacob B?hme relates that when Satan was asked to explain the cause of God’s enmity to him and his consequent downfall, he replied: “I wanted to be an author.” Whether or not the Devil has ever written anything over his own signature, he has certainly helped others compose their greatest works. It is a significant fact that the greatest im-aginations have discerned an attraction in Diabolus. What would the world’s literature be if from it we eliminated Dante’s Divine Comedy, Calderón’s Marvellous Magician, Milton’s Paradise Lost, Goethe’s Faust, Byron’s Cain, Vigny’s Eloa, and Lermon-tov’s Demon? Sorry indeed would have been the plight of litera-ture without a judicious admixture of the Diabolical. Without the Devil there would simply be no literature, because without his intervention there would be no plot, and without a plot the story of the world would lose its interest. Even now, when the belief in the Devil has gone out of fashion, and when the very mention of his name, far from causing men to cross themselves, brings a smile to their faces, Satan has continued to be a puissant personage in the realm of letters. As a matter of fact, Beelzebub has perhaps received his greatest elaboration at the hands of writers who believed in him just as little as Shake-speare did in the ghost of Hamlet’s father.

A ?Védtelen város” elnevezés? irodalmi és fotópályázatot 2015 szeptemberében indította útjára az Underground Kiadó szerkeszt?sége. A beérkezett m?vekb?l állt ?ssze ez a válogatás. Kett?s célunk volt. Egyrészt terepet adni szépíróknak és fotósoknak, hogy végzettségt?l, kortól, minden címkét?l függetlenül, csupán a m?vészetcsinálás ?r?méért alkothassanak. Másrészt olyan tematikát akartunk k?rbejárni, amely sokaknak sokfélét jelent. ?gy teremtettünk meg egy városi kaleidoszkópot, egy életb?l merített, mégis fiktív teret, amely folyamatosan változik – a szemlél?t?l függ?en. /a szerkeszt?: Sós Dóra/

ADY – Magyar – angol kétnyelv? kiadás – Hungarian-English bilingual edition Kocsi-út az éjszakában Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész elt?r?tt, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész elt?r?tt. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jaj-szó szállna, Félig mély cs?nd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér. Ride in the night How broken’s today the Moon, And how dismal and mute is this night, Today I am how sad and not blithe, How broken’s today the Moon. All the Wholes are broken now, And all the flames flare up in small parts, And all the loves are broken in hearts, All the Wholes are broken now. Bad cart is running with me, As if a cry of pain would there sound, Profound’s the still and partly din’s round, Bad cart is running with me.

Nova zbirka poezije ?arka Pai?a otkriva izvanredan autorov poetski svijet u kojem se na najneposredniji i najjasniji na?in spajaju njegova filozofska razmi?ljanja, post-punk poetika i jasna eti?ka komponenta. Poezija ?arka Pai?a ipak prije svega i nadasve progovara o slobodi i ?e?nji za njom, a Pai? u stihovima daje inovativne, sna?ne slike i ?itatelja ostavlja da nad stihovima razmi?lja, da im se vra?a i da ih iznova ?ita i citira.

Tomica Bajsi? pripada onoj skupini pisaca koja doista slavi ?ivot i razliku. Bajsi? zna da je svaki ljudski ?ivot neponovljiv. Pripada onoj izumiru?oj vrsti ljudi koja ne ?eka da svijet stigne na ekran, nego ima hrabrosti suo?iti se sa svim ?ivotnim izazovima – od najuzvi?enijih radosti do najdublje patnje.Tomica Bajsi? jedan je od rijetkih lovaca na metafore i zna?enja jer savr?eno dobro zna da negdje ipak postoji to?ka u kojoj jezik, osobito onaj pjesni?ki, jo? uvijek ima razloga postojati. Jer, mo?da negdje postoji i ona kristalna kocka vedrine o kojoj je pjevao Tin Ujevi?. Ako se i danas krije negdje u prostorima suvremene hrvatske knji?evnosti, onda je posjeduje Tomica Bajsi?. I dijeli je s nama bez ikakvoga zazora i sebi?nosti. Kako je mo?e imati netko tko je doista vidio nevidljivo more iskona? Pa i ono u kojemu ?uvamo sebe od sebe samih: to na?e nevidljivo more, sunce, sol, valovi, plime, oseke i jedno jedro, kada smo pomislili da vi?e nigdje nikoga nema.

Cartea de fa surprinde momente de libertate, arcuiri de libertate, zvcniri libere, explozii spre frumos, notate n fragmente lirice. n esen ei ncape i mulumirea pentru aceste momente, pentru minunea coninut n ele. Iar bucuriei acestei liberti i dau o orientare n sus i spre rsrit, c mrturisire i c recunotina pentru putin de a o fi trit-o.Din punct de vedere muzical, poeziile se acordeaz i cu muzica pe care o interpretez i studiez – muzica psaltic – prelund multe din elementele ntlnite n acest gen muzical. sub aspectul formei, n multe situaii am pstrat varianta cea mai brut, considernd c pstreaz cel mai bine culoarea momentului poeziei.“ –Cristian Boro

Nicolae Breban este stpnit de – i ajunge s stpneasc el nsui – voina de putere creatoare. Creaia este, dup Fr. Nietzsche, adevrata voin de putere. Ct pot crea – att exist“, iat relaia definitorie i poate chiar sensul vieii, raliat adnc unei ontologii a artei literare. Scriitorul se teme cel mai mult de insuficiena voinei. ntotdeauna a fost ngrozit de un succes de mna a doua. Un succes a fost faptul c n Frana i-au fost publicate romane dificile“, ntr-un context literar i istoric defavorabil. (…) Breban triete cu luciditate abisal; vis estetic“. Urmeaz, aadar, i nu contrazice autonomia esteticului. Omul i cultura sunt artificioase, nu naturale. El crede c, n esen, literatura nu s-a schimbat niciodat de la Homer ncoace.“ (Marian Victor Buciu) Un romancier pentru o generaie a literaturii. Nici un prozator romn nu a trit, dup 1960, o evoluie att de rapid. Succesul fulgertor al lui Nicolae Breban nu poate i nici nu trebuie s fie judecat independent de momentul 1965 al literaturii tinere. O generaie de povestitori i de poei avea nevoie de un adevrat romancier pentru a-i consacra, aa cum se cuvine, strlucirea. Nu de un romancier fcut prin aglomerarea povestirilor, strlucitor pe fiecare pagin, spectaculos prin fiecare personaj al su; generaia reclam nu un autor care tie s povesteasc, ci un scriitor nzestrat cu vocaie de romancier: de adevrat constructor.“ (Cornel Ungureanu)

Ormai Norbert Kossuth Lajos mellett szolgált, s remek meggy?z?képességével ?tezer vadászkatonát állított a szabadságharcba. Gyorsan t?rt el?re, az 1848 júliusában még hadnagyi rangban szolgáló Ormait tíz hónap múlva már ezredessé léptették el?, Kossuth kinevezte a honvéd vadászezredek f?felügyel?jévé. Pár nappal azután, miután visszavonult és lemondott beosztásáról, császári fogságba esett, majd a hadbírósági tárgyalása napján kivégezték.Az egykori ezredes életét és halálát máig legendák ?vezik. Sokan, még a neves t?rténészek is, minden komolyabb utánajárás nélkül nevezték Ormait szélhámosnak. E kiadvány számos ponton tisztázza az Ormaival kapcsolatos félreértéseket, torzításokat, és megpróbál hiteles adatok, valamint eredeti okmányok k?zlésével hozzájárulni pályaívének teljesebb megrajzolásához.

Raporturile dintre cuvinte i confer poemelor sale conotaii metafizice derulate ntr-o muzic enigmatic a linitii i tcerii, fiecare cuvnt scris avnd parc viaa i destinul su (ca n poemele uruguaienei Delmira Agustini), brodnd misterioase asociaii greu de tradus chiar n limba romn, ceea ce m-a determinat s le las s zburde singure, citndu-le deseori pe acelea crora nu le-am gsit corespondentul n dicionarul meu srac n sinonime.Poemele Alinei Beiu-Deliu au o densitate i un dramatism care refuz tiparele obinuite ale feminitii, fiind ncrcate de un lirism convulsiv care explodeaza deseori cu farmecul spontaneitii imediate, alteori cu delicateea i fragilitatea disimulrilor, care printr-un inexplicabil algoritm, dezvluie mai mult dect acoper mesajul poetic, crend o atmosfer grav de filigran incomprehensibil la prima lectur, dar care se limpezete treptat, pe msura repetrii, n toat splendoarea, obligndu-l pe cititor s se ntrebe, n final, dac singurtatea poetei este o simpl izolare sau o form de aprare a libertii sale ctigate prin suferin.“ (Valeriu Cuner)

Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori, monografia ?n cauz? – semnat? de marele c?rturar Ion Iano?i, membru al Academiei Rom?ne – constituind una dintre lucr?rile de v?rf despre uria?ul romancier de la Iasnaia Poliana.