The Oresteia, a trilogy of Greek tragedies written by Aeschylus. The name derives from the character Orestes, who sets out to avenge his father's murder. The only extant example of an ancient Greek theater trilogy, the Oresteia won first prize at the Dionysia festival in 458 BC. Principal themes of the trilogy include the contrast between revenge and justice, as well as the transition from personal vendetta to organized litigation.

The Danaids form the chorus and serve as the protagonists. They flee a forced marriage to their Egyptian cousins. When the Danaides reach Argos, they entreat King Pelasgus to protect them. He refuses pending the decision of the Argive people, who decide in the favor of the Danaids. Danaus rejoices the outcome, and the Danaids praise the Greek gods. Almost immediately, a herald of the Egyptians comes to attempt to force the Danaids to return to their cousins for marriage. Pelasgus arrives, threatens the herald, and urges the Danaids to remain within the walls of Argos. The play ends with the Danaids retreating into the Argive walls, protected.

The story is based around incident when Apuleius was accused of using magic to gain the attentions and fortune of a wealthy widow. He declaimed and then distributed a witty tour de force in his own defense before the proconsul and a court of magistrates convened in Sabratha, near ancient Tripoli, Libya.

Lysistrata is a comedy originally performed in classical Athens in 411 BC. A comic account of one woman's extraordinary mission to end the Peloponnesian War. Lysistrata persuades the women of Greece to withhold sexual privileges from their husbands and lovers as a means of forcing the men to negotiate peace—a strategy, however, that inflames the battle between the sexes. The play is notable for being an early exposé of sexual relations in a male-dominated society.

Two middle-aged men stumbling across a hillside wilderness are guided by a pet crow and a pet jackdaw. One of them advises the audience that they are fed up with life in Athens, where people do nothing all day but argue over laws, and they are looking for Tereus, a king who was once metamorphosed into the Hoopoe, for they believe he might help them find a better life somewhere else.

Today the women at the festival are going to kill me for insulting them!' This bold statement by Euripides is the absurd premise upon which the whole play depends. The women are incensed by his plays' portrayal of the female sex as mad, murderous, and sexually depraved, and they are using the festival of the Thesmophoria (an annual fertility celebration dedicated to Demeter) as an opportunity to debate a suitable choice of revenge.

DELTA is a fictional screenplay that explores the lives of young film-directors who seek success in the entertainment industry. ‘The Director’ bar is where a lot of aspiring directors head to in hopes of creating great networks with key film industry players. Three male directors, Bradley Jones, John Michel and Anglo Floyd spend some time discussing with the bar’s bartender, who gives them a card with the details of a bar called “d” (Delta). The directors are informed that “d” is where the most successful filmmakers head to for networking and successful careers. Once they relocate themselves to a bar filled with the elite filmmakers, the three directors are finally introduced to a community where all the cinematic magic takes place. However, they are yet to learn about the exploitation, branding and identity crisis that the actors and filmmakers must endure for their art. After all, great passion also requires great sacrifice.

This first volume covers talks given in Italy, Norway and India. Krishnamurti begins with the statement "Friends, I should like you to make a living discovery, not a discovery induced by the description of others... I am not going to try to describe what to me is truth, for that would be an impossible attempt. One cannot describe or give to another the fullness of an experience. Each one must live it for himself." An extensive compendium of Krishnamurti's talks and discussions in the USA, Europe, India, New Zealand, and South Africa from 1933 to 1967—the Collected Works have been carefully authenticated against existing transcripts and tapes. Each volume includes a frontispiece photograph of Krishnamurti , with question and subject indexes at the end. The content of each volume is not limited to the subject of the title, but rather offers a unique view of Krishnamurti's extraordinary teachings in selected years. The Collected Works offers the reader the opportunity to explore the early writings and dialogues in their most complete and authentic form.

This Classic Edition contains the original version of "The Elements of Style" written by Cornell University English professor William Strunk Jr. Generations of college students and writers have learned the basics of grammar from this short primer over the years. It was rated "one of the 100 most influential books written in English" by Time in 2011, and iconic author Stephen King recommended it as a grammar handbook that all aspiring writers should read. Written one hundred years ago, "The Elements of Style" is a nostalgic link to a momentous time in American history that ushered in the Art Deco era and the Roaring Twenties. Many of the English grammar rules it cites are as relevant today as they were at the turn of the 20th century; but, one by one, these rules are becoming out-of-date This Classic Edition, updated as we head into 2017, is intended as a tribute to Prof. Strunk's enduring book. It follows the original version but includes these enhancements for today's readers: 1. Editorial notes have been inserted to indicate grammar rules now considered obsolete, and to provide brief insights on updated rules for present-day writers. 2. Easily recognizable symbols have been added to the grammar examples throughout the book so that readers can discern correctly written sentences from errors at a glance. 3. A Study Guide has been added at the conclusion of the book. 4. The paperback version includes blank, lined pages at the end for convenient note taking. 5. The digital version has been restyled for improved display on all modern e-book readers.

A singular fatality has ruled the destiny of nearly all the most famous of Leonardo da Vinci's works. Two of the three most important were never completed, obstacles having arisen during his life-time, which obliged him to leave them unfinished; namely the Sforza Monument and the Wall-painting of the Battle of Anghiari, while the third—the picture of the Last Supper at Milan—has suffered irremediable injury from decay and the repeated restorations to which it was recklessly subjected during the XVIIth and XVIIIth centuries. Nevertheless, no other picture of the Renaissance has become so wellknown and popular through copies of every description.

Leviathan is one of the earliest and most influential examples of social contract theory. A classic western work on statecraft comparable to Machiavelli's The Prince. Written during the English Civil War (1642–1651), Leviathan argues for a social contract and rule by an absolute sovereign.

Ni prevodi najzna?ajnijih drama Oskara Vajlda: Salome, Sveta kurtizana i Va?no je?da si?Ernest

Demagóg, ?rült, gazember? Népvezér, próféta, mártír? E két véglet k?z?tt ingadozott Szálasi Ferenc megítélése kortársai szemében. Az utókor azonban k?zel sem ilyen megosztott személyét illet?en, Szálasi a 20. századi magyar t?rténelem talán legelutasítottabb alakja. K?tetünkben arra keressük a választ, miként vált azzá. Miért lépett egyáltalán a politika színpadára otthagyva ezzel a biztos karriert kínáló katonaságot? Milyen célok vezették? Mit gondolt és mit tett politikusként? Szálasi életútjának állomásairól számos egykori dokumentum vall, ami lehet?séget ad, hogy t?bb, olykor lényegesen eltér? néz?pontokból vizsgálhassuk ugyanazt az eseményt. K?nyvünkben megkíséreljük a sok esetben részrehajló – vagy éppen elfogult – kortársak írásai alapján áttekinteni Szálasi életútját: a katonáét, az ideológusét, a politikusét – gyermekkorától egészen haláláig. Végül pedig azt is bemutatjuk, miként viszonyul hozzá az utókor. A k?tetet életrajzi kronológia, válogatott bibliográfia, valamint térképek teszik teljessé. PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.

So?ia mea, pe c?te cred, mi-a fost Cinstit?. Poate acum e necinstit?. Te cred om drept… dar nu mi-e dovedit? P?rerea despre ea ?i despre tine. Avea un nume f?r? de ru?ine ?i chipul ei cu al Dianei sem?na. Cum pot s? cred c? s-ar putea schimba Deodat? ?ntr un chip ?ntunecat, Cum este acel cu care-s ?nzestrat? By the world, I think my wife be honest and think she is not; I think that thou art just and think thou art not. I’ll have some proof. Her name, that was as fresh As Dian’s visage, is now begrimed and black As mine own face

Antológiánk magyar zsidó t?rténelemr?l szóló tanulmányok gy?jteménye. ?sszeállításunk azonban mind témájában, mind módszertanában kül?nb?zik az eddig megszokott ábrázolástól. A magyar (azaz a t?rténelmi Magyar Királyság területén él?) zsidóságot a t?rténetírók leginkább a modern eszmékhez lelkesen csatlakozó és asszimilációra t?rekv? k?z?sségként ábrázolták, amelyet csupán az antiszemitizmus id?szakos fellángolásai akadályoztak meg végs? céljuk elérésében. Sokszor még az is el?fordult, hogy a magyar zsidókat a legsikeresebben asszimilálódott európai zsidóságként jellemezték, ami már nyilvánvaló túlzás. Valójában a magyar zsidóság sajátos jellege sokkal inkább a jelent?s létszámú ortodox réteg határozott asszimiláció-ellenességéb?l fakadt. Az itt k?tetbe gy?jt?tt ?t tanulmány a magyar ortodoxia t?rténetével, ezzel a mostanáig igen kevés figyelemre méltatott területtel foglalkozik.

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legt?bbet játszott m?ve Shakespeare-nek. K?zéppontjában az élet kínálta, s mindenkiben f?lmerül? kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végs? határa a vélt vagy valós hiba, netán b?n helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létez?re? Vívódó, t?preng? alkotás a dráma, miként a f?szerepl? maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas ?nmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék el?zik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ? is belepusztul. T?rni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája ?r?kérvény?! Mert a cselekvés erk?lcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ?lni? K?vetkezmények nélkül semmi sem vállalható, kül?n?sen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felel?sséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk el?tt? Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelm? feleletet. Nem is adhat. Remekm?vek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb d?ntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.

Lord Ronald Gower (1845 ù1916) was a British aristocrat, Liberal politician, sculptor and writer. Besides being a sculpture he wrote biographies of Marie Antoinette and Joan of Arc, and a history of the Tower of London. Joan of Arc was a15th century French heroine. She was born a peasant girl in eastern France who grew up to lead the French army to several important victories during the Hundred Years' War. She was captured by the Burgundians, sold to the English, tried by an ecclesiastical court, and burned at the stake when she was nineteen years old.

Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomt?rténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? ?rgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószer?tlen t?rténete számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz k?zvetít? forrásokon át g?r?g, s?t egyiptomi gy?kerekig nyúlik vissza az aranyalmát term? fa s a két szerelmes t?rténete. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a t?rténelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ?rd?g?k, boszorkányok, b?lcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehet?ség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, leveg?ben r?pk?d?, láthatatlanná váló ?rd?gfiak, f?ld mélyér?l szemünk láttára kiemelked?, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? ?letutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a b?lcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem ?r?k. Drámai k?ltemény? ?jfélt?l éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már f?lénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszk?dünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, s?tétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra f?lkel a nap. V?r?smarty Mihály 1830-ban fejezte be m?vét, a cím alá azt írta: színjáték ?t felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legf?képpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy m?vét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen szület? Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és m?vészeti lapok ?dolgozótársa”, szívét melenget? jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája t?bbnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszer? ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor át?leli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem ?r?kre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s f?ldi létükben ?r?kre ?sszeforrnak. Csongor és Tünde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthet? kincs, ?r?kre er?t adó hatalom, b?lcsességgé párlódott tudás. ?gy lesznek halandók halhatatlanok. ?s másnap újra f?lkel a nap.

sszevissza csereberéldik egy ikerpár, lóvátesznek egy felfuvalkodott trtett, tmérdek móka, dal, vidámság szvi át két, nagy nehezen egymásra találó szerelmespár trténetét. Oly' darab ez, amint a kznség szeret, kíván, óhajt – ami nektek kell”, mondta Szász Károly errl a vígjátékról, amelynek már a címe is jókedvre derít.

„Într-o pres? care nu prea mai pune pre? pe reportaje, Liliana Nicolae persevereaz? cu inteligen?? ?i har. La radio ?i în Dilema veche, subiectele ?i cuvintele ei bine m?surate reconstituie lumea din frînturi, în toat? normalitatea ei. Ascultate sau citite, reportajele sale ne pun pe gînduri în fa?a Vie?ii pe care, gr?bi?i, uit?m uneori s-o contempl?m ori s-o în?elegem.“ – Mircea Vasilescu (Dilema veche)

A meg?zvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unoka?ccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú k?zben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfit?l félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát. A h? barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik - társadalmi kül?nbségek miatti - reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) t?rténete ?sszefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.