Támba Renátó (1987–) író, gyermekkor-kutató. Doktori értekezését 2016-ban védte meg a Debreceni Egyetemen, gyermekkor-t?rténeti ikonográfia tudományterületen. Jelen m? disszertációja javított változata, s az alf?ldi iskola fest?inek gyermekábrázolásait járja k?rbe a gyermekszemlélet t?rténeti kutatásának tükrében.

In giving to the world the record of what, looked at as an adventure only, is I suppose one of the most wonderful and mysterious experiences ever undergone by mortal men, I feel it incumbent on me to explain what my exact connection with it is. And so I may as well say at once that I am not the narrator but only the editor of this extraordinary history, and then go on to tell how it found its way into my hands. Some years ago I, the editor, was stopping with a friend, "vir doctissimus et amicus neus," at a certain University, which for the purposes of this history we will call Cambridge, and was one day much struck with the appearance of two persons whom I saw going arm-in-arm down the street. One of these gentlemen was I think, without exception, the handsomest young fellow I have ever seen. He was very tall, very broad, and had a look of power and a grace of bearing that seemed as native to him as it is to a wild stag. In addition his face was almost without flaw—a good face as well as a beautiful one, and when he lifted his hat, which he did just then to a passing lady, I saw that his head was covered with little golden curls growing close to the scalp. "Good gracious!" I said to my friend, with whom I was walking, "why, that fellow looks like a statue of Apollo come to life. What a splendid man he is!" "Yes," he answered, "he is the handsomest man in the University, and one of the nicest too. They call him 'the Greek god'; but look at the other one, he's Vincey's (that's the god's name) guardian, and supposed to be full of every kind of information. They call him 'Charon.'" I looked, and found the older man quite as interesting in his way as the glorified specimen of humanity at his side. He appeared to be about forty years of age, and was I think as ugly as his companion was handsome. To begin with, he was shortish, rather bow-legged, very deep chested, and with unusually long arms. He had dark hair and small eyes, and the hair grew right down on his forehead, and his whiskers grew right up to his hair, so that there was uncommonly little of his countenance to be seen. Altogether he reminded me forcibly of a gorilla, and yet there was something very pleasing and genial about the man's eye. I remember saying that I should like to know him.

Mrázik Julianna a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete Nevelés és Oktatáselméleti Tanszékének vezet?je. Közel száz tudományos megjelenéssel rendelkezik, közöttük angol és német nyelv? publikációkkal. Magyar és nemzetközi konferenciák gyakori résztvev?je, szakért?i tevékenységet folytat, számos kutatásban vett részt, folyóirat-szerkeszt?bizottsági tag és tananyagfejleszt?, pedagógus-továbbképzési szak indítója és programgazdája. Opponensi, témavezet?i, Országos Tudományos Diákköri konzulensi tevékenységet folytat és külföldi hallgatóknak kínál konzultációt. Oktatott tantárgyai a pedagógiai kreatológia, a tankönyvelemzés, a bevezetés a pedagógiába, tanítás tanulása, a neveléselmélet és pedagógiai antropológia, a nevelés és iskola.A monográfia célja, hogy  tanárképzésben és a tanártovábbképzésben résztvev?k megismerkedjenek az intézményes és nem-intézményes nevelés aktuális és megoldandó feladataival, valamint a hazai és nemzetközi törekvésekkel ezen feladatok megoldására. A nemzetközi és összehasonlító megközelítés? kötet számos témája közé tartozik a nevelés (pedagógiai) antropológiai megközelítése, történeti-filozófiai el?zményei, kapcsolódásai más tudományterületekkel, a nevelés stílusai, valamint a nevel?- és a tanulószerep.

A F?ld más tájain is élnek tépázott idegzet? és gondterhelt szül?k – err?l hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mik?zben probléma- és pelenkahegyeken verekedjük át magunkat nap mint nap… Szül?k, akik pont ugyanannyit aggódnak és bosszankodnak, és persze ugyanolyan büszkék is szemük fényére, mint mi! Mark Woods lebilincsel?en alapos és sziporkázóan szellemes k?tete, a Szül?k bolygója világ k?rüli utazásra hív, hogy F?ldünk kül?nb?z? nevelési módszereivel, hiedelmeivel és szokásaival ismertessen meg. Mit keres a méhlepény a kambodzsai újszül?tt mellett? Mindenhol válogatósak a gyerekek, vagy csak a mienk k?pi a falra a t?kf?zeléket? Tényleg eminensebbek a skandináv és délkelet-ázsiai gyerekek? Hogyan és miért válik feleslegessé oly korán a pelenka egyes helyeken? Valóban csak dicsérettel lehet ?ntudatos és magabiztos porontyokat nevelni? ?s akkor még nem ejtettünk szót a kamaszokról: létezik szül? a F?ld bolygón, aki képes megbirkózni ezekkel a kis ?sz?rnyetegekkel”? Hipermodern tudományos módszerek és ?si rítusok, divattrendek és hagyományok ? mindenki másképp csinálja! Végs? soron mégis mindannyian ugyanazt szeretnénk: életre való és sikeres feln?tteket nevelni gyermekeinkb?l. A paletta széles és sokszín?: szemezgessünk a világ legjobb gyereknevelési módszereib?l, fogadjuk meg más népek jó tanácsait – és ismerjünk ?nmagunkra! Mark Woods újságíró, három gyermek édesapja. Els? fia születése alkalmából két k?nyvet írt az apáknak, felkészítve ?ket gyerekük születésére és a korai id?szakra. Ezt k?vet?en jelent meg a Szül?k bolygója, egy izgalmas barangolás anyák és apák számára egyaránt!

A Népmesekincstár módszertanának gyakorlati kézik?nyve a mindennapokban kipróbált, 49 mesefoglalkozás részletes leírását tartalmazza. A 3–8 éves korú gyerekeket nevel? pedagógusok számára nyújt hasznos segítséget a sokoldalú, élmény- és ?r?mk?zpontú fejlesztésben. A témák szerint rendszerezett, a Népmesekincstár els? (Itt vagyok, ragyogok!) és második (Járom az új váramat) k?tetében található népmesék aranyfonalára mondókákat, népi játékokat és azok leírásait f?ztük. A tiszta forrásból merített dalok kottákkal szerepelnek, a találós kérdések, a kézm?ves- és alkotó folyamatok pedig komplex egységet képeznek a t?bbi elemmel. ?Nagyszer? munkaeszk?ze lesz ez a k?nyv mindenkinek, aki óvodásokat és kisiskolásokat szeretne nevelni-tanítani a népmesékkel – ahogy Bajzáth Mária teszi nagy sikerrel évtizedek óta.” (Dr. Merényi Hajnalka tanszékvezet?, ELTE Tanító- és ?vóképz? Kar) ?Bajzáth Mária mesefoglalkozásai igazi élményt jelentenek a pedagógusoknak is, segítik ?ket abban, hogy visszataláljanak a mesékhez. A feln?tt élménye alapozhatja meg a gyermek ?r?mét." (Dr. Nyitrai ?gnes tanszékvezet?, Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar) ?Ez a k?nyv gazdagító módszertani anyag, mely lehet?séget ad arra, hogy a játékok ?r?me által a gyermekeink számára is befogadhatóbbá tegyük ezt az élni segít? és élni tanító világot.” (Józsa ?va egyetemi docens, Nyugat-magyarországi Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar) A Népmesekincstár hét k?tetb?l álló sorozata, melyet Bajzáth Mária mesepedagógus válogat, ?t korosztálynak gy?jti ?ssze a világ népmeséit: 0–4 éves, 4–6 éves, 6–8 éves, 8–10 éves gyerekeknek és a 11 éven felülieknek. A szül?k és pedagógusok számára egyaránt hasznos gy?jteményeket a Népmesekincstár mesepedagógiájának két, a korosztályok igényeit k?vet? módszertani k?tete kíséri.

Sosem értetted a szakk?nyveket az autizmusról? Itt az alkalom, hogy olvasmányos és humoros formában megismerd a legfontosabb tudnivalókat a gyanújelekt?l a diagnózison át, a terápiáig. K?zérthet?, szakkifejezés mentes k?nyv szül?knek, nagyszül?knek és laikusoknak. Mit nevezünk autizmusnak és mi okozza? Mi az a BNO szám? Milyen terápiák vannak és melyik jó a gyerekemnek? Kérdések a diagnózis után? Családom nem fogadja el az autista gyerekemet, mit tehetek? Milyen támogatásokat kérhetek, és hol intézzem? Mi lesz vele ha én már nem leszek? ?s még számtalan más kérdés...

Te mit áldoznál fel, hogy teljesülj?n az álmod? Catherine boldog házasságát csak a gyermektelenség árnyékolja be. A sikertelen próbálkozások végül kapcsolatuk végéhez vezetnek. A fiatal n? feladja a harcot, és elengedi párját, hogy ne k?sse ?t egy gyermektelen élethez. Magányos ?nsajnálatba burkolózik, nem találja helyét a világban. Ekkor ismerkedik meg Calebbel, akivel lassan szerelem alakul ki k?ztük, de saját gyermek iránti vágyakozása nem hagyja nyugodni. Vajon az új kapcsolat elég er?t ad Catherine-nek, hogy újra merjen a családalapításra gondolni? A férfi z?r?s múltja miatt annak ellenére sem felh?tlen a boldogságuk, hogy úgy t?nik, ez alkalommal sikerrel jár a beültetés. A sors még további megpróbáltatásokat tartogat számukra. Katie Francoise fordulatokban gazdag második k?nyvében személyes tapasztalatait felhasználva ír arról, mennyi áldozatot képes meghozni egy n?, hogy elérje a célját, és saját gyermeke lehessen.

Néha falra másznál a gyerekeidt?l? El?fordul, hogy szinte az ?rületbe kergetnek, és a legszívesebben egy lakatlan szigetre k?lt?znél? K?zben lelkiismeret-furdalás gy?t?r, nehogy a rossz d?ntéseiddel érzelmi nyomorékká tedd ?ket? Akkor ez a te k?nyved! Szül?k százezrei esküsznek szerte a világban Nigel Latta gyermek- és családpszichológus egyszer?, ?szinte és garantáltan sikeres tanácsaira. ?lszenteskedés és szépelgés helyett lényegre t?r?en, tudóskodás nélkül megmutatja, miként lehet túlélni az els? tíz év alapproblémáit: ??n gyerekeket javítok, ez a munkám. ?s ha egy kissrác pofára tud ejteni egy rakat szakért?t a nevelési tanácsadóban, akkor engem ez a gyerek nagyon érdekel.” A szobatisztaságtól a megfejthetetlennek t?n? dührohamokig; a helytelen alvási szokásoktól a válogatós étkezésig; az iskolai nehézségekt?l a prekamaszok testképzavaráig; a félelmekt?l a komoly szorongásokig, a szerz? minden egyes élethelyzetben konkrét eligazítást ad a családi mindennapok kínos útveszt?ihez: ?A gyereknevelés olyan, mint a legizgalmasabb tévés valóságshow, csak ennek mi vagyunk a szerepl?i. A tévém?sorhoz képest persze hátrány, hogy itt nem lehet kiszavazni senkit. ?s sajnos a végén nem kapunk milliós nyereményt sem. De ha csak félig tisztességesen játsszunk, nagyon szép élményekben lesz részünk.” Ha az a cél, hogy megértsd, mit akar a gyereked, mit nem akar, és valójában mire van szüksége, k?zben pedig ne tépjétek rongyosra egymás idegeit, már a születésekor olvasd el ezt a k?nyvet. De legkés?bb, miel?tt kirepül otthonról.

S?nav ?ncesi Okunacak Dualar ile yakla?an s?navlarla birlikte ??renci ve velilerin s?nav ?ncesi okunacak dualar? bu k?s?mda, sizler i?in derledik. Bu kapsamda kitab?m?z?n devam?nda siz de?erli okuyucular?m?z i?in bulunan, s?nav ?ncesi okunacak dua sayesinde s?navdan ?nce okuyabilirsiniz. En güzel s?nav duas? ve s?nav ?ncesi okunacak dua gibi merak etti?iniz dualar? bu kitab?m?zda bulacaks?n?z. ? ? ???NDEK?LER ?G?R?? Duan?n genel sosyolojik ve psikolojik faydalar?Dua etme ihtiyac? insanda yarat?l??tan m?d?r?Dua Etmenin Faydalar?Du?n?n ?nemiDuan?n Hayat?m?zdaki ?nemiDualar?m?zda Dünyaya Ait ?stekte Bulunabilir miyiz?Nas?l Dua Etmeliyiz?Duan?n Adab ve Erkan?DUALARIN KABUL ED?LMES?N?N SIRLARIHANG? DUALAR KABUL OLMAZ..DUA ETMEN?N SONU?LARIDersleri Anlama (??renciler) ??in DualarSINAVLARA G?RMEDEN OKUNACAK DUALAR.. ?

Mikor mondhatjuk, hogy kapcsolatunk kiegyensúlyozott a gyerekünkkel? Ha minden kérésünket szó nélkül teljesíti? Ha nem dacol, és az iskolában sincs rá panasz? De mi t?rténik, ha egy nap rossz jegyet hoz haza, ha duzzogva kivonja magát a házimunkából, ha nem tartja be nekünk tett ígéretét, s?t nem mond igazat? Akkor kevésbé fogjuk szeretni? Alfie Kohn, a gyermeknevelés elismert szakért?je határozottan állítja, hogy a kérdés komolyabb, mint el?sz?r gondolnánk. A gyermekek jelent?s részének komoly szorongást okoz, ha úgy érzi, nem ? maga, hanem a viselkedése számít. Mindegy, hogy büntetünk vagy jutalmazunk, az üzenet ugyanaz: csak akkor állunk ki mellette, ha azt csinálja, amit elvárunk t?le. Holott minden gyereknek alapvet? és legfontosabb igénye, hogy a szülei feltétel nélkül szeressék! Akkor is, ha nem fogad szót. Akkor is, ha csúnyán beszél, verekszik, vagy egyszer?en csak lustálkodni szeretne tanulás helyett… A Szül?k feltétel nélkül állításait komoly kutatások támasztják alá, és rengeteg gyakorlati tanáccsal látja el a hagyományos fegyelmezés ?rd?gi k?réb?l kit?rni vágyó szül?ket. Kerüljünk k?zelebb gyermekeinkhez! Ha nem rekesztjük ki ?ket saját életükb?l, ha engedjük ?ket d?nteni, és azt is tiszteletben tartjuk, ha d?ntéseik ellentétesek a mieinkkel, egy napon észre fogjuk venni, hogy már nemcsak terelgetjük ?ket – hanem együtt haladunk velük.Alfie Kohn Amerika-szerte ismert szakért?, tizennégy gyermeknevelési k?nyv szerz?je, egyetemek és konferenciák népszer? el?adója, televíziós m?sorok visszatér? vendége. A hagyományos, büntetésen és jutalmazáson alapuló nevelés legnagyobb kritikusa, akinek k?nyveit húsz nyelvre fordították le. Maga is gyakorló szül?, feleségével és két gyerekével Bostonban él.

To love your wife is good; to love your State is good, too.But if it comes to a question of survival, you have to love one better than the other. Also, better than yourself. It was simple for the enemy; they knew which one Aron was dedicated to....The thunder of the jets died away, the sound drifting wistfully off into the hills. The leaves that swirled in the air returned to the ground slowly, reluctantly.The rocket had gone. Aron Myers realized that he was looking at nothing. He noticed that his face was frozen into a meaningless smile. He let the smile slowly dissolve as he turned to look at his wife. She was a small woman, and he realized for the first time how fragile she was. Her piquant face, framed by long brown, flowing hair, was an attractive jewel when set on the plush cushion of civilization. Now her face, set in god-forsaken wilderness, metamorphosed into the frightened mask of a small animal. They were alone. Two human beings alone on this wild, lonely planet. Aron's mind suddenly snapped from that frame of reference—his subjective view of their position—to the scale of galaxies. It was a big planet to them, but it was a marble in the galaxy that man had discovered and claimed, and was now fighting with himself to retain. This aggregate of millions of pebbles was wracked with the violence of war, where marbles were more expendable than the microbes that dwelt on them.The two walked hand in hand away from the meadow where the ship had been. The feeble wind snuffled at the scraps of paper and trash, the relics of man's passing.They walked up the hill to their station, the reason for their being on this wayside planet.

Folyamatosan áll a bál otthon? Gyermekünket reggelente képtelenség kiimádkozni az ágyból, majd id?ben útnak indítani az iskola felé? Este kizárólag hosszas fenyeget?zéssel és alkudozással vehet? rá, hogy nekilásson a leckének, mik?zben szinte lehetetlen elvonszolni a számítógép el?l? Ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, r?gt?n dacolni kezd, nyafog, hisztizik, mire persze bennünk is felmegy a pumpa? Volt egyáltalán egy nyugodt napunk mostanában? Itt az ideje, hogy legyen! Susan Stiffelman, a neves pszichoterapeuta állítja: a kényszer csak ellenállást és konfliktusokat szül. A Gyereknevelés hatalmi harcok nélkül arra buzdít, hogy álljunk át gyermekünk oldalára. Hiszen végtére is egy csapat vagyunk! Legyünk higgadt, magabiztos hajóskapitányok k?z?s életünk tengerén, szélcsendben és viharban egyaránt! Ha er?s támaszként állunk csemeténk mellett a legválságosabb pillanatokban is, ha értékeljük egyedi tulajdonságait, ha képesek vagyunk a jelenben élni és ?rülni az együtt átélt pillanatoknak, hamarosan úgy fogjuk érezni: gyermekünket kicserélték. Csempésszük vissza a békét mindennapjainkba! Susan Stiffelman a kaliforniai Malibuban él? család-, házasság- és okleveles pszichoterapeuta, a The Huffington Post nagyra becsült szül?i életvezetési tanácsadója. ?tmutatásai a világ minden táján emberek életét változtatják meg.

Nem hagyományos a családod? Persze, hogy nem! Például olyan n? vagy, aki egyedül neveli a gyerekét? Akkor 680 000 f?s tábor-ba tartozol itthon. Vagy új partnered egyúttal új gyerekeket is je-lent? Sok százezer családdal osztoztok a nehéz helyzeten. Egy valami viszont biztosan ?sszek?t titeket: azt akarjátok, hogy a gyerekeknek a legjobb legyen. Nigel Latta kiváló családpszichológus mindig csak a lényeget mondja, ennyire egyszer? világsikerének titka. Válás? Gyerekelhelyezés? Nehezen kezelhet? exek? Alakuló új családformák? Ez a k?nyv azokon a nevelési gondjaidon segít, amelyekre eddig nem találtál megoldást. Két szül?, három gyerek, negyven év házasság? Hol van már a régi családmodell? A tények szerint az emberek t?bbsége ma nem így él se külf?ld?n, se Magyarországon. Végre egy tudósi megalapozottsággal írt, praktikus és álszentsé-gekt?l mentes nevelési tanácsadó a modern szül?k számára.

The object of this book, which is addressed to all cultured men and women, is to set forth the primitive manifestations of love and to throw light on those strange emotional climaxes which I have called "Metaphysical Eroticism." I have taken no account of historical detail, except where it served the purpose of proving, explaining and illustrating my subject. Nor have I hesitated to intermingle psychological motives and motives arising from the growth and spread of civilisation. The inevitable result of a one-sided glimpse at historical facts would have been a history of love, an undertaking for which I lack both ability and inclination. On the other hand, had I written a merely psychological treatise, disregarding the succession of periods, I should have laid myself open to the just reproach of giving rein to my imagination instead of dealing with reality. I have availed myself of historical facts to demonstrate that what psychology has shown to be the necessary phases of the evolution of love, have actually existed in historical time and characterised a whole period of civilisation. The history of civilisation is an end in itself only in the chapter entitled "The Birth of Europe." My work is intended to be first and foremost a monograph on the emotional life of the human race. I am prepared to meet rather with rejection than with approval. Neither the historian nor the psychologist will be pleased. Moreover, I am well aware that my standpoint is hopelessly "old-fashioned." To-day nearly all the world is content to look upon the sexual impulse as the source of all erotic emotion and to regard love as nothing more nor less than its most exquisite radiation. My book, on the contrary, endeavours to establish its complete independence of sexuality.My contention that so powerful an emotion as love should have come into existence in historical, not very remote times, will seem very strange; for, all outward profession of faith in evolution notwithstanding, men are still inclined to take the unchangeableness of human nature for granted. The facts on which I have based my arguments are well known, but my deductions are new; it is not for me to decide whether they are right or wrong. In the first (introductory) part I have made use of works already in existence, in addition to Plato and the poets, but the second and third parts are founded almost entirely on original research. ?E. L.

". . . aphorism are seldom couched in such terms, that they should be taken as they sound precisely, or according to the widest extent of signification; but do commonly need exposition, and admit exception: otherwise frequently they would not only clash with reason and experience, but interfere, thwart, and supplant one another." ? ? ? ? Issac Barrow "The very essence of an aphorism is that slight exaggeration which makes it more biting whilst less rigidly accurate." ? ? ? ?—Leslie Stephen There are of course, girls and girls; yet at heart they are pretty much alike. In age, naturally, they differ wildly. But this is a thorny subject. Suffice it to say that all men love all girls-the maid of sweet sixteen equally with the maid of untold age. There is something exasperatingly something-or-otherish about girls. And they know it—which makes them more something-or-otherish still:—there is no other word for it. A girl is a complicated thing. It is made up of clothes, smiles, a pompadour, things of which space and prudence forbid the enumeration here. These things by themselves do not constitute a girl which is obvious; nor is any one girl without these things which is not too obvious. Where the things end and the girl begins many men have tried to find out. Many girls would like to be men—except on occasions. At least so they say, but perhaps this is just a part of their something-or-otherishness. Why they should want to be men, men cannot conceive. Men pale before them, grow hot and cold before them, run before them (and after them), swear by them (and at them), and a bit of a chit of a thing in short skirts and lisle-thread stockings will twist able-bodied males round her little finger.It is an open secret that girls are fonder of men than they are of one another—which is very lucky for the men. Girls differ; and the same girl is different at different times. When she is by herself, she is one thing. When she is with other girls she is another thing. When she is with a lot of men, she is a third sort of thing. When she is with a man. . . But this baffled even Agur the son of Jakeh.As a rule, a man prefers a girl by herself. This is natural. And yet is said that you cannot have too much of a good thing. If this were true, a bevy of girls would be the height of happiness. Yet some men would sooner face the bulls of Bashan.Some foolish men—probably poets—have sought for and asserted the existence of the ideal girl. This is sheer nonsense: there is no such thing. And if there were, she could not compare with the real girl, the girl of flesh and blood—which (as some one ought to have said) are excellent things in woman. Other men, equally foolish, have regarded girls as playthings. I wish these men had tried to play with them. They would have found that they were playing with fire and brimstone. Yet the veriest spit-fire can be wondrous sweet.Sweet? Yes. On the whole a girl is the sweetest thing known or knowable. On the 6 whole of this terrestrial sphere Nature has produced nothing more adorable than the high-spirited high-bred girl.—Of this she is quite aware—to our cost (I speak as a man). The consequence is, her price has gone up, and man has to pay high and pay all sorts of things—ices, sweets, champagne, drives, church-goings, and sometimes spot-cash.

IT was Christmas Eve. I remember it just as if it was yesterday. The Colonel had been pretending not to notice it, but when Drinkwater Torm knocked over both the great candlesticks, and in his attempt to pick them up lurched over himself and fell sprawling on the floor, he yelled at him. Torm pulled himself together, and began an explanation, in which the point was that he had not "teched a drap in Gord knows how long," but the Colonel cut him short."Get out of the room, you drunken vagabond!" he roared. Torm was deeply offended. He made a low, grand bow, and with as much dignity as his unsteady condition would admit, marched very statelily from the room, and passing out through the dining-room, where he stopped to abstract only one more drink from the long, heavy, cut-glass decanter on the sideboard, meandered to his house in the back-yard, where he proceeded to talk religion to Charity, his wife, as he always did when he was particularly drunk. He was expounding the vision of the golden candlestick, and the bowl and seven lamps and two olive-trees, when he fell asleep. The roarer, as has been said, was the Colonel; the meanderer was Drinkwater Torm. The Colonel gave him the name, "because," he said, "if he were to drink water once he would die."As Drinkwater closed the door, the Colonel continued, fiercely:"Damme, Polly, I will! I'll sell him to-morrow morning; and if I can't sell him I'll give him away."Polly, with troubled great dark eyes, was wheedling him vigorously. "No; I tell you, I'll sell him.—'Misery in his back!' the mischief! he's a drunken, trifling, good-for-nothing nigger! and I have sworn to sell him a thousand—yes, ten thousand times; and now I'll have to do it to keep my word."

Margaret, the eldest of the four, was sixteen, and very pretty, being plump and fair, with large eyes, plenty of soft brown hair, a sweet mouth, and white hands, of which she was rather vain. Fifteen-year-old Jo was very tall, thin, and brown, and reminded one of a colt, for she never seemed to know what to do with her long limbs, which were very much in her way. She had a decided mouth, a comical nose, and sharp, gray eyes, which appeared to see everything, and were by turns fierce, funny, or thoughtful. Her long, thick hair was her one beauty, but it was usually bundled into a net, to be out of her way. Round shoulders had Jo, big hands and feet, a flyaway look to her clothes, and the uncomfortable appearance of a girl who was rapidly shooting up into a woman and didn't like it. Elizabeth, or Beth, as everyone called her, was a rosy, smooth-haired, bright-eyed girl of thirteen, with a shy manner, a timid voice, and a peaceful expression which was seldom disturbed. Her father called her 'Little Miss Tranquility', and the name suited her excellently, for she seemed to live in a happy world of her own, only venturing out to meet the few whom she trusted and loved. Amy, though the youngest, was a most important person, in her own opinion at least. A regular snow maiden, with blue eyes, and yellow hair curling on her shoulders, pale and slender, and always carrying herself like a young lady mindful of her manners. What the characters of the four sisters were we will leave to be found out. The clock struck six and, having swept up the hearth, Beth put a pair of slippers down to warm. Somehow the sight of the old shoes had a good effect upon the girls, for Mother was coming, and everyone brightened to welcome her. Meg stopped lecturing, and lighted the lamp, Amy got out of the easy chair without being asked, and Jo forgot how tired she was as she sat up to hold the slippers nearer to the blaze. "They are quite worn out. Marmee must have a new pair." "I thought I'd get her some with my dollar," said Beth. "No, I shall!" cried Amy. "I'm the oldest," began Meg, but Jo cut in with a decided, "I'm the man of the family now Papa is away, and I shall provide the slippers, for he told me to take special care of Mother while he was gone."

Some people complain that science is dry. That is, of course, a matter of taste. For my own part, I like my science and my champagne as dry as I can get them. But the public thinks otherwise. So I have ventured to sweeten accompanying samples as far as possible to suit the demand, and trust they will meet with the approbation of consumers. Of the specimens here selected for exhibition, my title piece originally appeared in the Fortnightly Review: 'Honey Dew' and 'The First Potter' were contributions to Longman's Magazine: and all the rest found friendly shelter between the familiar yellow covers of the good old Cornhill. My thanks are due to the proprietors and editors of those various periodicals for kind permission to reproduce them here. G.ALLEN THE NOOK, DORKING: September, 1889. Falling In Love "..An ancient and famous human institution is in pressing danger. Sir George Campbell has set his face against the time-honoured practice of Falling in Love. Parents innumerable, it is true, have set their faces against it already from immemorial antiquity; but then they only attacked the particular instance, without venturing to impugn the institution itself on general principles. An old Indian administrator, however, goes to work in all things on a different pattern. He would always like to regulate human life generally as a department of the India Office; and so Sir George Campbell would fain have husbands and wives selected for one another (perhaps on Dr. Johnson's principle, by the Lord Chancellor) with a view to the future development of the race, in the process which he not very felicitously or elegantly describes as 'man-breeding.' 'Probably,' he says, as reported in Nature, 'we have enough physiological knowledge to effect a vast improvement in the pairing of individuals of the same or allied races if we could only apply that knowledge to make fitting marriages, instead of giving way to foolish ideas about love and the tastes of young people, whom we can hardly trust to choose their own bonnets, much less to choose in a graver matter in which they are most likely to be influenced by frivolous prejudices.' He wants us, in other words, to discard the deep-seated inner physiological promptings of inherited instinct, and to substitute for them some calm and dispassionate but artificial selection of a fitting partner as the father or mother of future generations.."

Spune nu agresiunii ?i h?r?uirii, fii un bun prieten! Ghidul de supravie?uire pentru adolescen?i acoper? toate problemele legate de h?r?uire: de la h?r?uirea cibernetic? la cea din ?coal?, de acas?, din grupul de prieteni ?i multe altele. Parcurg?nd acest ghid, vei ?nv??a cum po?i s?-?i ?nvingi frica ?i s?-?i construie?ti via?a pe care ai visat-o. Cartea Aijei Mayrock ??i pune la dispozi?ie ?roeme“ (poezii rap) inspirate, ponturi de supravie?uire, pove?ti personale ?i chestionare rapide, un capitol despre cum s? le dezv?lui p?rin?ilor problema ta ?i un interviu ?n exclusivitate cu autoarea. Ghidul de supravie?uire pentru adolescen?i a fost supervizat de dr. Deborah Temkin, specialist? ?n fenomenul de h?r?uire ?n ?coal?, ?i de dr. Myrna Fleishman, psiholog. Pentru fete ?i b?ie?i de 11–16 ani.

Ghidul tehnoredactorului. De la print la eBook, scris ?n colaborare de Vlad Puescu ?i Victor Jalb?-?oimaru, ??i propune s? fie ?un manual de utilizare“ pentru c?r?ile electronice, o specie editorial? ?nc? insuficient cunoscut? ?i agreat? pe pia?a editorial? din Rom?nia. Tocmai din dorin?a de a sublinia faptul c? eBookurile nu sunt ?bastarzii“ industriei editoriale, a?a cum poate le mai percep ?nc? unii, ci o etap? fireasc?, necesar? ?i, de ce nu, chiar superioar? ?n evolu?ia acesteia, ghidul propune, ?n primele sale capitole, o istorie a c?r?ii ?n diacronie, de la anticele t?bli?e de lut ?i suluri de papirus la forma contemporan? a c?r?ii. Trec?nd de la codexul primelor secole cre?tine ?i manuscrisele medievale la etapa presei tipografice cu caractere de plumb, pentru a ajunge la revolu?ia tiparului marcat? de contribu?ia lui Gutenberg ?i, implicit, la secularizarea ?i democratizarea cunoa?terii, cartea tip?rit? a fost, vreme de cinci secole, ?cea mai durabil? ?i mai eficient? form? prin care a fost depozitat? ?i transmis? cunoa?terea“, timp ?n care ?i nici industria de profil nu a mai cunoscut transform?ri dramatice. De?i varianta digital? a c?r?ii a fost ?i continu? ?nc? s? fie ?boicotat?“ de bibliofili ?i de unele voci din interiorul industriei editoriale, care au profe?it sumbru moartea c?r?ii fizice, apari?ia c?r?ii electronice nu constituie ?ns? dec?t un pas absolut firesc de evolu?ie av?nd ?n vedere schimb?rile majore de la nivelul stilului general de via?? impuse de c?tre dezvoltarea computerelor ?i de apari?ia internetului. Ghidul tehnoredactorului. De la print la eBook sus?ine ideea aceasta at?t prin multitudinea de informa?ii privind dezvoltarea pie?ei digitale (marcat? de apari?ia a tot mai multe eBook Readere, ca dispozitive de gen, introduse pe pia?? de lan?uri de libr?rii precum Amazon, Barnes & Noble, Kobo etc.), c?t ?i prin enumerarea avantajelor pe care le presupune lectura digital?, ?ntre care personalizarea experien?ei de lectur?, posibilitatea index?rii facile ?i a activ?rii cu u?urin?? a func?iilor de dic?ionar, ?mbog??irea con?inutului, crearea unei comunit??i globale de cititori ?i interactivitatea. Pentru ?n?elegerea ?n ansamblu a fenomenului sunt trecute ?n revist? ?i explicate ?i tipurile de c?r?i electronice, ?mbog??ite ?i interactive, de formate digitale ?i de dispozitive de lectur?.Partea a doua a ghidului, cu caracter tehnic ?i specializat, se ocup? de procesul de tehnoredactare ?n ansamblu at?t pentru edi?ia tip?rit? a unei c?r?i, c?t ?i pentru formatul s?u digital, ?ntr-un demers amplu, care pleac? de la discutarea problemelor de software aferent produc?iei, sisteme de operare, layouturi de tastatur?, utilitare, pluginuri, extensii ?i scripturi, p?n? la preg?tirea ?i importarea textului ?n formatul de paginare ?i aspectele legate de punerea ?n pagin? a unei c?r?i (formatul, corpul de liter?, stiluri, grafic?, pozi?ionarea notelor ilustra?iilor ?i tabelelor), dar ajung?nd s? abordeze ?i problemele pe care le presupune trecerea pe print ?n edi?ia digital? (metadate, introducerea copertei, op?iuni specifice de export c?tre ePub, op?iuni de validare).Ghidul tehnoredactorului… are meritul de a propune ?i o list? de referin?e bibliografice esen?iale, nu neap?rat ca o anex? la carte, c?t ?ntre?esute pe tot parcursul textului, ?n curgerea fireasc? a procesului de expunere, interpretare ?i explicitare a informa?iilor.

Bels? irányt?nk ahhoz az élethez vezet el, amelyr?l mindig is álmodtunk. Célunk felé tartva ráismerünk azokra a pontokra, ahol irányt kell változtatnunk, hogy kihasználhassuk teljes bels? potenciálunkat. Ez az inspiráló utazás minden életterületen átvezet: segít, hogy felismerjük életfeladatunkat, hogy meghozzuk a helyes d?ntéseket, hogy megvalósítsuk legrejtettebb vágyainkat. A híres életmódtanár ezúttal gyakorlati útmutatót ad ahhoz, miként menedzselhetjük sikeresen a saját életünket. "Már maga az a felismerés, hogy minden élethelyzetben igent mondhatok az életre, hihetetlenül gazdaggá tette a hétk?znapjaimat. ?jra meg újra próbára tettem, hogyan tudom az éveken át gy?jt?tt élettapasztalatokat és az új látásmódot alkalmazni, és az eredmények mindig azt igazolták, hogy minden egyes esetben lehetséges változást elérni. ?ppen csak meg kell teremteni a változás el?feltételeit." (a Szerz?) A K?nyvjelz? magazin 2015. májusi számában megjelent cikk: Okosabban kéne élni