me, egy zenéldoboz, és benne a táncospár: már halljuk is a monoton muzsikát, amelynek dallamára lassan, szertartásosan, ugyanarra a koreográfiára perdülnek-fordulnak a táncosok. Amikor a dallam lejár, egy láthatatlan kéz újra felhúzza a dobozt a kulccsal, és a férfi és a n végtelen tánca folytatódhat – a szabadulás reménye nélkül. Hiába van az arcukon mosoly, a lelkük, kiváltképpen a né, zilált; rks kzttük a feszültség, és az áldozat sebei talán sohasem gyógyulnak be. Ismers a helyzet Nem véletlenül, hiszen gyakrabban fordul el, mint gondolnánk, hogy társas kapcsolatainkban áldozattá válik az egyik fél, és helyzetébl nemhogy a kiutat nem találja, de sérült nbecsülése folytán azt sem érzékeli: ez nem természetes állapot. RADOS VIRG pszichológiai témájú regénye azt boncolgatja, hogy milyen mélységekig süllyedhet a férfi és n kztti kapcsolat, és trténete lapjain kibomlanak a bántalmazás lélektanának súlyos titkai. A szép és intelligens, ám a szíve mélyén súlyos nbizalomhiánnyal küszkd Kárpáti Anna ügyetlenül csetlik-botlik a partnerkapcsolatok világában. Már-már feladja a társkeresést, amikor találkozik Ferkóval. Eleinte minden szép és jó, de egy napon robban a bomba. Ferkóról kiderül, hogy korántsem az a kedves, szeretetteljes férfi, akinek addig mutatta magát, hanem rideg, goromba, erszakos ember. Szinte nap mint nap szóval és tettel, lelkileg és fizikailag bántalmazza Annát. mégsem tud hátat fordítani neki, ellenkezleg: egyre mélyebbre merül a kapcsolatba, remélve, hogy a férfi megváltozik a kedvéért. Van-e kiút ebbl az rdgi krbl Mi minden trténik Annával, amíg ráébred: saját testi és lelki épsége érdekében ki kell lépnie az életét megkeserít, egészségtelen viszonyból Vajon sikerül-e neki Mi, olvasóként végigkísérhetjük a táncát”; tanúi lehetünk, ahogyan – az t megillet támogatással – sikerül megtalálnia nmagát… A mben a trténet és a szereplk is kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valóságos eseményekkel vagy személyekkel csupán a véletlen mve.

E versesk?tet egy színes, izgalmas, változatos gy?jtemény, amely valójában nem más, mint egy lélek kalandos bels? útkeresése. Az utazás hétk?znapi helyszíneken zajlik, mégis megannyi érzelem, élmény és izgalmas felfedezés vár arra az olvasóra, aki sze?ret gondolatban elmerülni a lélek tengerében, s partot érni egy rejtélyes szigeten, hogy bejárja a Lélektérképet.Milyen lehet az éjjeli napsütés, milyen csodák rejt?znek s?tét erd?k, padlások mélyén, milyen szép és dallamos lehet a csend hangja? Hogyan képes a világjáró vándor meg?birkózni az útjába kerül? akadályokkal, és milyen harcok árán vívja ki végül a végs? gy?zelmet? Hogyan lehet képes egy lélektelen buszmegálló k?nnyeket csalni az em?ber szemébe? Sok-sok érdekes kérdés vár megválaszolásra, ebben az id?nként szé?dít? magasságokat és ijeszt? mélységeket sem nélkül?z? gy?jteményben, melyben megtalálhatóak k?nnyed, dallamos, már-már mesés versek, de mély lelki tartalma?kat mutató írások is.Tartson velem! Kísérje el útján a világjáró vándort, aki valójában a szobából sem mozdult ki, mégis kalandok ezreit élte át...

Bihari Péternek láthatóan az a szándéka, hogy ?személyes t?rténeteken” keresztül mondja el, milyen is volt a világháború. Tudja és érti, hogy a háború t?rténete nem csak hadt?rténet, hanem társadalomt?rténet. Ezért nagyon sok oldalról ad pillanatfelvételeket a háborús létr?l – arról, hogyan élte meg az emberiség egy bizonyos része a háború állapotát.

Of all the myths which have come down to us from the East, and of all the creations of Western fancy and belief, the Personality of Evil has had the strongest attraction for the mind of man. The Devil is the greatest enigma that has ever con-fronted the human intelligence. So large a place has Satan taken in our imagination, and we might also say in our heart, that his expulsion therefrom, no matter what philosophy may teach us, must for ever remain an impossibility. As a character in imagi-native literature Lucifer has not his equal in heaven above or on the earth beneath. In contrast to the idea of Good, which is the more exalted in proportion to its freedom from anthropomor-phism, the idea of Evil owes to the presence of this element its chief value as a poetic theme. The discrowned archangel may have been inferior to St. Michael in military tactics, but he cer-tainly is his superior in matters literary. The fair angels—all frankness and goodness—are beyond our comprehension, but the fallen angels, with all their faults and sufferings, are kin to us. There is a legend that the Devil has always had literary aspi-rations. The German theosophist Jacob B?hme relates that when Satan was asked to explain the cause of God’s enmity to him and his consequent downfall, he replied: “I wanted to be an author.” Whether or not the Devil has ever written anything over his own signature, he has certainly helped others compose their greatest works. It is a significant fact that the greatest im-aginations have discerned an attraction in Diabolus. What would the world’s literature be if from it we eliminated Dante’s Divine Comedy, Calderón’s Marvellous Magician, Milton’s Paradise Lost, Goethe’s Faust, Byron’s Cain, Vigny’s Eloa, and Lermon-tov’s Demon? Sorry indeed would have been the plight of litera-ture without a judicious admixture of the Diabolical. Without the Devil there would simply be no literature, because without his intervention there would be no plot, and without a plot the story of the world would lose its interest. Even now, when the belief in the Devil has gone out of fashion, and when the very mention of his name, far from causing men to cross themselves, brings a smile to their faces, Satan has continued to be a puissant personage in the realm of letters. As a matter of fact, Beelzebub has perhaps received his greatest elaboration at the hands of writers who believed in him just as little as Shake-speare did in the ghost of Hamlet’s father.

ber Zsófi, a harmincas, okos és sikeres mfordító egy nap arra ébred, hogy ki akar szállni a hétkznapok mókuskerekébl. Krnyezete legnagyobb dbbenetére vidékre kltzik, hogy birtokba vegye a nagymamájától rklt, mesébe ill házat. A titokzatos Nagyi azonban, akirl faluszerte azt suttogták, boszorkány, mást is tartogat unokája számára. Zsófi krül egyre sokasodnak a megmagyarázhatatlan események és a véletlen egybeesések. Mintha a ház – vagy valaki más – üzenni akarna neki. Vajon mit jelentenek a külns dátumok a nagypapa fényképének hátoldalán Mi minden rejtzhet az ódon, sokrekesz szekreterben Kinek a horoszkópját rizgette féltett kincsként a Nagyi és miért Bauer Barbara generációkon átível regénye arra keresi a választ, honnan jvünk, és milyen terheket halmoztak ránk felmenink. Talán nem is tudunk róluk, mégis egy életen át cipeljük ket Vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a kéretlen útravalóktól Mialatt Zsófit mindinkább magába szippantja nagymamája naplója, melynek lapjain egy idtlen szerelem felemel és szívszorító trténete bontakozik ki, saját sorsa is gykeres fordulatot vesz egy férfi váratlan felbukkanásával. Nagyon úgy fest, hogy Szoboszlai András az igazi – de lehet, hogy egy kicsit még annál is tbb. Mieltt kzs jvjük tervezgetésébe vágnának, szembe kell nézniük saját múltjukkal, és kiderül, hogy trténetük szálai a felszín alatt szorosabban fonódnak ssze, mint azt bármelyikük is gondolta volna…

lmában nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írón eltt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára rkre zárva marad. A megingathatatlan jellem, erklcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetnnek áll az írónhz, ám els perctl nyilvánvaló, hogy diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván knnynek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja eltte, ha csak résnyire is. gy sejlik fel Magyarország huszadik századi trténelmének kulisszái eltt egy magára maradt n tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit rizget az ids asszony a hét lakatra zárt ajtó mgttAz ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál si jelképe. llandó kettsség jellemzi a két fhs áhítatosan odaadó, máskor szinte gyllkd kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

A k?tet egy sajátos életutat bejárt embert mutat be, aki harminc év, bányában végzett munka után d?nt?tt úgy, hogy életét nagy szerelmének, a festészetnek szenteli. ?gy érezte, b?n lenne Isten adta tehetségét veszni hagyni, és nem hívni fel az emberek figyelmét az olykor rejt?zk?d?, máskor mulandó szépre rohanó világunkban. Ebben az érzésben osztozhat az album olvasója, aki végignézi Sziklai Károly festményeit és elolvassa Jenes Gyula portréját a naiv fest?r?l.

vóhely, Wekerle, zsidók a vonaton, Csévharaszt, cserevilág, május elseje, tanoncotthon, Szabad Nép-félórák, VIT, munkássors, Vica, harckocsiezred, DISZ, proli esküv, nkényes lakásfoglalás, sámlis televíziónézések, irodalmi élet, koda, hétvégi telek, panelház.Egy mélyen megélt, 20. századi magántrténelem, amelyben sokan osztoztak.

Mennyi ideig tart ki a Camino varázsa? Meddig maradhat valaki zarándok egy nagyvárosban? Ha megkérdezték, azt mondtam: ?r?kre! Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy rossz d?ntést hoztam. Addigra azonban már kés? volt, újra a régi lendülettel tepertem a mókuskerékben. Sejtettem, hogy a testem azt próbálja jelezni, hogy nem jó az irány. Figyelmeztetni akar, hogy tévúton járok. Nem lehet visszafordulni, nem szabad visszatérni ahhoz, aminek egyszer már teljes meggy?z?déssel hátat fordítottam, ami szembe megy a lelkiismeretemmel és az ?nbecsülésemmel. Ezúttal mégsem hallgattam a bels? hangomra. Számokat láttam magam el?tt, amelyek igencsak jól mutattak. A lelki béke, a felh?tlen szabadság érzése azonban gellert kapott. ?jra sokat szorongtam, és egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy az életem véges. Pakolászni kezdtem magam k?rül, azt hiszem, rendbe akartam tenni a dolgaimat. A világéletemben hangoztatott ?én mindig mindent megoldok” jelmondat halkulni kezdett, bizonytalanná, er?tlenné vált. ?Ki kell bírnom egy ideig” – ez lett az új célkit?zés. A helyzet rosszabb volt, mint ami miatt pár éve világgá mentem onnan. ?m addigra már nyakig benne voltam a s?r?jében, és minden nap azt számolgattam, hány hónapnyi t?réssel tudok megszerezni pár év szerény anyagi biztonságot. Amire aztán nem kerülhetett sor, mert a sors a fejemre koppintott.

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó

A fordító huszon?t amerikai k?lt? ?sszesen százegy versét válogatta kétnyelv? antológiába. Olyan k?lt?k verseit, akik kortársaink a második ezredforduló tájékán. Igyekezett színes képet kapni – és mutatni – a magyar irodalomkedvel?knek híres k?lt?k változatos egyéniségér?l, témájuk kavalkádjáról.A versfordítás ?r?k dilemmája: mennyire legyen szolgai, mennyire legyen szabad. Jelen k?tet fordítójának célja az arany k?zépút megtartása volt, ellenállni a parttalan átk?ltés csábításának. A maga valójában mutatni meg az amerikai k?ltészet tartalmi és formai sokszín?ségét. Három-négy vers egy-egy k?lt?t?l, szellemi kóstoló, néhány felvillantott gondolat, kép, hangulat – távolról sem életm?vek, vagy korszakos k?tetek bemutatásának igényével.A fordító azzal az ambícióval hízeleg magának, hogy férfi mivoltának dacára képes hitelesen tolmácsolni a szebbik nem érzéseit is.A versek kedvel?it szólítja meg ez az ?sszeállítás, egyben hasznos – és remélhet?leg élvezetes – kirándulásra vezetheti azokat, akik az angol nyelvvel ismerkednek, vagy foglalkoznak. ?Amerikás magyarjaink” is haszonnal vehetik kézbe. Nekik és gyermekeiknek a magyar szókincset segíthet ?rizni és gyarapítani. The translator has selected, for inclusion in this anthology, a total of one hundred and one poems written by twenty five American poets at about the turn of the last century. These tr anslations are intended to convey the color and personality of each poet for Hungarian readers, while still respecting and preserving the essential style of each poet — and while also avoiding the temptation to rewrite.American poetry has so much diversity of form and content that a translator has to attempt, for each individual poet, to include representative works that express unique tastes, thoughts, images and humors, in acceptance of the fact that comprehensive treatment of each poet is not reasonably within reach in this volume.A sincere effort has been made to faithfully present the work of a number of American women, at least as well as a mere man can do.Throughout, the chosen works all reflect an overriding purpose of fur-thering a love of poetry while also serving as an effective tool for learning English. Hungarians abroad, and their families, it is hoped, will also find that this anthology will help them to increase and broaden the vocabulary of their native language.

Nagy élmény ez az éjszaka! Felettem zldell faág és a csillagos ég.” A csndben zek, dámvadak osonnak le a kopolyához”… – írja naplójában tizenévesen a majdani kutató, a nvénybiológia professzora, két teljes napot egyedül eltltve a Nagynyíri erdben. Folytatódik a sor nyári diákmunkaként egész megyéket feltérképez kerékpártúrákkal, ifjúkori nyaralásokkal, majd eljutunk a már felntt férfi, családapa kutatói munkáival sszekapcsolódó utazásaihoz, tanulmányútjaihoz. Egyszer turista számára elérhetetlen oldalát láthatjuk Hollandiának, Japánnak, megtudjuk, hol van Fokhagymaország”, van-e, volt-e rabszolgaság a 20. sz.-ban, mit mond a távolról jtt magyarnak Dél-Amerika… Megismerhetjük más népek szokásait, vallását, gynyrkdhetünk természeti és épített kincseik szépségében. Ismeretekben gazdag leírások, pontos információkkal az adott ország fldrajzi adottságairól, társadalmáról, olykor trténelmérl is – érzékletesen, élményszeren. Nem hagyva ki a korabeli Magyarország külfldi utakkal kapcsolatos hozzáállását sem... Szülfldjérl, Trtelrl indul, és vissza is tér oda. Bár Szegeden él, mégis tevékenyen vesz részt a település mindennapjaiban. E. L. tudósként gondolkodik, de a hétkznapok nyelvén fogalmaz. Visszaemlékezéseit olvasva knnyedén, szinte észrevétlenül gazdagodik tudásunk, emelkedik lelkünk… Szafián Zsuzsanna tanár, író

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). "IN the midway of this our mortal life, I found me in a gloomy wood, astray Gone from the path direct: and e'en to tell It were no easy task, how savage wild That forest, how robust and rough its growth, Which to remember only, my dismay Renews, in bitterness not far from death.." (Dante) IN the midway of this our mortal life,I found me in a gloomy wood, astrayGone from the path direct: and e'en to tellIt were no easy task, how savage wildThat forest, how robust and rough its growth,Which to remember only, my dismayRenews, in bitterness not far from death.Yet to discourse of what there good befell,All else will I relate discover'd there.How first I enter'd it I scarce can say,Such sleepy dullness in that instant weigh'dMy senses down, when the true path I left,But when a mountain's foot I reach'd, where clos'dThe valley, that had pierc'd my heart with dread,I look'd aloft, and saw his shoulders broadAlready vested with that planet's beam,Who leads all wanderers safe through every way. Then was a little respite to the fear,That in my heart's recesses deep had lain,All of that night, so pitifully pass'd:And as a man, with difficult short breath,Forespent with toiling, 'scap'd from sea to shore,Turns to the perilous wide waste, and standsAt gaze; e'en so my spirit, that yet fail'dStruggling with terror, turn'd to view the straits,That none hath pass'd and liv'd. My weary frameAfter short pause recomforted, againI journey'd on over that lonely steep,The hinder foot still firmer. Scarce the ascentBegan, when, lo! a panther, nimble, light,And cover'd with a speckled skin, appear'd,Nor, when it saw me, vanish'd, rather stroveTo check my onward going; that ofttimesWith purpose to retrace my steps I turn'd. ? ?About Dante: ? Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Tiffany 234. (Bels? munkatárs)

A tigris titka

Júlia 433. (Kétféle gyémánt)

Mosómedvék akcióban: Hamis a mackó

Szeleburdi Szurikáták: A rettenthetetlen nyomk?vet?k

Tiffany 232. (Esküv? másodkézb?l)

A láthatatlan h?s

Romana 422. (Hirdetés útján)