Hogyan lehet egy Castróval vívott pingpongmeccsen interjút nyerni? Valóban gyógyítanak a híres szivarok? Milyen a salsa és a szex? Hogyan bókolnak a kubai férfiak? ?s mi k?ze egy dundi fekete macskának a magyar diplomatákhoz? Kül?n?s kérdések egy kül?n?s országból... A választ egyvalaki ismerheti igazán: Horvát János. ? vérbeli Kuba-szakért?, hiszen t?bb mint négy évtizedes ismeretség f?zi a szigetországhoz. Tapasztalatairól, élményeir?l szól ez a temperamentumosan csapongó, tárgyilagosan szubjektív hangulatú kalandozás, hiteles, magával ragadó visszaemlékezés. Aki járt már Kubában, újra elmerülhet ezen az egyedi és varázslatos szigeten tett id?utazásban, beleszippanthat a permanens forradalmi készültség mágikus leveg?jébe – vagy legalábbis, ami még megmaradt bel?le. Akinek pedig még nem volt szerencséje a karibi ország f?ldjére lépni, az a k?nyv lapjain barangolhatja be ezt az izgalmas világot.

Emmának és huncut kishúgának, Szofinak szuperereje van, amit ?k igazán nagyon szeretnek: jó móka életre kelteni a játék babákat, megtanítani apa cip?jét táncolni, és frizbizni a kerti t?rpékkel. Ezt azonban nem mindig egyszer? titokban tartani mások el?tt, f?leg, ha Szofi rosszalkodásra használja a képességeit. Emmának nagyon gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni a napot! Szuperhugi, szuperer?, szuper kalandok!

A k?tet Poe fantasztikus elbeszéléseit-novelláit gy?jti egybe, olyan klasszikus és ?r?k darabokat, mint A kút és az inga, a Metzengerstein, vagy a T?rténet a Rongyos Hegyekb?l. Valamennyit Babits Mihály m?gonddal és szép magyar nyelvre ültetett értelmezésében adjuk k?zre.

Aki lúdb?r?ztet? katarzisra vágyik, olvassa el Borbély Szilárd Halotti Pompa cím? versk?tetét, de vigyázzon: az utóbbi évtized legmegrázóbb k?nyvével lesz dolga. A k?lt? szuggesztív és hipnotikus erej? versekben állít emléket egy anyának; egy anyának, aki brutális gyilkosság áldozata lett. A Halotti Pompa a téboly határáig jutó fájdalom k?nyve, s az olvasó még hetek múlva is azon kapja magát, hogy valami ?sszeszorul benne, ha felidézi ezeket a liturgikus sz?vegeket.

Rejtélyes gyilkosság dúlja fel az opera világát. Irene, Sherlock és Lupin megbeszélik, hogy Londonban találkoznak. Lupint azonban hiába várják a barátai, mert apját, Théophraste-ot lopás és gyilkosság vádjával letartóztatták. Azzal gyanúsítják, hogy ? ?lte meg Alfredo Santinit, a nagy zeneszerz?, Giuseppe Barzini titkárát. A három gyerek tisztázni akarja a vádak alól, ezért nyomozni kezdenek. Fordulat fordulatot k?vet - t?bbek k?z?tt a mocskos Bethnal Green negyedben megmentik a híres szopránénekesn?, Ophelia Merridew életét -, végül pedig Sherlock és társai leleplezik a b?n?st, akire soha senki sem gyanakodott volna.

T?rténik Olivér házában, Frigyes herceg udvarában, valamint az Ardeni-erd?ben – vélhet?leg Franciaországban. Egy nagy erej? vitéz, miként nálunk majd Toldi, legy?z egy bajnokot. Bár testvére ármánya miatt meg kellett volna halnia a párviadalban, mégis az ? homlokára kerül a gy?ztesnek kijáró koszorú. ?s ezzel kezdetét veszi vessz?futása. El?bb csak bátyja, majd uralkodója haragja el?l, utóbb egyenest a szám?zetésbe. Vigaszul csupán egy mosoly, egy fehér lánykézb?l kapott amulett és ?reg szolgája sírig h? ragaszkodása szolgál. ?m az ardeni erd? mélyén további barátokra, igaz szerelemre, és el?z?tt hercegének birodalmára talál.

Madame Szilvássy bécsi leánynevel? intézetében csüt?rt?kre estek a kimen?napok. Hogy várta ezeket a vidám délutánokat Kovács Ilonka, vagy ahogyan társn?i nevezték: a kis Búzavirág! Pedig hosszú éveken keresztül csak egyetlen igazi látógatója akadt: Akli Miklós úr, császári és királyi udvari mulattató. Ilonka a kedves látógatót eleinte ?Akli papának” szólította, de ahogy teltek az évek, Búzavirágból szép sudár nagylány lett, aki már csak ?Klipi-Lipi”-nek becézi fiatal pártfogóját…

A n?i szexualitás és a n?k saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi t?rténik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet. De nincs is abban semmi meglep?, hogy nem tanulunk meg ??nállóan” viszonyulni a testünkh?z, hiszen a mindennapi élet szintjén születésünk pillanatától kezdve kül?nb?z? társadalmi intézmények gyakorolják a kontrollt a testünk felett. El?sz?r el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megsz?nnek az azt uraló autoritások. Azonban ez meglehet?sen bonyolult. Hiszen nem tudjuk magunkat egy csapásra függetleníteni a társadalomtól és annak intézményeit?l – az orvoslástól, a pszichológiától, a pedagógiától, a médiától – a világtól, amelyben élünk. Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp az elfogadás vágya. A menstruáció, az orgazmus, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás vagy a menopauza látszólag biológiai t?rténései éppúgy hatással vannak az ?nértékelésünkre, párkapcsolatunkra, mint a családi életünkre. Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, ?r?münket, intimitásunkat élnék meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni. Pedig a szexben nincs jó vagy rossz. Ez a k?nyv is ebben a szellemben íródott, n?k ezerféle arcát szeretné megmutatni. Mester Dóra Djamila N?, anya, szeret?, amat?r fotós, k?zgazdász, hobbikertész, társadalomkutató és szexedukátor. Egy ?szex-pozitív” misszió aktivistája. K?zépiskolákban, diákotthonokban kamaszokkal beszélget szexr?l, szerelemr?l; személyes konzultációkat tart, rádióm?sort vezet, ír és beszélget, ahol csak lehet. Ahogy magáról állítja, ?hangosan gondolkodik a szexr?l”, és minden lehetséges fórumon kísérletezik egy nyitott, el?ítélet-mentes és alapvet?en pozitív szexbeszéd megteremtésével.

Voltak olyan korok, amikor az azonos nem?ek szerelme elfogadott volt. Vajon hogy lehet, hogy most, a 21. században mégse tudunk mit kezdeni ezzel a dologgal? Miért van az, hogy sokan még ma is csak a kül?nbségeket akarják látni, legyen szó akár vallásról, b?rszínr?l vagy szexuális orientációról? Sokan óvtak attól, hogy megírjam ezt a k?nyvet. Azt mondták, nem olyan világban élünk, hogy ilyenekr?l beszélni lehessen. ?n mégis azt hiszem, hogy az emberi érzéseknek, az emberi életek tanulságainak, az ember drámáinak, dilemmáinak és ?r?meinek mindig és mindenkor helye van, mert talán ezek a legfontosabbak az életben. Remélem, hogy ez a k?nyv sokaknak jelent majd segítséget, kapaszkodót és ad er?t, hogy mindenb?l, a legnehezebb élethelyzetekb?l is van kiút. Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a k?nyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan k?nyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. ?rz?dik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszer? mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: ?Ott j?n az a buzi a tévéb?l!” ?n mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon ?ssze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ?k?lbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt… Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, s?t beindított a sok kül?nb?z? hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra… Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Leny?g?z?, hogy megismételhetetlen életeink mennyire ?sszeforrnak a t?bbiek sorsával, mások t?rténetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az els? ?barin?m” az oviból, meg az ?ikern?vérem” a gimib?l, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók k?zben. ?s bevillant a torna?lt?z?, ahol hideg verejtékben für?dtem k?vér kisfiúként, mik?zben a nyolcadikos srácok el?ttünk ?lt?ztek át, és disznó vicceket mesélve r?h?gtek. ?s persze el?bújt az emlékeim k?zül a jelenet, amikor Spanyolországba k?lt?ztem, és apám a gyorsforgalmi úton a reptér felé megkérdezte, hogy akkor végül is meleg vagyok-e. ?s persze az anyámnak írt levél Madridból, mert neki mégis inkább tartoztam ezzel a vallomással. Aztán az els? látogatásom a picike melegbárban, biológiak?nyvemmel a kezemben – másnap az ?t?sért feleltem… Meg a nagy csalódásom a ?legjobb barátomban”, akivel a gimiben el?sz?r lefeküdtem. ?s persze eszembe jutott a ?nagy szerelem”, ami ugyanúgy nem tudott normális lenni, ahogy az egész életem sem az. Ugye, hogy ezek a helyzetek nagyjából mindenki életébe behelyettesíthet?k? A melegek csak annyiból ?mások”, amennyiben a t?bbiek annak akarják tekinteni ?ket. Ez a k?nyv azért fontos, mert mindenki megtalálhatja benne azt, ami róla szól. Lakatos Márk

Rónai Egon nagy siker? m?sorának legérdekesebb beszélgetéseib?l szerkesztett k?tetet. Vendégei a magyar kulturális, gazdasági és politikai élet legjavából kerültek ki. Az elgondolkodtató interjúkkal most k?nyv alakban találkozhat az olvasó.  ?… remekül tudok élni, mert nagyon boldog tudok lenni, ha kisüt a nap… De ahogy múlik az id?, változik, mert tudja, jól vagyunk megteremtve. Fiatalon még sokkal k?nnyebben átlépünk tragédiákat… Ilyenkor meg már sokkal jobban nyomaszt az emberi szenvedés. Hihetetlen, hogy mit tudunk kitalálni egymás ellen!”/ T?r?csik Mari/?A kapitalista piacgazdaságban nincs teljes foglalkoztatás, az a szocializmusban volt, amikor a kapun belüli munkanélküliség formájában eltüntették a kapun kívüli munkanélküliséget. Teljesen értelmetlen azzal a tudatot torzítani, és az embereket ilyen értelemben butítani, hogy teljes lesz a foglalkoztatás.”/ Bokros Lajos/?Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánik szituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én r?h?gve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom.” /Szilágyi János/?Más id?k voltak, az igaz. 2002-t?l t?rt el valami ebben az országban. 2002-ben, amikor nagyon sokad magammal felültem oda a tribünre, Orbán Viktor beszéde m?gé, akkor ez nagyon érdekes hatással volt a k?rnyezetemre.” /Kovács ’Kokó’ István/  Rónai Egon újságíró, televíziós-rádiós m?sorvezet?. Ahogy mondja, 50 éves, de 60 éve van a szakmában: 15 év az írott sajtóban, 25 a rádiózásban, 20 a televízióban. Pályafutását a Népsportnál kezdte, azután a rádiózás k?vetkezett, a Magyar Rádió, majd a Danubius Rádió, amelynek alapító tagja, kés?bb program- és hírigazgatója volt. Vezette a Budapest Rádiót és a PontFM Rádiót. 2000-ben bábáskodott a Sport1 TV indulásánál is, ahol aztán egy évtizedet t?lt?tt. Ezután csábította el jelenlegi munkahelye, az ATV. Ezek mellett másfél évtizeden át tanította a rádiós utánpótlást, k?zben 12 éven át reklámügyn?kséget is vezetett. Az ATV-ben a Start! cím?, reggeli politikai magazin mellett Csatt címmel vitam?sort vezet. A k?tet beszélgetéseinek az alapja a 2011 óta minden héten - jelenleg is - jelentkez? portrém?sora, a Húzós.

1588-ban vagyunk. A spanyol Armada megtámadni készül Angliát, a nemrégiben megkoronázott Erzsébet királyn? maga mellé veszi kegyencét, Robert Dudleyt, gyerekkori szerelmét, akit?l gyermeke fogan. A trón?r?k?s, Arthur Dudley, egy viharos éjszakán, titokban j?n a világra, majd egy vadászmajorban nevelkedik, anélkül, hogy sejtelme lenne arról, kicsoda is ? valójában. Nevel?apja csak halálos ágyánál árulja el igazi származását. Arthur Dudley harcol a holland-spanyol háborúban, megismeri az igaz szerelem boldogságát és szenvedéseit, a halálát várja a spanyol inkvizíció b?rt?nében, míg végül sikerül megmenekülnie és eljutnia gyerekkori példaképéhez, Robin Dudleyhoz és imádott királyn?jéhez, I. Erzsébethez, akiknek be kell bizonyítania, hogy a vérszerinti fiuk. A t?rténészeket régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon I. Erzsébet és Robert Dudley hosszú éveken át tartó szerelmi kapcsolatából született-e gyermek. Bizonyos források emlegetnek egy Arthur Dudley nev? fiatalembert, aki csak feln?tt korában bukkant fel az angol királyi udvarban.

Sok nevem volt már. T?bb mint amennyit meg tudnék jegyezni. A k?vetkez? nevemet még nem ismerem, a mostanit már rég elfeledtem. Már nem érdekel, ki voltam, s mit tettem. Voltak k?ztük h?stettek, jó dolgok, melyekre jó érzés visszagondolni, de még t?bb volt, amire nem vagyok büszke. Tettem dolgokat parancsra - akármelyik oldal is utasított -, és tettem dolgokat, hogy védjem magam... T?lem nem aludt nyugodtan a rend?rség, és t?lem rettegett az alvilág. A legkeresettebb b?n?z?k top 100-as listájának el?kel? harmadik helyét foglaltam el. Az igazságszolgáltatás kényes "végrehajtó" rését t?mtem be. Sok mindenre büszke vagyok, és még t?bbt?l fog el a hányinger. Nehéz volt, de végül felkerült az i-re a pont. Teljesítette feladatomat, megpihenhetek végre. Végeztem mindennel és mindenkivel. Ez életem utolsó napjainak t?rténete...

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Sokan és sokféleképpen megelevenítették már a világirodalomban Jeanne D'Arc alakját. Volt, aki a szentet, isten kiválasztottját, más a francia nemzeti h?st, s volt, aki az álnokul t?rbe ejtett tiszta és er?s fiatal lányt látta és ábrázolta benne. Mark Twain magyarul most el?sz?r megjelen? m?vében az egyszer? kis parasztlányt idézi meg, akinek ereje népével való ?sszeforrottságából fakad. Az író nem szól k?zvetlenül olvasóihoz, a t?rténetet egy ?megigézett” kortárs szájába adja, aki Jeanne D'Arc gyermekkori játszótársa, majd diadalmas útján írnoka, apródja volt. A szemtanú emlékiratában emberi k?zelségb?l, meghitten ?r?kíti meg a nagyszer? francia lányt: kutatja, keresi egyénisége és cselekedetei titkait, s a kedves egyszer?ség glóriáját fonja Jeanne D'Arc alakja és élete k?ré.

avagy a szeretet, a megbocsátás és a szabadság ereje T?rténet egy anyáról, akinek szívéhez k?zelebb állt egyik fia, mint a másik, és b?ntudata halála után sem hagyta nyugodni. T?rténet egy fiúról, akit édesanyja nem akart a világra hozni, akinek a magány volt a legh?ségesebb társa, s akinek szíve k?vé dermedt a háború borzalmaiban. T?rténet egy lányról, aki tudta, mekkora er?vel bír a szeretet, és tudta, hogyan kell megszelídíteni, újrahangolni egy elgy?t?rt szívet. T?rténet egy n?r?l, aki háta m?g?tt hagyta a nyugati világot, hogy megtalálja, ami a legfontosabb az életben: ?nmagát. Az egymásba fonódó t?rténetekb?l egyetlen regény kerekedik, mely izgalmas emberi sorsokról mesél, mik?zben bemutatja Burma babonákkal, ugyanakkor b?lcsességgel átsz?tt kultúráját, és felnyitja szemünket egy olyan világra, melyben a szeretet, a megbocsátás és a szabadság jelentik az igazi hatalmat.

Az el?kel? bentlakásos iskola borostyánnal borított falai k?z?tt korrupció, botrány és egy ?sszeesküvés baljós hálózata rejt?zik. Az Amerikából j?tt Raven Stone-nak felt?nik, hogy valami nagyon nem stimmel. El?sz?r is ott vannak a titokzatos elt?nések. Aztán a tanárok hazugságai. ?s most pedig a halálos fenyegetések... A nyugtalanító t?rténéseket csak tovább bonyolítja a rejtélyes Kieran Storm felt?nése, akinek nemcsak az agya penge, de a teste is d?gleszt?. Raven érzi, hogy beleszeret a fiúba, de megbízhat olyasvalakiben, akir?l szinte semmit sem tud?

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

A 2005-ben megjelent, s egy évvel második kiadásban is napvilágot látott Kijárat az Adriára cím? nagysiker? regénye, és a 2007-ben k?z?nség elé került, napjaink bájolkodó lányregényei ellen íródó Spanyol menyasszony cím? k?tete után most is egy h?lggyel, a politikával is kokettáló m?vészlélek, a Hitler-imádó, a Vezért és megalomániás világát teljes odaadással fotografáló és filmez? Riefenstahllal (is) foglalkozó regénnyel jelentkezik a Vajdaságban él? Lovas Ildikó. Legújabb regénye filmszer?en perg?, rendkívül gazdag és az olvasót mindvégig feszültségben tartó olvasmány. Akár egy igazi, vérb? krimi. ?Fekete és fehér, elefántként ezt a két színt ismerem. Persze, az élet nem fekete és fehér, a dolgok benne nem ilyenek. Nem a vagy-vagyok uralkodnak, hanem az ések, ezzel együtt a belenyugvás, belet?r?dés, b?lcs elfogadás. Az ezzel való szembesülés engem rendkívül kés?n ért utol. Pontosan akkor, amikor megláttam a hullát, akit az iskola padlásán találtak, megláttam, mik?zben szállították volna el, lecsúszott róla az anyag, amivel beborították. Azóta t?lt?m a mindennapjaimat az élettel. Együtt t?lt?m a napokat az élettel, nem a sajátommal, arról már régen letettem. Másokéival, pillanataikkal, hangulataikkal, reményeikkel, váratlan hangulatváltozásaikkal, de kül?n?sen a halálukkal, kül?nb?z? halálnemekkel, ?ngyilkosságokkal és er?szakos halálokkal, anyagyilkos és politikai merényl? életével és az általa okozott halállal, akár egy kukkoló, kívülálló, magányos szemlél?, akinek az ?r?mb?l a mosoly látványa jut, a bánatból a tekintet távolsága, az érzésb?l a lehet?ség, a soha meg nem valósuló” – olvashatjuk A kis kavics egyik elbeszél?jének vallomását, miért kezdett nyomozni egy bácskai kisvárosban, amikor egy hullát találtak az iskola padlásán. S ez a sokrét?, krimiszer? nyomozás hogyan találkozik Leni Riefenstahl, a híres német filmrendez?n? sorsával, aki m?vészetével kiszolgálta a náci rendszert – nos, ez a k?nyvnek csak az egyik rejtélye.

Lambrecht Kálmán k?nyve ma is lebilincsel? stílusban és tudományt?rténeti korrektséggel mutatja be ezen csodálatos tudomány kialakulását és fejl?dését, tárja elénk nagy alakjainak eredményeit. Mégsem száraz adatfelsorolás ez a k?nyv, hanem izgalmas utazás, ahol a tárgy ellenére az ember, a kutató, a gyarló tudós áll a k?zéppontban. Megismerjük vívódásait, harcát az anyaggal, tévedéseit és csatáit hasonló lelk? vetélytársaikkal. Az ?svilági élet tehát igencsak evilági szellemeken keresztül jutott el oda, hogy aJurassic park megszülethetett. K?vessük ezt a t?bb évszázados fejl?dést egy magával ragadó tollú ismeretterjeszt? vezetésében. Lehet, hogy néhány k?vetkeztetése ma már nem állja meg a helyét, ám ez mit sem von le abból az értékb?l, amit stílusa és tudományt?rténeti ?sszefoglalója ma is jelent. Izgalmas olvasmány egy ma igen népszer? tudomány kezdeteir?l.

Az 1922-ben Kolozsvárott született és 2007-ben Budapest elhunyt Polcz Alainet szinte az egész ország tisztelte és szerette. F?zzünk ?r?mmel! cím? k?nyve megírására élettapasztalata és mértéktartásra ?szt?nz? b?lcsessége sarkallta. A kilencvenes évek derekán jutott arra az elhatározásra, hogy gasztronómiai ismeretein túl csokorba gy?jti azokat a mindennapi étek bebiztosításához szükséges ismereteit is, amelyeket hasznosnak tartott megosztani barátaival, ismer?seivel. A k?nyvet Kisorosziban kezdte el írni, ahol férjével, Mész?ly Miklóssal t?lt?tte kivált nyári napjait, de bárhol járt is, sehol sem szégyellte azonnal feljegyezni azt, amit k?tetéhez érdemleges észrevtételnek tartott.

Heyman ?vát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták el?bb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki k?nyvvé formálta, és kiadta. ?gy lett ?va naplója a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Az olykor érezhet? anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, f?ként, mert tudjuk: a megjelenés után ?va édesanyja mély depresszióba esett, majd ?ngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezel?tti, ?va lányom cím?, magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is.  "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész k?rzetb?l csak én maradhatnék itt. ?n egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csend?rt?l, aki elvitte a lisztet t?lünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne ?ljenek meg, csak hagyjanak élni!"A család elhurcolásáról Zsolt Béla: Kilenc koffer c. k?nyvében írt, melyet "Az emberi becstelenség krónikája" - ként tart számon a The Observer.