Судьба была удивительно щедра к двадцативосьмилетнему Фрэнсису, маркизу Уимбортону: красота, располагающие манеры, наследство, титул... Но, попав в сложную финансовую ситуацию, он находит единственный выход - жениться на богатой девушке. Его кандидатура - прекрасная леди Лексия Дрейтон. Их первая встреча будет весьма странной. А через несколько дней Френсис пригласит семью Дрейтон на ужин… Лексия и Фрэнк станут хорошими друзьями, а через некоторое время между ними вспыхнет страсть и настоящая любовь. Но, отправившись в романтическое плавание, девушка встретит молодого человека и тоже откроет ему свое сердце… Кого же выберет Лексия? С кем пойдет по жизни? Sud'ba byla udivitel'no shhedra k dvadcativos'miletnemu Frjensisu, markizu Uimbortonu: krasota, raspolagajushhie manery, nasledstvo, titul... No, popav v slozhnuju finansovuju situaciju, on nahodit edinstvennyj vyhod - zhenit'sja na bogatoj devushke. Ego kandidatura - prekrasnaja ledi Leksija Drejton. Ih pervaja vstrecha budet ves'ma strannoj. A cherez neskol'ko dnej Frensis priglasit sem'ju Drejton na uzhin… Leksija i Frjenk stanut horoshimi druz'jami, a cherez nekotoroe vremja mezhdu nimi vspyhnet strast' i nastojashhaja ljubov'. No, otpravivshis' v romanticheskoe plavanie, devushka vstretit molodogo cheloveka i tozhe otkroet emu svoe serdce… Kogo zhe vyberet Leksija? S kem pojdet po zhizni?

A kalózkirály siet?s vázlat egy jobb sorsra érdemes romantikus h?stípusról és esztelen kalandokban eltékozolt életér?l. Jókai még ebben a magasabb igény nélkül odavetett munkában is megajándékozza az olvasót a k?lt?iség egy pillanatával, egy balladás dallal, amely beépül a cselekménybe, szimbolikusan jellemzi a h?s?k alapviszonyait, és a népiesség árnyalatával élénkíti a vadromantikus képsorozatot.

The third novel, The Vicomte de Bragelonne (serialized October, 1847—January, 1850), has enjoyed a strange history in its English translation. It has been split into three, four, or five volumes at various points in its history. The five-volume edition generally does not give titles to the smaller portions, but the others do. In the three-volume edition, the novels are entitled The Vicomte de Bragelonne, Louise de la Valliere, and The Man in the Iron Mask. For the purposes of this etext, I have chosen to split the novel as the four-volume edition does, with these titles: The Vicomte de Bragelonne, Ten Years Later, Louise de la Valliere, and The Man in the Iron Mask. In the first three etexts: The Vicomte de Bragelonne (Etext 2609): It is the year 1660, and D'Artagnan, after thirty-five years of loyal service, has become disgusted with serving King Louis XIV while the real power resides with the Cardinal Mazarin, and has tendered his resignation. He embarks on his own project, that of restoring Charles II to the throne of England, and, with the help of Athos, succeeds, earning himself quite a fortune in the process. D'Artagnan returns to Paris to live the life of a rich citizen, and Athos, after negotiating the marriage of Philip, the king's brother, to Princess Henrietta of England, likewise retires to his own estate, La Fere. Meanwhile, Mazarin has finally died, and left Louis to assume the reigns of power, with the assistance of M. Colbert, formerly Mazarin's trusted clerk. Colbert has an intense hatred for M. Fouquet, the king's superintendent of finances, and has resolved to use any means necessary to bring about his fall. With the new rank of intendant bestowed on him by Louis, Colbert succeeds in having two of Fouquet's loyal friends tried and executed. He then brings to the king's attention that Fouquet is fortifying the island of Belle-Ile-en-Mer, and could possibly be planning to use it as a base for some military operation against the king. Louis calls D'Artagnan out of retirement and sends him to investigate the island, promising him a tremendous salary and his long-promised promotion to captain of the musketeers upon his return. At Belle-Isle, D'Artagnan discovers that the engineer of the fortifications is, in fact, Porthos, now the Baron du Vallon, and that's not all. The blueprints for the island, although in Porthos's handwriting, show evidence of another script that has been erased, that of Aramis. D'Artagnan later discovers that Aramis has become the bishop of Vannes, which is, coincidentally, a parish belonging to M. Fouquet. Suspecting that D'Artagnan has arrived on the king's behalf to investigate, Aramis tricks D'Artagnan into wandering around Vannes in search of Porthos, and sends Porthos on an heroic ride back to Paris to warn Fouquet of the danger. Fouquet rushes to the king, and gives him Belle-Isle as a present, thus allaying any suspicion, and at the same time humiliating Colbert, just minutes before the usher announces someone else seeking an audience with the king. Ten Years Later (Etext 2681): As 1661 approaches, Princess Henrietta of England arrives for her marriage, and throws the court of France into complete disorder. The jealousy of the Duke of Buckingham, who is in love with her, nearly occasions a war on the streets of Le Havre, thankfully prevented by Raoul's timely and tactful intervention. After the marriage, though, Monsieur Philip becomes horribly jealous of Buckingham, and has him exiled. Before leaving, however, the duke fights a duel with M. de Wardes at Calais. De Wardes is a malicious and spiteful man, the sworn enemy of D'Artagnan, and, by the same token, that of Athos, Aramis, Porthos, and Raoul as well. Both men are seriously wounded, and the duke is taken back to England to recover. Raoul's friend, the Comte de Guiche, is the next to succumb to Henrietta's charms, and Monsieur obtains his exile as well, though De Guiche soon effects a reconciliation.

Egy nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító t?rténete, amely kiállja az id? próbáját. Gustav Perle egy svájci kisvárosban n? fel, ahol a II. világháború sz?rny?ségeib?l csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehet?en mogorván bánik vele. ?sszebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó esz? zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával.A regény Gustav családjának t?rténetét k?veti nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gy?kereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen k?vetkezményeire, és el?re nézés két életútra, két karrierre; egy szállodatulajdonoséra és egy zongoram?vészére.A Gustav-szonáta a barátságról szól: a szenvedélyes szeretetr?l, az eltávolodásról és a küzdelemr?l. Er?teljes és mélyen megindító m? az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából.?A szeretet és irigység mesteri elbeszélése.” – The Guardian“Egy t?kéletes regény az élet t?kéletlenségér?l” – The Observer“Tremain egy géniusz.” – The Times"Végletes és fájdalmas szépség. Briliáns regény; Tremain a legnagyobb brit írók egyike.” -Salman RushdieRose Tremain 1943-ban született Londonban. Regényei és novellái világszerte 27 országban jelentek meg, számtalan díjat nyertek, beleértve a Sunday Express ?v K?nyve Díját a Restoration-nel (a regényt Booker-díjra is jel?lték). A Sacred Country-val Franciaországban elnyerte a ?Prix Femina Etranger”-díjat, a Music and Silence-szel a Whitbread ?v K?nyve díjat, és a Road Home-mal 2008-ban a regényeknek járó Orange-díjat. 1995-ben a Restoration-b?l Változások kora címmel filmet forgattak, és 2009-ben színpadra is vitték. Legújabb regénye a sokat dicsért Gustav-szonáta, amiben Rose ?páratlan tehetsége csúcsára érkezett” (Observer).Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul a Park Kiadó gondozásában.

A Szvetséges sidk óta kztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyznünk. Hanem egy legendát.” A mindig harcra kész Lyrna királynnek Alltor véres ostroma után ssze kell gyjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fvárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szvetkezni: olyan férfiakkal és nkkel, akiknek szrny ereje a Stétség rémiszt hatalmától ered. Vaelin Al Sorna ismét a legfbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szvetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi fldekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat… Ryan mindent hoz,ami csak jó a fantasyben: stét trténet, si mágia, kegyetlen sszeesküvések, kérdéses hség és vér. Patakokban.” – Publishers Weekly

A Fokvárosba érkez? Bettire és Benre óriási meglepetés vár. A repül?téren limuzin vár rájuk, és magánrepül? repíti ?ket újabb mérhetetlen gazdagság felé. ?gy t?nik jó ?tlet tovább játszani a milliomost. Vagy talán mégsem? Egy elhibázott éjszaka, és másnapra Bettinek nyoma vész. Ben kénytelen egy afrikai nyomozó oldalán az elt?nt szerelme nyomába eredni.Az elhunyt Kállay Edvárd múltjából újabb rejtélyek kerülnek a felszínre, amely súlyos teherként nyomják Ben vállát. A hasonlóság akár az életébe is kerülhet.Vajon milyen titkok rejt?znek annak a férfinak a múltjában, akinek Ben átvette a szerepét? Megszabadulhat Ben Edvárd múltjától, vagy ?r?kre kísérteni fogja? ?

This book is called The White Spark as the white spark or vacuum cell in Nature IS THE RIGHT HAND OF GOD—it is a ubiquitous principle of the universe and is the cause and parent of electricity, combustion, radium, snow-flakes, flowers, trees, leaves, crystallization, wireless telegraphy, animal forms and EVEN LIFE ITSELF. This book is the key to every department of human endeavor, as it enunciates the basic principle and THE PRIME MOVER of the universe.?It tells the road to health, the cause and cure of disease, the truth about the germ humbug and drug treatments, serums and antitoxins. It shows why luminosity is produced on the flesh of various organisms, why a slice of pollock when first iced, then heated to 100 degrees and then thrust into a temperature of 50 degrees becomes luminous. It shows the farmer that he can become a magician of agriculture—tells that the nitrogen of the air is only a dust of quartz rocks, like the invisible moisture of the air is "a dust of water"—that the nodules on the roots of the clover and legumes do not abstract nitrogen from the air, for if they did nature would have placed these bacteriological growths on the vine and not the root, the scientists have the cart before the horse in this case and the nodular cells form the proteids from sand or silica, this book tells how it is done. It tells what a trance is and how the soul can leave the body temporarily. How JESUS CHRIST is carrying out the biblical prophesy by TELEPATHY. Gives the truths about the ideal society, alcohol, drunkenness, causes of crime, longevity and law.

A színészb?l lett detektív, Anthony Noir levelet kap Kaliforniából, melyben egy id?s h?lgy arra kéri, nyomozzon egy réges-régi ügyben. 1929 szilveszter éjszakáján az egyik híres hollywoodi filmsztár autóbalesetben elhunyt. A rejtélyes megbízó állítja, valójában kitervelt gyilkosság t?rtént. Anthony Noir a nem szokványos eset minden fellelhet? részletét megismeri, de nagy utazást kell megtennie, míg a filmcsillag titkára fényt derít…

To Rosamund, chief among those for whom these tales are told, The Book of Dragons is dedicated in the confident hope that she, one of these days, will dedicate a book of her very own making to the one who now bids eight dreadful dragons crouch in all humbleness at those little brown feet. ? To Rosamund, chief among those for whom these tales are told, The Book of Dragons is dedicated in the confident hope that she, one of these days, will dedicate a book of her very own making to the one who now bids eight dreadful dragons crouch in all humbleness at those little brown feet. The Book of Beasts: He happened to be building a Palace when the news came, and he left all the bricks kicking about the floor for Nurse to clear up—but then the news was rather remarkable news. You see, there was a knock at the front door and voices talking downstairs, and Lionel thought it was the man come to see about the gas, which had not been allowed to be lighted since the day when Lionel made a swing by tying his skipping rope to the gas bracket. And then, quite suddenly, Nurse came in and said, "Master Lionel, dear, they've come to fetch you to go and be King." Then she made haste to change his smock and to wash his face and hands and brush his hair, and all the time she was doing it Lionel kept wriggling and fidgeting and saying, "Oh, don't, Nurse," and, "I'm sure my ears are quite clean," or, "Never mind my hair, it's all right," and, "That'll do." "You're going on as if you was going to be an eel instead of a King," said Nurse. The minute Nurse let go for a moment Lionel bolted off without waiting for his clean handkerchief, and in the drawing room there were two very grave-looking gentlemen in red robes with fur, and gold coronets with velvet sticking up out of the middle like the cream in the very expensive jam tarts. They bowed low to Lionel, and the gravest one said: "Sire, your great-great-great-great-great-grandfather, the King of this country, is dead, and now you have got to come and be King." "Yes, please, sir," said Lionel, "when does it begin?" "You will be crowned this afternoon," said the grave gentleman who was not quite so grave-looking as the other. "Would you like me to bring Nurse, or what time would you like me to be fetched, and hadn't I better put on my velvet suit with the lace collar?" said Lionel, who had often been out to tea. "Your Nurse will be removed to the Palace later. No, never mind about changing your suit; the Royal robes will cover all that up." The grave gentlemen led the way to a coach with eight white horses, which was drawn up in front of the house where Lionel lived. It was No. 7, on the left-hand side of the street as you go up. Lionel ran upstairs at the last minute, and he kissed Nurse and said: "Thank you for washing me. I wish I'd let you do the other ear. No—there's no time now. Give me the hanky. Good-bye, Nurse."

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nev? fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket k?vetel? mitikus sz?rny, az essexi Kígyó újra felt?nt Aldwinter egyházk?zségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát t?zbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait k?vetve ismerkedik meg Aldwinter papjával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét. Az essexi kígyó cím? k?nyvet számos irodalmi díjra jel?lték, megjelenése óta t?bb mint egy éve az eladási listák elején szerepel a k?nyv az Egyesült Királyságban. Az ?v K?nyve - The WaterstonesBritish Book Award gy?zteseThe Sunday Times Bestseller Mint els?számú bestsellert és a 2016-os Waterstones Book of the Yeart Az essexi kígyót további nyolc díjra jel?lték, k?ztük a 2017-es Costa K?nyvdíjra és a 2017-es Bailey’s Women’s Prize for Fictionre. Sarah m?veit tizenegy nyelvre fordítják le, a Guardiannek és a The Financial Timesnak ír recenziókat. Kend?zetlenségében magával ragadó regény, melyben vágy és hit gabalyodik egymásba a lápon, de az igazi csoda a barátság. Sarah Perrynek megvan az a rendkívüli adottsága, hogy elk?vesse a prózával az elképzelhetetlent - más szóval olyan író, aki érti az életet. (Jessie Burton, a Babaház úrn?je és a Múzsa cím? k?nyv szerz?je) Az essexi kígyó élvezetes olvasmány: egy rendkívül tehetséges szerz? intelligens, magával ragadó munkája. (Sarah Waters, A szobalány cím? k?nyv szerz?je ) Ett?l a k?nyvt?l vágyat kapunk rá, hogy jobb emberré váljunk. (Justine Jordan, The Guardian)

Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellép?je a Red Hot Chili Peppers. Zsófinak ez lesz élete els? fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy t?bbnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban t?lt?tt hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképeszt?bb k?z?s élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, s?t, talán az egész nyarat. "Nagyon ?rül?k, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és t?kéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!" (Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója)

Pulitzer-díj, 2017! Nemzeti K?nyvdíj (USA), 2016! ,,Az ?v K?nyve", Amazon.com, 2016! The New York Times-bestseller, 2016! ,,Az ?v K?nyve", The New York Times, 2016! Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen, az élete maga a pokol - a k?rnyezetében talán senki sem szenved annyira, mint ?. Anyja magára hagyta a fiatal lányt, ráadásul barátai sincsenek, hiszen a rabszolgákat nem csupán az ültetvényesek sanyargatják, hanem ?k maguk is gy?trik a társaikat, kegyetlenül, brutálisan. Cora úgy látja, nincs más lehet?sége, mint a sz?kés. Amikor el?sz?r hall a f?ld alatti vasútról, a rabszolgák északra menekítésével foglalkozó, titkos szervezetr?l, elhatározza, hogy bármi t?rténjék is, útnak indul. Nem is sejti, milyen hosszú és gy?trelmes út vár rá... Colson Whitehead fordulatos, megindító regénye, A f?ld alatti vasút (The Underground Railroad) az 1800-as évek Amerikájába repíti az olvasót, ahol rabszolgatartók és abolicionisták feszülnek egymásnak szóval és tettel, s ahol a sz?k?tt rabszolgák és segít?ik büntetése kínhalál - a feketék élete ugyanis sokak szemében nem annyira értékes, mint fehér embertársaiké. A k?tet az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja és egyik leghangosabb k?nyvsikere. A hírek szerint a t?rténetb?l az Oscar-díjas Holdfény cím? film rendez?je, Barry Jenkins készül sorozatot forgatni.

"Nyikorgó vasas szekerek: nehéz ládákat szállitanak a katonai szertárba. – Rakjátok le, – mondja a gyár f?igazgatója. Hosszúra n?tt úr, mint fák k?zt a jegenye. A fekete vidraprémes bunda szinte reverendának látszik rajta. Cilindert visel. A bundája gallérját felhajtotta, hogy kilépett az autójából, – csak épp az orrahegye látszik ki, meg a bajusza. Trencséniesen nyírott a bajusza, – azaz hát ango?losan. – Rakjátok le, – mondja, – és srófoljátok le ennek a fels? ládának a tetejét. Az ?sz els? dere fehérlett aznap a szertári udvar gyepén. A katonák keze v?r?s volt a hidegt?l. Az akácfákon már tél-túl lógott egy-egy sárga levél. Az udvar bels? sz?gletén, az iroda el?tt mintha ázott feketés rongyok éktelenkednének a lugason, z?ldesen feketés rongyok. K?zül?k néhány bibircsós futót?k sárgállott el?. Az ügyeletes kapitány némán váltott üdv?zlést a gyárossal. Mogorva volt és szintelen arcu, mintha valamiképpen rokona volna a bibircsós futót?knek. – Ennek a fels? ládának a tetejét, – mutatta a gyár igazgatója. – Valamennyiét, – harsogta a kapitány." (részlet)

The Trial (German: Der Process) is a novel by Franz Kafka about a character named Josef K., who awakens one morning and, for reasons never revealed, is arrested and prosecuted for an unspecified crime. According to Kafka's friend Max Brod, the author never finished the novel and wrote in his will that it was to be destroyed. After his death, Brod went against Kafka's wishes and edited The Trial into what he felt was a coherent novel and had it published in 1925.

Owen élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggy?z?dése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a b?rt?nben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehet?vé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszk?z segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejl? genetikus emlékeket. ?m Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ?si és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az ?denszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmit?l sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ? találja meg el?sz?r a Szigonyt. Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lév? k?z?s emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú k?vetkezményei lesznek a jelenben. A t?bbsz?r?sen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új t?rténetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerül? filmre.

A boat upon the open sea—no land in sight!It is an open boat, the size and form showing it to be the pinnace of a merchant-ship. It is a tropical sea, with a fiery sun overhead, slowly coursing through a sky of brilliant azure.The boat has neither sail nor mast. There are oars, but no one is using them. They lie athwart the tholes, their blades dipping in the water, with no hand upon the grasp. And yet the boat is not empty. Seven human forms are seen within it,—six of them living, and one dead.Of the living, four are full-grown men; three of them white, the fourth of an umber-brown, or bistre colour. One of the white men is tall, dark and bearded, with features bespeaking him either a European or an American, though their somewhat elongated shape and classic regularity would lead to a belief that he is the latter, and in all probability a native of New York. And so he is. The features of the white man sitting nearest to him are in strange contrast to his, as is also the colour of his hair and skin. The hair is of a carroty shade, while his complexion, originally reddish, through long exposure to a tropical sun exhibits a yellowish, freckled appearance. The countenance so marked is unmistakably of Milesian type. So it should be, as its owner is an Irishman. The third white man, of thin, lank frame, with face almost beardless, pale cadaverous cheeks, and eyes sunken in their sockets, and there rolling wildly, is one of those nondescripts who may be English, Irish, Scotch, or American. His dress betokens him to be a seaman, a common sailor. He of the brown complexion, with flat spreading nose, high cheek-bones, oblique eyes, and straight, raven black hair, is evidently a native of the East, a Malay.

dám és va a feltn kinézet ikerpár rég nem látott mostoha bátyjuk esküvjére utazik, aki feledhetetlen utazást ígér. Luxus utat egzotikus vidékekre, külnleges helyekre. Igazi álomnyaralást. ron tíz éve él nem mindennapi életet Jemenben, ismert állatorvosként, tiszteletbeli beduinként. A testvérek a sivatagon átvágva indulnak az ismeretlen menyasszonyhoz, ám egy hirtelen homokvihar elszakítja ket egymástól. Az egyedül maradt lányt egy feltrekv beduin férfi menti meg, aki a táborukba viszi. m semmi sem az, aminek látszik. Egy szerencsés fordulatnak ksznheten ismét egymásra találnak a testvérek. Külns érzelmek, izgalmas trténések kvetik egymást. Két esküv, emberrablás, kalóztámadás, egy leltt szakács… Mi minden fér még bele egy ilyen rült nászútba, Jementl a Seychelle szigetekig Egy izgalmas, külnleges trténetet olvashatunk, meglep fordulatokkal, nem mindennapi szerelmekkel fszerezve.

Elképeszt? lélektani thriller – a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi ?ket. A pár élete t?kéletesnek t?nik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. ?s aztán lát valami megd?bbent?t. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messzir?l szemlélt.? Meglátják; sokkal t?bb ?, mint egy lány a vonaton. Paula Hawkins els? thrillere azonnal a bestsellerlisták els? helyezettje lett. Harmincnégy országban megjelent, vitathatatlan, hogy az elmúlt évek legnagyobb sikerk?nyvét tartja kezében az olvasó.

While I was amusing myself by watching the titmice, Harry, who had rambled on a little way, came running back to ask me what the funny thing could be that he had found. It was a mole that had been caught in a trap, and was dangling in the air with a swarm of bees around. I told Harry that the moles are blind, or nearly so, and that they live under the ground, and do great good to the farmers by eating the slugs and other things that destroy the corn; but that they turn up such great mounds of earth when making their tunnels, that the farmers are often glad to get rid of them, and therefore set traps to kill them. In the next field we came to, the young wheat had grown up higher than my knees, and Harry was greatly pleased at running down the furrows and making the blades of corn bend before him. Presently he stopped and peeped through an opening, whence he discovered a whole covey of partridges, the two old birds and seven young ones; they all rose with a whirring noise, and flew into the field we had just left. Soon after the partridges had flown away, Harry was delighted to hear the well-known voice of the cuckoo; it sounded so near us that we both started at the first voice, and we soon found out where the cuckoo was. Like a lazy tyrant, instead of making a house for himself, the cuckoo takes the first little bird's nest he can find, and turns the poor occupant away. When we reached the tree where the cuckoo was, we saw it sitting on a small nest throwing out the eggs of a poor little bird, who was screaming in anger at the intruder...

It was the she-wolf who had first caught the sound of men’s voices and the whining of the sled-dogs; and it was the she-wolf who was first to spring away from the cornered man in his circle of dying flame. The pack had been loath to forego the kill it had hunted down, and it lingered for several minutes, making sure of the sounds, and then it, too, sprang away on the trail made by the she-wolf. Running at the forefront of the pack was a large grey wolf—one of its several leaders. It was he who directed the pack’s course on the heels of the she-wolf. It was he who snarled warningly at the younger members of the pack or slashed at them with his fangs when they ambitiously tried to pass him. And it was he who increased the pace when he sighted the she-wolf, now trotting slowly across the snow. She dropped in alongside by him, as though it were her appointed position, and took the pace of the pack. He did not snarl at her, nor show his teeth, when any leap of hers chanced to put her in advance of him. On the contrary, he seemed kindly disposed toward her—too kindly to suit her, for he was prone to run near to her, and when he ran too near it was she who snarled and showed her teeth. Nor was she above slashing his shoulder sharply on occasion. At such times he betrayed no anger. He merely sprang to the side and ran stiffly ahead for several awkward leaps, in carriage and conduct resembling an abashed country swain. This was his one trouble in the running of the pack; but she had other troubles. On her other side ran a gaunt old wolf, grizzled and marked with the scars of many battles. He ran always on her right side. The fact that he had but one eye, and that the left eye, might account for this. He, also, was addicted to crowding her, to veering toward her till his scarred muzzle touched her body, or shoulder, or neck. As with the running mate on the left, she repelled these attentions with her teeth; but when both bestowed their attentions at the same time she was roughly jostled, being compelled, with quick snaps to either side, to drive both lovers away and at the same time to maintain her forward leap with the pack and see the way of her feet before her. At such times her running mates flashed their teeth and growled threateningly across at each other. They might have fought, but even wooing and its rivalry waited upon the more pressing hunger-need of the pack. After each repulse, when the old wolf sheered abruptly away from the sharp-toothed object of his desire, he shouldered against a young three-year-old that ran on his blind right side. This young wolf had attained his full size; and, considering the weak and famished condition of the pack, he possessed more than the average vigour and spirit. Nevertheless, he ran with his head even with the shoulder of his one-eyed elder. When he ventured to run abreast of the older wolf (which was seldom), a snarl and a snap sent him back even with the shoulder again. Sometimes, however, he dropped cautiously and slowly behind and edged in between the old leader and the she-wolf. This was doubly resented, even triply resented. When she snarled her displeasure, the old leader would whirl on the three-year-old. Sometimes she whirled with him. And sometimes the young leader on the left whirled, too. At such times, confronted by three sets of savage teeth, the young wolf stopped precipitately, throwing himself back on his haunches, with fore-legs stiff, mouth menacing, and mane bristling. This confusion in the front of the moving pack always caused confusion in the rear. The wolves behind collided with the young wolf and expressed their displeasure by administering sharp nips on his hind-legs and flanks. He was laying up trouble for himself, for lack of food and short tempers went together; but with the boundless faith of youth he persisted in repeating the manoeuvre every little while, though it never succeeded in gaining anything for him but discomfiture.

Holmes decodes a warning from Porlock, an informant against arch-criminal Moriarty, for "Douglas" resident five years at "Birlstone". Scotland Yard's MacDonald asks them to investigate a corpse with the same look and circle-in-triangle brand on the forearm as Birlstone owner Douglas. The head was blown off by an American-style sawed-off shotgun. Apparently, an intruder dropped a card with VV341, and left across a shallow moat. Watson observes the bereaved English wife and best male friend in unusually good spirits. When Holmes pretends the moat will be drained, the conspirators retrieve a missing dumb-bell weighting down the visitor's clothes beneath the water. Douglas comes from hiding, to explain he killed the assassin Baldwin in self-defence; the plan was to save him from more attacks by criminal survivors of Vermissa Valley. He hands Dr. Watson the following account. Young McMurdo gains reputation as tough counterfeiter, Freemen Lodge member fleeing murder charges in Chicago. In the Vermissa coal mine area, McGinty rules Scowrers branded by a circle in square, the local Lodge 341 who extort, murder, and exchange vicious deeds with nearby Lodges. Pretty Ettie prefers McMurdo to nasty Baldwin, and wants to flee, but will wait some months. When word comes that Pinkerton sent Edwards, McMurdo gathers ringleaders in one room, and springs his trap on them, surrounded by the law. Although the worst were hanged, after ten years, villains were freed, and chased McMurdo-Edwards-Douglas, despite changes of name, location, and wife. He married Ettie, then she died in California, where he made a fortune. The Valley of Fear, notable for Professor Moriarty's involvement, is set before "The Final Problem", the short story in which Moriarty was introduced. This introduces a logical difficulty, as in "The Final Problem" Dr. Watson has never heard of Moriarty, whereas by the end of The Valley Of Fear he is, or should be, familiar with his name and character. The "Moriarty" element in the story is tied into the fate of the informer in the story. It ties the Molly Maguire background to another event of that period: the murder of James Carey, an informer who was shot on board a ship off the coast of Natal, South Africa in 1883 by Patrick O'Donnell, an Irish republican who had relatives in the Mollies and briefly visited the Pennsylvania coal mining district, supposedly looking for the suspected informer among them.