Mire képes egy n? a szerelméért? Jessica gy?ny?r?, de kibírhatatlan természet?, elkényeztetett fiatal n?, aki gazdag apja jóvoltából burokban nevelkedett. Amikor az apja vállalatánál kezd el dolgozni, megismerkedik az új alkalmazottal, a jókép? Lukassal, aki a sof?rje lesz. Jessica viselkedése eleinte taszítja a fiút, de aztán mégis beleszeret a lányba. Szerelmüknek rengeteg akadályt kell legy?znie: kiderül, hogy Lukas valójában nem is Lukas, és a lány apja sem az, akinek egész életében hitte. Ahogy egyre t?bb titokról hull le a lepel, úgy bonyolódik Jessica élete is. Megismeri Lucas titkait, mégsem tud lemondani róla, és ez a végzete felé sodorja a t?rékeny lányt. Jessica feláldozza magát a szerelemért, és nagyon súlyos árat fizet érte. Vajon megéri? Katie Francoise erotikában és izgalmakban b?velked? regénye Jessica szemsz?géb?l mutatja be az olvasóknak, hogy a n? mire képes a férfi szerelméért. Választ kapunk arra is, hogy a titkok meddig maradhatnak titkok, és megbocsáthatóak-e egyáltalán. Az írón? eddig megjelent sikerk?nyvei: Egy igaz szerelem t?rténete és az Utolsó. Esély, Bosszú. A harag ébredése.

Rū?ītis ?ī skaistā pasaka ir mazā elfa dzīves stāsts. Vi?? mitinājās bagāta tirgotāja mājā un vienmēr bija pārticis.? ?ajā mājā dzīvoja arī kāds trūcīgs students, kur? bie?i cieta badu, jo visu naudu tērēja grāmatām. Kādu dienu Rū?ītis ieskatījās studenta istabi?ā pa atslēgas caurumu. Ko vi?? tur ieraudzīja? Kas notika tālāk? Lasiet pa?i! ?ajā burvju pasakā ir daudzas svarīgas patiesības un morāles vērtības. Tās saturs, noska?a un krāsainās ilustrācijas noteikti iepriecinās visus bērnus

Szenvedélyes küzdelem a szerelemért és a túlélésért.?Egy 38 éven át ?rz?tt levél felfedi a múltat. 1956-ban, Budapesten Horváth Anna titkos viszonyt folytat férje munkatársával, Nagy Krisztiánnal. Annak ellenére esnek szerelembe, hogy tudják, számukra nincs?holnap.Anna házas, a férfi pedig jegyben jár, mégsem adják fel!?Reménytelen küzdelem egy megsebzett férj, és egy elhagyott menyasszonnyal szemben az elnyomás és a terror árnyékában. 1956. október 23-a azonban mindent megváltoztat. Kit?r a forradalom és már nem csak a szerelmükért harcolnak, hanem az életükért is. Kékesi Dóra els? regényében valós t?rténelmi helyzetben küzdenek szerepl?i a szerelemükért és az életbenmaradásért. Titkok, hazugságok, féltékenység és egy szenvedélyes szerelem ejtik rabul az olvasót.

Three Lines of Old French was written in the year 1919 by Abraham Merritt. This book is one of the most popular novels of Abraham Merritt, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Cameron Larkin ?rmester, a cinikus detektív egyáltalán nem h?stípus. Megcs?m?rl?tt mindent?l és mindenkit?l, legjobb barátai a Johnny Walker és a Becherovka, ráadásul a kül?n?sen ízléstelen nyakkend?k bolondja. Egy végzetes baleset miatt elege lesz a nyugati-parti metropoliszból, így sok év után hazatér álmos szül?városába, Great Fallsba, hogy a nyugdíjig még hátralév? szolgálati idejét Montana varázslatos hegyvidékén húzza ki. Mit keres azonban egy gyilkossági nyomozó ott, ahol kimondottan rossz évnek számít, ha tizenkét hónap alatt két gyilkosság t?rténik? Már az els? nyomozásról nagyon hamar kiderül, hogy messze nem rutinügyr?l van szó. Vajon mi is t?rtént a hegyi ranchon? Hogyan veszítette életét a családja mindennapjait pokollá tev? farmer? Miért vesz valaki egy medd? aranybányát? ?s ami a legfontosabb: mi lesz Samantha sorsa? Réti László krimije k?nnyed hangvételével, és a rend?ri munka szakért? bemutatásával lebilincsel? olvasmány, s remek kikapcsolódást nyújt az olvasónak, aki hosszú, éjszakába nyúló olvasásnak néz most elébe, mert letenni aligha tudja majd a regényt.

– Mi a diagnózis – kérdezte Ricsi rhgve, mire a pszichológus ismét elmosolyodott, és a szemével krbepásztázta a társaságot. – Melyiktk Reni – n – emeltem fel a kezem zavartan. A pszichológus szeme krül apró ráncok jelentek meg, és bólintott. – a válasz a kérdésedre – mondta Ricsinek. – Gyógyítható – kérdezte Dave nevetve. – Szerintem nem – nevetett fel a doki is. Vadul zakatoló szívvel néztem Cortezre, aki a napszemüveg mgül fürkészett. Fél évig járt miattam hétf délutánonként a pszichológusához. n ezt romantikusnak találom. Miért, nem az – Tessék ide ülni – kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét, és türelmesen hallgatta Zsoltit. – Szóval a visszatér rémálmom. Bejvk a suliba, és Máday habzó szájjal üvlt, vérben forognak a szemei, és…”

Amy Bishop váratlanul meg?r?kli nagyapja csokoládéüzemét. Nemsokára kiderül, a bonbonokkal együtt egy jó adag probléma is a nyakába zúdul. A kis üzem a cs?d szélén áll. A Sugar Tale Corporation nagyvállalat szeretné megkaparintani és modernizálni. Ezért elküldik a jókép? Ryan Scandrik gazdasági szakembert, hogy átszervezéseket hajtson végre. Amy elszántan küzd Ryan tervei ellen. ?m a nagy viták hevében rád?bben, hogy egyre jobban bej?n neki ez a lehetetlen alak. Miként lehet valaki szexis, vonzó, mégis hidegfej?? Vagy Ryan mégsem olyan szívtelen? Vigyázat, éhesen ne kezdj bele! Romantikus és ínycsiklandóan szórakoztató regény azoknak, akik szeretik a csokoládét.

Akik az el?z? két k?tetben (?desvízi mediterrán, Szerelmem, Balaton) végigk?vették a kanadai magyar házaspár ?honfoglalását” a Balaton-part egyik legfest?ibb szegletében, nem fognak csalódni Tóth Gábor ?kos balatoni trilógiájának befejez? részében sem. Mikor már azt gondolnánk, hogy az Oaks család boldogsága el?l elhárult minden akadály, f?h?seinkkel együtt kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy a Fenséges Romként emlegetett ?r?kség felújítása és a hozzá tartozó, kincset ér? sz?l?birtok m?velése k?zel sem emészti fel annyi energiájukat, mint az a sokszor mulatságos felsülésekhez vezet? igyekezet, hogy a helyiek befogadják ?ket maguk k?zé a szerénytelenül csak a világ k?zepeként aposztrofált Balatonszépén. S bár látszólag minden adott lenne ahhoz, hogy felh?tlenül elmerüljenek a hamisítatlan balatoni élmények olykor szó szerint mámorító forgatagában, vagy éppen együtt kávézzanak Gérard Depardieu-vel, ehelyett hol felváltva loholnak Oaks id?s apja után?–?aki t?bbek k?z?tt el?szeretettel zargatja a kúriával együtt meg?r?k?lt háziasszonyukat –, hol kényszeresen igyekeznek megfelelni a vidéki romantikát keres? rokonok és ismer?s?k inváziószer? áradatának, olykor pedig kétségbeesett er?feszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megpróbáljanak eligazodni a magyar hivatalok zegzugos útveszt?iben... Nem véletlen, hogy ilyenkor újra meg újra felmerül bennük a kérdés: vajon szükségszer? volt az, hogy ekkora fordulatot vegyen az életük? S noha néhány jó barátra is szert tesznek ez id? alatt a kissé bolondos helyiek k?réb?l – akik finoman szólva árgus szemekkel figyelik minden megnyilvánulásukat –, igazából csak akkor kapnak megnyugtató választ a kételyeikre, amikor kiderül, hogy az Oaks família hamarosan egy apró j?vevénnyel gyarapodik... A híres toszkán és provence-i élményregényekkel veteked? t?rténet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel f?szerezi a szerz?, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással ?ssze nem téveszthet? ?édesvízi mediterrán” magával ragadó hangulatában és életérzésében. ? ? Részlet a N?k Lapja Café ajánlásából ?Tóth Gábor ?kos új k?nyvét három élethelyzetben is érdemes elolvasni.? - Egyszer akkor, ha a pénztárcánk és a szabadid?s lehet?ségeink nem engedélyeznek idén nyaralást, mert új regénye által néhány óra alatt hamisíthatatlan balatoni hangulatban találjuk magunkat.? - Másszor akkor, ha úgy érezzük, az életünk perspektívái bezárultak – csakúgy, mint h?sünknek, T. G. Oaksnak, aki a kanadai magyarok kertvárosi életét éli meglehet?sen egysíkúan és ?r?mtelenül, behódolva felesége és id?s édesapja hóbortjainak, egészen addig, míg egy váratlan t?rténés ki nem szakítja onnan. - Harmadszor pedig akkor, ha egy kacagtató, ?niróniával teli strandregényt szeretnénk a kezünkbe venni, ami amellett, hogy igen szórakoztató, fontos üzenetet hordoz: mindig a kezünkben van annak lehet?sége, hogy változtassunk az életünk?n.”

Szerelem és rejtély a bájos, napsütéses angol vidéken, ahol nem illik kérdezni, hacsak nem a citromfelfújt receptjérl van szó... 1870, Dorset grófság. A tizenhat éves Camelia Woods egy kis faluban él nevelszülknél, gyenge egészsége miatt a világtól szinte elzártan. Kétségbeesetten kutat testvére után, akinek csak a keresztnevét tudja, a felbukkanó apró nyomok azonban – úgy tnik – tévútra vezetnek, mikzben már abban sem lehet biztos, hogy t magát hogy hívják valójában. Elkerül egy lezárt ládika ismeretlen monogrammal, felbukkan néhány londoni látogató, egy kalandorn meg egy áskálódó rokon – mígnem egy sikertelen szkési kísérletet kveten, egy haláleset kapcsán rá nem lel eredeti származásának féltve rztt titkára. Az élete azonban ezzel nem válik knnyebbé: egyedül kell helytállnia, amikor nevelanyja agyvérzést kap, nevelapja pedig alkoholistává válik – st, a titokzatos kincsesdoboznak is nyoma vész rejtélyes krülmények kztt. De Camelia nem az a fajta, aki meghátrál, ha szembetalálja magát egy talánnyal. Megtalálhat-e mindent: családot, szerelmet és boldogságot a múlt és a jelen kísértinek, igazi és hamis barátoknak az árnyékában

S, mint sokk. Alex élete egyetlen pillanat alatt romba d?l, amikor autóbalesetben elveszti a szüleit. A lány ügyvédje ráadásul felkavaró hírrel szolgál: van egy eltitkolt n?vére. O, mint otthon. Dory sosem ismerte a szüleit és ?r?kbefogadó családja másodrend? gyerekként nevelte fel. Amikor a család imádott, vér szerinti gyereke gyilkosság áldozata lesz, a gyanú Dory-ra terel?dik. S, mint sors. Harminc év után Alex és Dory el?sz?r találkozik. Alexnek nemsokára sz?rny? kérdéssel kell szembesülnie: lehet, hogy élete legnagyobb hibája volt, hogy megkereste az eddig eltitkolt n?vérét? Ki akarhat most Alex életére t?rni? ?Az utolsó lapig nem találod ki a megoldást." - Publishers Weekly. ?Sokkolóan fordulatos t?rténet. " - Booklist. Patricia MacDonald amerikai bestsellerszerz? okos, csavaros krimijei egyaránt magával ragadják a pszichothriller és a klasszikus detektívregények rajongóit. Szinte irodalmi min?ség? sztorikat talál ki, viszont - mint egykori televíziós szappanopera-szerkeszt? - lebilincsel?en p?rg?sre, fordulatosra írja meg.

Ez van… Vagyis, hogy volt. Mára még színtelenebbé vált a világ – a vadászatban is. Szerencsémre még elcsíptem azt az utolsó ?t-hat évet, amikor csak az ment, akit igazán érdekelt. Vagy, akinek kellett valami. Hazaj?vünk, nappal lesz. Megyünk dolgozni, kommunikálunk, a család. Folynak az évek… Mennyi titkot hordozunk magunkban! Mert, majd’ mindegyiknek nyoma van, hivatalosan. De ki tudja, hogy miként is volt valóján azon az éjszakán. Csak mi. Magunkban hordjuk. Elképedek tisztázva a régi sz?vegeket. Ez én voltam? ?t?dét se vállalnám be már. Mások se. Változunk. A világ is. Denaturált lett. (Mint Afrika.) De még itt, az van. Azt mesélem… Nem viszem a sírba.

1985-ben brutálisan meggyilkolnak három fiatalt a dél-tiroli Bletterbach-szurdokban, egy óriási v?lgytorokban, amelynek ?sk?vületei a világ születésének rettenetes titkait rejtik magukban. A holttestek olyan állapotban vannak, hogy felmerül a gyanú, talán nem is emberi lény végzett velük. Harminc évvel kés?bb Jeremiah Salinger amerikai dokumentumfilm rendez?, aki egy helybéli, dél-tiroli lányt vett feleségül, tudomást szerez a b?ntényr?l. Feleségével, és kislányával, egy id?re Siebenhochba k?lt?zik, de a Dolomitok szívében megbújó kis település lakói nem veszik jó néven, hogy a múltjukban vájkálnak… Jeremiah apósa, a hegyiment? szolgálat volt vezet?je is óva inti a vejét, hogy az elátkozott szurdok k?zelébe merészkedjen. Az események sodrásában minden jel arra mutat, hogy a Bletterbachban ki?nt?tt vér ?si, a F?lddel egyid?s, rég elt?ntnek hitt baljós er?ket hívott életre, és az ?ld?klésnek még nincs vége… Felfordította a nemzetk?zi k?nyvpiacot Luca D'Andrea regénye, a k?nyv kiadási jogát harminc országban vették meg! A Tetovált lány szerkeszt?je szerint "A gonosz maga" olyan grandiózus regény, mint a hegység, melyben játszódik. ?Nehéz valami eredetit mutatni a thriller m?fajban, de Luca D’Andrea - kezében egy jégcsákánnyal - megmássza a krimiírás csúcsait.” - Il Giornale ?Nincs benne túlzás, nyugodtan hasonlíthatjuk Jo Nesbo-h?z vagy Stephen Kinghez.” - La Repubblica “A fiatal olasz író bemutatkozó regénye, mint egy lavina, úgy fog végigs?p?rni a világon.” - Cristopher MacLehose A Tetovált lány szerkeszt?je

Felismernél egy szociopatát, ha találkoznál vele? A rossz válasz az életedbe kerülhet. Dr. Eric Parrish briliáns és lelkiismeretes pszichiáter. Amikor a privát rendelésén elvállal egy tinédzsert, hamarosan jókora szakmai dilemmába kerül. fiú r?geszmésen vonzódik egy lányhoz, és az orvos aggódni kezd a lány élete miatt. Egyre t?bbsz?r merül f?l benne, hogy megszegi a titoktartási fogadalmát, és figyelmezteti a rend?rséget. Mire a doktor d?ntésre jut, már kés?. Hosszú ideje egy ?rd?gi terv célpontja. A lányt meggyilkolják, és a nyomok legalább annyira vezetnek az id?k?zben rejtélyesen elt?nt pácienséhez, mint magához... Egy szociopata zseniálisan mozgatja a szálakat a háttérb?l. A kérdés csupán az, hogy ki ? valójában. ?Scottoline elképeszt?en jó." - David Baldacci. ?Scottoline a ma él? írók k?zül az egyik legnagyobb tehetség." - Michael Connely. ?Nem lehet letenni." - Jodi Picoult. ?Scottoline a feszültségteremtés királyn?je." - The New York Times. Lisa Scottoline amerikai krimiszerz? m?veit 35 nyelven adják ki a világban, és csak az Egyesült ?llamokban eddig 30 millió példányban vásárolták meg.

Anne Bishop, a New York Times bestseller ?fenomenális”* világa, a Mások sorozat második része, amelyben természetfeletti lények és emberek próbálnak együtt élni és egy n? már kezdi megváltoztatni a szabályokat… Meggie Corbyn elnyerte a Lakeside-i Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak nehezen j?n rá, mit is jelent k?ztük élni. Alapesetben, ember lévén Meggie alig lehetne más, mint megt?rt préda, de vérpróféta, cassandra sangue képessége teljesen más helyzetet teremt. Két nagyon er?s hozzászokást eredményez? drog er?szakos cselekményeket váltott ki az emberek és Mások k?z?tt; mindkét fajból t?bben meghaltak a k?zeli városokban. ?gy amikor Meggie látomásában véres hó és fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard – a Lakeside-i Udvar alakváltó vezet?je – elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy j?v?beni eseményt látott. Ahogy a próféciamondás késztetése egyre gyakrabban gy?tri Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Mások és az a maroknyi ember, akik velük laknak, szükségszer?en együttm?k?dik, hogy megállítsák az embert, aki elszántan akarja visszaszerezni az ? vérprófétájukat… és felszámolják a veszélyt, amely mindannyiuk pusztulásával fenyeget.

Л?д?я — центр всесв?ту с?м’? Л?. Довкола не? обертаються ус? мр??, спод?вання, слова ? вчинки. Мати наперед визначила ?? долю — свою блакитнооку д?вчинку вона бачить л?каркою, дорослою, упевненою в соб? ж?нкою. Купу? ?й книжки, допомага? робити домашн? завдання, береже, мов коштовний скарб, ? нав?ть не пуска? з дому. Батько мовчки потура? дружин?. ?нш? дво? д?тей ростуть у т?н? виплеканого батьками ?сонечка?. Та одного дня ?хня з?рка зника? назавжди. Чорна д?ра, що утворилася у душах батьк?в, затягу? вс?х, хто лишився... Чи наважаться р?дн?, опинившись на краю пр?рви, нарешт? сказати те, про що мовчали?

The story begins on May 5, 1805, in one of the wildest and most abrupt portions of New Spain, which now forms the State of Coahuila, belonging to the Mexican Confederation. If the reader will have the kindness to take a glance at a numerous cavalcade, which is debouching from a canyon and scaling at a gallop the scarped side of a rather lofty hill, on the top of which stands an aldea, or village of Indios mansos, he will at the same time form the acquaintance of several of our principal characters, and the country in which the events recorded in this narrative occurred. This cavalcade was composed of fifteen individuals in all; ten of them were lancers, attired in that yellow uniform which procured them the nickname of tamarindos. These soldiers were execrated by the people, in consequence of their cruelty. They advanced in good order, commanded by a subaltern and an alférez—an old trooper who had grown gray in harness, who had long white moustachios and a disagreeable face. As he galloped on, he looked around him with the careless, wearied air of a man for whom the future reserves no hopes either of ambition, love, or fortune. About twenty paces from this little band, and just so far ahead that their remarks reached the soldiers' ears in a completely incomprehensible fashion, three persons, two men and a woman, were riding side by side.The first was a gentleman of about thirty years of age, of commanding stature; his harsh, haughty, and menacing features were rendered even more gloomy by a deep scar of a livid hue which commenced on his right temple and divided his face into two nearly equal parts. This man, who was dressed in the sumptuous costume of the Mexican campesinos, which he wore with far from common grace, was named Don Aníbal de Saldibar, and was considered the richest hacendero in the province.His companion, who kept slightly in the rear, doubtless through respect, was a civilized Indian, with a quick eye, aquiline nose, and a wide mouth lined with two rows of dazzling white teeth. His countenance indicated intelligence and bravery. He was short and robust, and the almost disproportioned development of his muscles gave an enormous width to his limbs. This individual must assuredly be endowed with extraordinary strength. His attire, not nearly so rich as that of the hacendero, displayed a certain pretension to elegance, which was an extraordinary thing in an Indian. This man's name was Pedro Sotavento, and he was majordomo to Don Aníbal.As we have said, the third person was a female. Although it was easy to see, through the juvenile grace of her movements and her taper waist, that she was still very young, she was so discreetly hidden behind gauze and muslin veils, in order to protect her from the burning heat of the sun which was then at its zenith, that it was impossible to distinguish her features. Long black locks escaped from beneath her broad-brimmed vicu?a hat, and fell in profusion on her pink and white shoulders, which were scarcely veiled by a China crape rebozo. At the moment when we approach these three persons they were conversing together with considerable animation."No," Don Aníbal said, with a frown, as he smote the pommel of his saddle, "it is not possible, I cannot believe in so much audacity on the part of these Indian brutes. You must have been deceived, Sotavento." The majordomo grinned knowingly, and buried his head between his shoulders with a motion which was habitual to him."You will see, mi amo," he replied, in a honeyed voice, "my information is positive." "What!" the hacendero continued with increased fury, "They would really attempt resistance! Why, they must be mad!""Not so much as you suppose, mi amo; the aldea is large and contains at least three thousand callis.""What matter? Suppose there were twice as many, is not one Spaniard as good as ten Indians?"

Retteghet-e egy szül? jobban bármit?l, mint hogy elt?nik a gyereke? A houstoni Whitaker-Davalos házaspár számára ez a rémálom válik valósággá, amikor egy hajnalon Julie-t, a tizenhárom éves lányukat elviszi a házukból egy ismeretlen férfi. Az egyetlen szemtanú Julie húga, aki a félelemt?l dermedten lapult egy szekrény mélyén. Nyolc év elteltével, egy májusi kora estén becs?ngetnek a házba. A küsz?b?n egy fiatal n? áll, aki azt állítja magáról, hogy ? Julie. ?mde Anna Davalosban rettenetes gyanú ébred, amikor felfedezi, hogy néhány részlet hibádzik Julie t?rténetében...De akkor ki ez a n???s mit akar a családtól? A fiatal chicagói újságíró, Amy Gentry bemutatkozó thrillerét nagy siker fogadta, a k?nyv jogait 18 országban adták el. "Az év egyik legjobban várt thrillere." (New York Times) "A végén már a saját családod múltjában sem leszel biztos." (Entertainment Weekly) "T?kéletes fordulat a végén!" (Kirkus Reviews)

– Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekbl – néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban. – Nem. Nincs – szólt szintén, némi tprengés után. – Neked – Azt hiszem, nincs – ismertem be, és komolyan is gondoltam. – Viszont – tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással – nehogy azt hidd, hogy Benot nem jelentett nekem sokat. – Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták – emlékeztetett mosolyogva. – Részletkérdés – nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átleltem. – rülk, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt – suttogtam alig hallhatóan. Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elnttt a forróság a hajnali hvsben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük.”

Egy találkozás. Régi álmok. ?j emlékek. Nem mindennapiak.Két élet, ami egy ember emlékezetében keresztezi egymást.Már átélt j?v?beli pillanatok...még meg nem t?rtént emlékek...Te hinnél nekik?Mire gondolnál, ha álmodban néha másvalaki lennél? Más b?rben, más korban. Az ? hangulatait érzed, az ? csatáit vívod.?gy emlékszel minden részletre, mintha veled t?rtént volna.Kíváncsi lennél, hogy ki ?, és miért éppen te látod?Mit tennél, ha egy nap ráj?nnél, hogy már majdnem az egész életét leélted? Kivéve a végét. Ha véget ért egyáltalán...

Egy nyomozó elk?lt?zik, egy fiú megnémul, rábukkannak egy ügyn?k holttestére, egy b?n?z? nagycsaládra vágyik. ?s mit tesz Hallie? ?lete legveszélyesebb kalandjába kezd. ??Kisiklottam a tragacsból, er?sen bevágtam az ajtaját. Alig t?ntek el a k?vetkez? kanyarban, mellettem termett Lastmann kocsija. ?rültem volna, ha Lastmann el?l utazik, de sajnálatomra a kapitány a hátsó ülésre vette be magát. Mellé ültem. ? Egész sokáig odavolt ? esett nekem, amint magamra csuktam az ajtót. ? Hadd halljam, sikeres volt a kalandja? ? kacsintott rám. ? Az ?rs?n elmondom, ami ?n?kre tartozik ? mondtam nyugalmat er?ltetve magamra. Lastmann, arcán kaján vigyorral, nyomult tovább: ? Minden részletr?l tudnom kell. ? Hát persze ? hagytam rá. Tekintete lejjebb siklott az elmaszatolt sminkemr?l, végigvándorolt gy?r?tt blúzomon és az elasztánnak k?sz?nhet?en makulátlanul feszes szoknyámon, amin a rend kedvéért imitt-amott azért éktelenkedett néhány folt. Amikor kiszúrta a k?télnyomokat a csuklómon és a combomon elken?d?tt vércsíkot, a d?bbenett?l szólni sem tudott. A beállt csendben végre békésen hátrad?lhettem. Bambán bámultam a mellettem elsuhanó házakat.”

Underground* *The author of the diary and the diary itself are, of course, imaginary. Nevertheless it is clear that such persons as the writer of these notes not only may, but positively must, exist in our society, when we consider the circumstances in the midst of which our society is formed. I have tried to expose to the view of the public more distinctly than is commonly done, one of the characters of the recent past. He is one of the representatives of a generation still living. In this fragment, entitled "Underground," this person introduces himself and his views, and, as it were, tries to explain the causes owing to which he has made his appearance and was bound to make his appearance in our midst. In the second fragment there are added the actual notes of this person concerning certain events in his life.--AUTHOR'S NOTE. II am a sick man.... I am a spiteful man. I am an unattractive man. I believe my liver is diseased. However, I know nothing at all about my disease, and do not know for certain what ails me. I don't consult a doctor for it, and never have, though I have a respect for medicine and doctors. Besides, I am extremely superstitious, sufficiently so to respect medicine, anyway (I am well-educated enough not to be superstitious, but I am superstitious). No, I refuse to consult a doctor from spite. That you probably will not understand. Well, I understand it, though. Of course, I can't explain who it is precisely that I am mortifying in this case by my spite: I am perfectly well aware that I cannot "pay out" the doctors by not consulting them; I know better than anyone that by all this I am only injuring myself and no one else. But still, if I don't consult a doctor it is from spite. My liver is bad, well--let it get worse! I have been going on like that for a long time--twenty years. Now I am forty. I used to be in the government service, but am no longer. I was a spiteful official. I was rude and took pleasure in being so. I did not take bribes, you see, so I was bound to find a recompense in that, at least. (A poor jest, but I will not scratch it out. I wrote it thinking it would sound very witty; but now that I have seen myself that I only wanted to show off in a despicable way, I will not scratch it out on purpose!) When petitioners used to come for information to the table at which I sat, I used to grind my teeth at them, and felt intense enjoyment when I succeeded in making anybody unhappy. I almost did succeed. For the most part they were all timid people--of course, they were petitioners. But of the uppish ones there was one officer in particular I could not endure. He simply would not be humble, and clanked his sword in a disgusting way. I carried on a feud with him for eighteen months over that sword. At last I got the better of him. He left off clanking it. That happened in my youth, though. But do you know, gentlemen, what was the chief point about my spite? Why, the whole point, the real sting of it lay in the fact that continually, even in the moment of the acutest spleen, I was inwardly conscious with shame that I was not only not a spiteful but not even an embittered man, that I was simply scaring sparrows at random and amusing myself by it. I might foam at the mouth, but bring me a doll to play with, give me a cup of tea with sugar in it, and maybe I should be appeased. I might even be genuinely touched, though probably I should grind my teeth at myself afterwards and lie awake at night with shame for months after. That was my way.