1985-ben brutálisan meggyilkolnak három fiatalt a dél-tiroli Bletterbach-szurdokban, egy óriási v?lgytorokban, amelynek ?sk?vületei a világ születésének rettenetes titkait rejtik magukban. A holttestek olyan állapotban vannak, hogy felmerül a gyanú, talán nem is emberi lény végzett velük. Harminc évvel kés?bb Jeremiah Salinger amerikai dokumentumfilm rendez?, aki egy helybéli, dél-tiroli lányt vett feleségül, tudomást szerez a b?ntényr?l. Feleségével, és kislányával, egy id?re Siebenhochba k?lt?zik, de a Dolomitok szívében megbújó kis település lakói nem veszik jó néven, hogy a múltjukban vájkálnak… Jeremiah apósa, a hegyiment? szolgálat volt vezet?je is óva inti a vejét, hogy az elátkozott szurdok k?zelébe merészkedjen. Az események sodrásában minden jel arra mutat, hogy a Bletterbachban ki?nt?tt vér ?si, a F?lddel egyid?s, rég elt?ntnek hitt baljós er?ket hívott életre, és az ?ld?klésnek még nincs vége… Felfordította a nemzetk?zi k?nyvpiacot Luca D'Andrea regénye, a k?nyv kiadási jogát harminc országban vették meg! A Tetovált lány szerkeszt?je szerint "A gonosz maga" olyan grandiózus regény, mint a hegység, melyben játszódik. ?Nehéz valami eredetit mutatni a thriller m?fajban, de Luca D’Andrea - kezében egy jégcsákánnyal - megmássza a krimiírás csúcsait.” - Il Giornale ?Nincs benne túlzás, nyugodtan hasonlíthatjuk Jo Nesbo-h?z vagy Stephen Kinghez.” - La Repubblica “A fiatal olasz író bemutatkozó regénye, mint egy lavina, úgy fog végigs?p?rni a világon.” - Cristopher MacLehose A Tetovált lány szerkeszt?je

Felismernél egy szociopatát, ha találkoznál vele? A rossz válasz az életedbe kerülhet. Dr. Eric Parrish briliáns és lelkiismeretes pszichiáter. Amikor a privát rendelésén elvállal egy tinédzsert, hamarosan jókora szakmai dilemmába kerül. fiú r?geszmésen vonzódik egy lányhoz, és az orvos aggódni kezd a lány élete miatt. Egyre t?bbsz?r merül f?l benne, hogy megszegi a titoktartási fogadalmát, és figyelmezteti a rend?rséget. Mire a doktor d?ntésre jut, már kés?. Hosszú ideje egy ?rd?gi terv célpontja. A lányt meggyilkolják, és a nyomok legalább annyira vezetnek az id?k?zben rejtélyesen elt?nt pácienséhez, mint magához... Egy szociopata zseniálisan mozgatja a szálakat a háttérb?l. A kérdés csupán az, hogy ki ? valójában. ?Scottoline elképeszt?en jó." - David Baldacci. ?Scottoline a ma él? írók k?zül az egyik legnagyobb tehetség." - Michael Connely. ?Nem lehet letenni." - Jodi Picoult. ?Scottoline a feszültségteremtés királyn?je." - The New York Times. Lisa Scottoline amerikai krimiszerz? m?veit 35 nyelven adják ki a világban, és csak az Egyesült ?llamokban eddig 30 millió példányban vásárolták meg.

Anne Bishop, a New York Times bestseller ?fenomenális”* világa, a Mások sorozat második része, amelyben természetfeletti lények és emberek próbálnak együtt élni és egy n? már kezdi megváltoztatni a szabályokat… Meggie Corbyn elnyerte a Lakeside-i Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak nehezen j?n rá, mit is jelent k?ztük élni. Alapesetben, ember lévén Meggie alig lehetne más, mint megt?rt préda, de vérpróféta, cassandra sangue képessége teljesen más helyzetet teremt. Két nagyon er?s hozzászokást eredményez? drog er?szakos cselekményeket váltott ki az emberek és Mások k?z?tt; mindkét fajból t?bben meghaltak a k?zeli városokban. ?gy amikor Meggie látomásában véres hó és fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard – a Lakeside-i Udvar alakváltó vezet?je – elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy j?v?beni eseményt látott. Ahogy a próféciamondás késztetése egyre gyakrabban gy?tri Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Mások és az a maroknyi ember, akik velük laknak, szükségszer?en együttm?k?dik, hogy megállítsák az embert, aki elszántan akarja visszaszerezni az ? vérprófétájukat… és felszámolják a veszélyt, amely mindannyiuk pusztulásával fenyeget.

Л?д?я — центр всесв?ту с?м’? Л?. Довкола не? обертаються ус? мр??, спод?вання, слова ? вчинки. Мати наперед визначила ?? долю — свою блакитнооку д?вчинку вона бачить л?каркою, дорослою, упевненою в соб? ж?нкою. Купу? ?й книжки, допомага? робити домашн? завдання, береже, мов коштовний скарб, ? нав?ть не пуска? з дому. Батько мовчки потура? дружин?. ?нш? дво? д?тей ростуть у т?н? виплеканого батьками ?сонечка?. Та одного дня ?хня з?рка зника? назавжди. Чорна д?ра, що утворилася у душах батьк?в, затягу? вс?х, хто лишився... Чи наважаться р?дн?, опинившись на краю пр?рви, нарешт? сказати те, про що мовчали?

Lucky Santangelo még mindig a topon van, gy?ny?r?, híres, er?s, érett n?, a férje imádja. Lánya, Max Európában modellkedik, keresi az útját egy szerelmi csalódás után, de kiderül, hogy az olasz divatdiktátorok sem hordozzák a tenyerük?n csak azért, mert fiatal és szép. Fia, Bobby üzletemberként sikeres, inkább a háttérb?l irányítja klubjai életét – ennek ellenére valakinek nagyon szúrja a szemét, ugyanis kelepcébe csalják, és egy el sem k?vetett gyilkosságért b?rt?nbe kerül. Drog, szex, szerelem, gy?l?let, bosszú és halál – a nagyív?, szenvedéllyel átf?t?tt családregényben Lucky ismét kezébe veszi az irányítást. ?s bár tragédiák a gazdagokkal is megt?rténnek, Lucky megint bebizonyítja, hogy nem érdemes megszívatni egy Santangelót. ? ? 40 ország – 500 millió példány – ennyien rajonganak Jackie Collins regényeiért, amelyekben félelmetes pontossággal ?r?kítette meg az amerikai elit életét. A 2016-ban elhunyt Jackie Collins utolsó regénye méltó lezárása a Santangelo család t?rténetének. ?Nagyon szerettem régen Jackie Collins vagány h?sn?it, rendkívül ?rül?k, hogy Lucky az Erawannál tér vissza.” Fej?s ?va

The story begins on May 5, 1805, in one of the wildest and most abrupt portions of New Spain, which now forms the State of Coahuila, belonging to the Mexican Confederation. If the reader will have the kindness to take a glance at a numerous cavalcade, which is debouching from a canyon and scaling at a gallop the scarped side of a rather lofty hill, on the top of which stands an aldea, or village of Indios mansos, he will at the same time form the acquaintance of several of our principal characters, and the country in which the events recorded in this narrative occurred. This cavalcade was composed of fifteen individuals in all; ten of them were lancers, attired in that yellow uniform which procured them the nickname of tamarindos. These soldiers were execrated by the people, in consequence of their cruelty. They advanced in good order, commanded by a subaltern and an alférez—an old trooper who had grown gray in harness, who had long white moustachios and a disagreeable face. As he galloped on, he looked around him with the careless, wearied air of a man for whom the future reserves no hopes either of ambition, love, or fortune. About twenty paces from this little band, and just so far ahead that their remarks reached the soldiers' ears in a completely incomprehensible fashion, three persons, two men and a woman, were riding side by side.The first was a gentleman of about thirty years of age, of commanding stature; his harsh, haughty, and menacing features were rendered even more gloomy by a deep scar of a livid hue which commenced on his right temple and divided his face into two nearly equal parts. This man, who was dressed in the sumptuous costume of the Mexican campesinos, which he wore with far from common grace, was named Don Aníbal de Saldibar, and was considered the richest hacendero in the province.His companion, who kept slightly in the rear, doubtless through respect, was a civilized Indian, with a quick eye, aquiline nose, and a wide mouth lined with two rows of dazzling white teeth. His countenance indicated intelligence and bravery. He was short and robust, and the almost disproportioned development of his muscles gave an enormous width to his limbs. This individual must assuredly be endowed with extraordinary strength. His attire, not nearly so rich as that of the hacendero, displayed a certain pretension to elegance, which was an extraordinary thing in an Indian. This man's name was Pedro Sotavento, and he was majordomo to Don Aníbal.As we have said, the third person was a female. Although it was easy to see, through the juvenile grace of her movements and her taper waist, that she was still very young, she was so discreetly hidden behind gauze and muslin veils, in order to protect her from the burning heat of the sun which was then at its zenith, that it was impossible to distinguish her features. Long black locks escaped from beneath her broad-brimmed vicu?a hat, and fell in profusion on her pink and white shoulders, which were scarcely veiled by a China crape rebozo. At the moment when we approach these three persons they were conversing together with considerable animation."No," Don Aníbal said, with a frown, as he smote the pommel of his saddle, "it is not possible, I cannot believe in so much audacity on the part of these Indian brutes. You must have been deceived, Sotavento." The majordomo grinned knowingly, and buried his head between his shoulders with a motion which was habitual to him."You will see, mi amo," he replied, in a honeyed voice, "my information is positive." "What!" the hacendero continued with increased fury, "They would really attempt resistance! Why, they must be mad!""Not so much as you suppose, mi amo; the aldea is large and contains at least three thousand callis.""What matter? Suppose there were twice as many, is not one Spaniard as good as ten Indians?"

Retteghet-e egy szül? jobban bármit?l, mint hogy elt?nik a gyereke? A houstoni Whitaker-Davalos házaspár számára ez a rémálom válik valósággá, amikor egy hajnalon Julie-t, a tizenhárom éves lányukat elviszi a házukból egy ismeretlen férfi. Az egyetlen szemtanú Julie húga, aki a félelemt?l dermedten lapult egy szekrény mélyén. Nyolc év elteltével, egy májusi kora estén becs?ngetnek a házba. A küsz?b?n egy fiatal n? áll, aki azt állítja magáról, hogy ? Julie. ?mde Anna Davalosban rettenetes gyanú ébred, amikor felfedezi, hogy néhány részlet hibádzik Julie t?rténetében...De akkor ki ez a n???s mit akar a családtól? A fiatal chicagói újságíró, Amy Gentry bemutatkozó thrillerét nagy siker fogadta, a k?nyv jogait 18 országban adták el. "Az év egyik legjobban várt thrillere." (New York Times) "A végén már a saját családod múltjában sem leszel biztos." (Entertainment Weekly) "T?kéletes fordulat a végén!" (Kirkus Reviews)

– Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekbl – néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban. – Nem. Nincs – szólt szintén, némi tprengés után. – Neked – Azt hiszem, nincs – ismertem be, és komolyan is gondoltam. – Viszont – tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással – nehogy azt hidd, hogy Benot nem jelentett nekem sokat. – Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták – emlékeztetett mosolyogva. – Részletkérdés – nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átleltem. – rülk, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt – suttogtam alig hallhatóan. Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elnttt a forróság a hajnali hvsben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük.”

Egy nyomozó elk?lt?zik, egy fiú megnémul, rábukkannak egy ügyn?k holttestére, egy b?n?z? nagycsaládra vágyik. ?s mit tesz Hallie? ?lete legveszélyesebb kalandjába kezd. ??Kisiklottam a tragacsból, er?sen bevágtam az ajtaját. Alig t?ntek el a k?vetkez? kanyarban, mellettem termett Lastmann kocsija. ?rültem volna, ha Lastmann el?l utazik, de sajnálatomra a kapitány a hátsó ülésre vette be magát. Mellé ültem. ? Egész sokáig odavolt ? esett nekem, amint magamra csuktam az ajtót. ? Hadd halljam, sikeres volt a kalandja? ? kacsintott rám. ? Az ?rs?n elmondom, ami ?n?kre tartozik ? mondtam nyugalmat er?ltetve magamra. Lastmann, arcán kaján vigyorral, nyomult tovább: ? Minden részletr?l tudnom kell. ? Hát persze ? hagytam rá. Tekintete lejjebb siklott az elmaszatolt sminkemr?l, végigvándorolt gy?r?tt blúzomon és az elasztánnak k?sz?nhet?en makulátlanul feszes szoknyámon, amin a rend kedvéért imitt-amott azért éktelenkedett néhány folt. Amikor kiszúrta a k?télnyomokat a csuklómon és a combomon elken?d?tt vércsíkot, a d?bbenett?l szólni sem tudott. A beállt csendben végre békésen hátrad?lhettem. Bambán bámultam a mellettem elsuhanó házakat.”

Egy találkozás. Régi álmok. ?j emlékek. Nem mindennapiak.Két élet, ami egy ember emlékezetében keresztezi egymást.Már átélt j?v?beli pillanatok...még meg nem t?rtént emlékek...Te hinnél nekik?Mire gondolnál, ha álmodban néha másvalaki lennél? Más b?rben, más korban. Az ? hangulatait érzed, az ? csatáit vívod.?gy emlékszel minden részletre, mintha veled t?rtént volna.Kíváncsi lennél, hogy ki ?, és miért éppen te látod?Mit tennél, ha egy nap ráj?nnél, hogy már majdnem az egész életét leélted? Kivéve a végét. Ha véget ért egyáltalán...

Underground* *The author of the diary and the diary itself are, of course, imaginary. Nevertheless it is clear that such persons as the writer of these notes not only may, but positively must, exist in our society, when we consider the circumstances in the midst of which our society is formed. I have tried to expose to the view of the public more distinctly than is commonly done, one of the characters of the recent past. He is one of the representatives of a generation still living. In this fragment, entitled "Underground," this person introduces himself and his views, and, as it were, tries to explain the causes owing to which he has made his appearance and was bound to make his appearance in our midst. In the second fragment there are added the actual notes of this person concerning certain events in his life.--AUTHOR'S NOTE. II am a sick man.... I am a spiteful man. I am an unattractive man. I believe my liver is diseased. However, I know nothing at all about my disease, and do not know for certain what ails me. I don't consult a doctor for it, and never have, though I have a respect for medicine and doctors. Besides, I am extremely superstitious, sufficiently so to respect medicine, anyway (I am well-educated enough not to be superstitious, but I am superstitious). No, I refuse to consult a doctor from spite. That you probably will not understand. Well, I understand it, though. Of course, I can't explain who it is precisely that I am mortifying in this case by my spite: I am perfectly well aware that I cannot "pay out" the doctors by not consulting them; I know better than anyone that by all this I am only injuring myself and no one else. But still, if I don't consult a doctor it is from spite. My liver is bad, well--let it get worse! I have been going on like that for a long time--twenty years. Now I am forty. I used to be in the government service, but am no longer. I was a spiteful official. I was rude and took pleasure in being so. I did not take bribes, you see, so I was bound to find a recompense in that, at least. (A poor jest, but I will not scratch it out. I wrote it thinking it would sound very witty; but now that I have seen myself that I only wanted to show off in a despicable way, I will not scratch it out on purpose!) When petitioners used to come for information to the table at which I sat, I used to grind my teeth at them, and felt intense enjoyment when I succeeded in making anybody unhappy. I almost did succeed. For the most part they were all timid people--of course, they were petitioners. But of the uppish ones there was one officer in particular I could not endure. He simply would not be humble, and clanked his sword in a disgusting way. I carried on a feud with him for eighteen months over that sword. At last I got the better of him. He left off clanking it. That happened in my youth, though. But do you know, gentlemen, what was the chief point about my spite? Why, the whole point, the real sting of it lay in the fact that continually, even in the moment of the acutest spleen, I was inwardly conscious with shame that I was not only not a spiteful but not even an embittered man, that I was simply scaring sparrows at random and amusing myself by it. I might foam at the mouth, but bring me a doll to play with, give me a cup of tea with sugar in it, and maybe I should be appeased. I might even be genuinely touched, though probably I should grind my teeth at myself afterwards and lie awake at night with shame for months after. That was my way.

Dracula is an 1897 novel by Irish author Bram Stoker, featuring as its primary antagonist the vampire Count Dracula. Dracula has been attributed to many literary genres including vampire literature, horror fiction, the gothic novel and invasion literature. Structurally it is an epistolary novel, that is, told as a series of diary entries and letters. Literary critics have examined many themes in the novel, such as the role of women in Victorian culture, conventional and conservative sexuality, immigration, colonialism, postcolonialism and folklore. Although Stoker did not invent the vampire, the novel's influence on the popularity of vampires has been singularly responsible for many theatrical and film interpretations throughout the 20th and 21st centuries.

F?szerepl?nk Kópé, egy erdei manó, aki kirándulók fogságábae sik, majd az erd?b?l egy f?városi lakótelepre kerül. A manó megsz?kik a rabságból, és meghúzódik egy limlommal zsúfolter kélyen. Nem esik kétségbe, hanem kényelmes kuckót alakít ki a kacatok k?z?tt. Kópé az épület el?tt magasodó akácfán k?zlekedik az erkélyek k?z?tt. ?gy talál egy barátot, Dórit, aki egyedül él az anyukájával, és soha nem járt erd?ben. A manó mesélni kezd az otthonáról, az odvas t?lgyrol, a barátairól. A mesékhez Dóri rajzokat készít. A rideg lakótelepen nem ismerik egymást az emberek, és éppen Kópé kalandozása, kíváncsisága hozza ?ket ?szsze. Dóri megismerkedik Olga nénivel, akit?l kertész kedni tanul,virágokat nevel az erkélyen, másoktól cicát kap. A k?nyvben az izgalmas kalandokat, mint például amikor Kópét majdnem elüti egy autó, vagy amikor lepottyan egyik erkélyrol a másikra, mulatságos részek gazdagítják. Az erdei él?világ valóságh? bemutatása keveredik a fantáziavilágbeli lények, tündérek és manók jellemzésével. Megtudhatjuk például, milyen is egy manó esküv?! Ajánlott korosztály: 5 és 10 év k?z?tt.

Milyen jól ismereda barátaidat? Négy barátn?. ?t levél. Egy titok. Joni, Trina, Deb és Eden. Az iskola els? napjától fogva barátok. Ahogy ?k mondják: a legjobbbarátn?k, mind?r?kre. Most már harmincasok, és k?zbeszólt a való élet: férj, gyerekek, munka.Joninak azonban támad egy ?tlete, amely segít felfrissíteni a kapcsolatukat.Mindegyikük ír egy-egy névtelen levelet, így osztja meg a barátn?ivel, mit?rténik valójában az életében. ?m ahogy el?t?rnek a vallomások, Joni kezdi elveszíteni a hitét t?bbévtizedes barátságukban. Düh. Vádaskodás. Vágyakozás. Csalás. Aztán talál még egy levelet. Egy ?t?diket, amelyet sosem kellett volnaelolvasnia. Olyan nagy titkot tartalmaz, hogy az írója meg akarta semmisíteni.?s Joni most azon t?n?dik, vajon igazán ismerte a barátait? A népszer? írón?, Liane Moriarty húgának botrányos, átt?r? világsikert hozóregénye megragad es nem enged el, elgondolkodtató, intrikákkal és titkokkalteli olvasmány.

He stood watching while George Atkinson spun around, dark eyes flashing, hair tousled. There was a two days' growth of beard darkening Atkinson's face. "Why, George," Loveral said, swiftly examining the litter of metal and wood which was spread over a table behind Atkinson. There was a home-made hammer in Atkinson's hand. "What have we here, George?""Something for you," Atkinson said, tightening his fingers about the handle of the hammer.Loveral grinned his famous Loveral grin. "That's fine. What could it be?" "None of your damned business.""George," Loveral said, his smile still white but his eyes narrow and quick.The woman was behind them. Her voice screeched. "George, I told you. Why didn't you listen, George? You should have listened to me. You—" Loveral held up a hand, still watching Atkinson. "Now tell me, George, what is it you're making for me?"Atkinson raised the hammer slightly.Loveral stood very still. "That's a nice hammer, George."Atkinson's eyes were black beneath his thick brows."You made that, didn't you?" Loveral asked."Yes, I made that," Atkinson said. "I made that and I made something else. Another minute and I'll have that finished, too." "George," said Loveral, stepping quietly forward, "I don't like to say this, of course. You've been one of our very best members. But nobody works here, George. We can't allow that. You know the rules." "I know the rules, all right.""Well, then," Loveral said, extending his hand toward the hammer, "we'll just destroy this and whatever else you might have been making. We'll just forget it ever happened. We'll get along real fine that way, George. We'll just be such good friends.""We'll just go to hell," said Atkinson, snatching his hammer away. Loveral's smile disappeared. "I'll tell you, George. I have to mean business with this. You know the reasons. If we allow anybody to work here, then there's going to be trouble. That isn't our plan. We're here to grow within ourselves and expand culturally. Not to commercialize a beautiful world like Dream Planet."

Romantikától a thrillerig. Novellák és k?nyvrészletek, folytatásos regények, ezt kínálja a Zsáner-füzetek sorozatunk.?K?nnyed romantika, rejtélyes titkok és vérfagyasztó pillanatok. Kalandozás az ?rben, más világokban. Az olvasók hét szerz? kül?nb?z? stílusú írásaiba tekinthetnek bele, és mindenki találhat kedvére való m?fajt.?

tveheti egy hajléktalan a milliomos üzletember életét Mi trténik, ha kiderül a gazdag szeretrl, hogy csupán egy csves Egy vonatbalesetben sszekeverik a hajléktalan Bent a dúsgazdag Edvárddal, aki évek óta külfldn él. A sebesült férfi ápolója, Betti egyre jobban vonzódik a titokzatos milliomoshoz. A lábadozó Ben kezdi magát beleélni az üzletember személyébe, mikzben a valódi Edvárd múltjából egyre tbb rejtély kerül felszínre.

El?sz?r hárman voltak. A sajtó elnevezte ?ket Túlél? Lányoknak. Quincy, Sam és Lisa – a három lány olyan csapatba tartozott, amelynek senki sem szeretett volna a tagja lenni. ?k voltak az egyetlen túlél?i három, egymástól független t?megmészárlásnak. Aztán ketten lesznek. Amikor Lisa rejtélyes k?rülmények k?z?tt meghal, Sam pedig váratlanul felbukkan Quincy lakásán, fordul a kocka. Quincy hamar ráj?n: igazából semmit sem tud a másik két Túlél? Lányról. Miért kereshette ?t Lisa a halála el?tt? ?s mit akar t?le valójában Sam? Csak egy marad? Quincy egyre biztosabb benne: ? lesz a k?vetkez? áldozat. ?Igazán nagyszer? thriller. Ha tetszett a Holtodiglan, ezt is élvezni fogod.” STEPHEN KING A nemzetk?zi k?nyvpiacon hatalmas visszhangot váltott ki 2016 telén Riley Sager szenzációs, debütáló kézirata. Szinte egyid?ben lecsapott rá 22 kiadó. Még Stephen King, a thriller-király is csodálattal adózott neki. Márpedig ? nem szokta pazarolni a dicséreteit. Ha érdekel, ki képes olyan lebilincsel?en írni, hogy mindenkit kiráz t?le a hideg, aki elolvassa, akkor ez a te k?nyved.

Irodalmi szenzáció. Tatjána: Rejt? Jen? (1905–1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt hosszabb lélegzet? m?ve, melyet a Pet?fi Irodalmi Múzeum ?riz. Az író 1932-t?l kezdett el ?gyorsregényeket”, füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, melyek egyt?l egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, t?bbnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám els? személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letér? dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kik?t?i alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszerepl? Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kett?s ügyn?k?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhet?, hogy annak idején – az 1930-as években – emiatt: cenzurális okokból nem jelenhetett meg a m?, amelynek pontos keletkezési ideje sem ismert. Kül?n érdekessége, hogy a Rejt?-életm?ben ritka módon van egy el?zmény-novellája is: a Kopó. Ráadásképp pedig Tatjána, az orosz kémn? címen Rejt? 1937-ben még operett librettót is írt!

Te kinek hiszel? Amit látsz, tudsz és értesz - nem mindig ugyanaz. Az 1999-es napfogyatkozás után Laura kegyetlen szexuális támadás tanúja lesz. ? és a barátja, Kit hívja a rend?rséget, ám abban a percben nem csupán az áldozat élete változik meg ?r?kre. Tizen?t évvel kés?bb Laura és Kit félelemben él, s mik?zben Laura tudja, hogy helyesen cselekedett amikor beszélt, az események megtanítják rá, hogy a teljes képet sosem láthatod - valami és valaki mindig a s?tétben tapogatódzik. "Pazar. Leny?g?z?en fordulatos t?rténet, sírni valóan ragyogó írás." Marian Keyes A #1 bestseller, amiért az angol olvasók megjelenése óta meg?rülnek

13 percig halott voltam. Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de egyet tudok: nem baleset volt. ?s nem akartam ?ngyilkos lenni. Azt mondják, tartsuk magunkhoz k?zel a barátainkat, az ellenségeinket viszont még k?zelebb, de tizenévesen nehéz k?z?ttük kül?nbséget tenni. A barátaim szeretnek, tudom, hogy így van. De ez nem jelenti, hogy nem próbáltak meg?lni. A 13 perc lebilincsel? t?rténet manipulációról, félelemr?l, gyilkosságról és az igazság erejér?l. Mellbevágó olvasmány, és amikor letesszük, óhatatlanul elgondolkodunk: vajon mi magunk igazán ismerjük-e az embereket, akik a legk?zelebb állnak hozzánk. A k?nyv szerz?jét a magyar k?z?nség a Ne higgy a szemének! cím? pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg. A k?nyv filmes jogai már elkeltek, a regényb?l készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a néz?k. "Megható és egészen magával ragadó. Nem tudtam letenni." - Stephen King