Ha az életed a tét, menekülsz vagy harcolsz? Csatai Csaba, a másodosztályú gengszter évek óta a hírhedt Bobrov család szolgálatában tevékenykedik a budapesti éjszakában. Csaba elk?vette élete legnagyobb hibáját: titkosnak szánt románcba keveredett f?n?ke lányával. Ezért a keményebb id?ket is megélt egykori maffiózó nagyágyú, az ?reg Bobrov Csabáért küldi embereit, aki gyorsan f?n?ke gyóntatószékében találja magát Tádé nev? barátjával együtt. Az ügy hamar váratlan fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy mégsem a légyott miatt akarják elszámoltatni. Vajon hogy kerül a képbe Pacal, az autónepper, Kugli, a kalugai pofozógép, és Alaa, az illegális bevándorló? ?s mi k?ze mindehhez Csabának és Bobrovnak? Számtalan kihívás során az élet kül?n?s lapokat oszt f?h?sünknek, aki belekeveredik az embercsempészetbe. Mindenki kifordul magából és leveti az álarcát. Csaba ráébred, hogy mindenki másért akar bejutni Európába. Van, aki a megélhetésért; van, aki el akar pusztítani mindent; és van, aki a családja után j?tt. Hamar világos lesz számára, hogy Magyarország Európa kapuja és a terroristák már k?ztünk járnak. A kérdés az, hogy id?ben felismerjük-e ?ket és meg lehet-e akadályozni Budapestr?l egy németországi merényletet. Csabai Márk, a gyorsan kultuszk?nyvekké vált ?budapesti csibész” sorozat és a nagy sikert aratott Hatl?vet? cím? regény szerz?je újra egy lebilincsel? izgalmakkal teli, ízig-vérig életszagú, a t?le megszokott szarkazmussal tarkított t?rténetet hozott olvasói számára.

Leonardo Da Vinci, the many-sided genius of the Italian Renaissance, was born, as his name implies, at the little town of Vinci, which is about six miles from Empoli and twenty miles west of Florence. Vinci is still very inaccessible, and the only means of conveyance is the cart of a general carrier and postman, who sets out on his journey from Empoli at sunrise and sunset. Outside a house in the middle of the main street of Vinci to-day a modern and white-washed bust of the great artist is pointed to with much pride by the inhabitants. Leonardo's traditional birthplace on the outskirts of the town still exists, and serves now as the headquarters of a farmer and small wine exporter.Leonardo di Ser Piero d'Antonio di Ser Piero di Ser Guido da Vinci—for that was his full legal name—was the natural and first-born son of Ser Piero, a country notary, who, like his father, grandfather, and great-grandfather, followed that honourable vocation with distinction and success, and who subsequently—when Leonardo was a youth—was appointed notary to the Signoria of Florence. Leonardo's mother was one Caterina, who afterwards married Accabriga di Piero del Vaccha of Vinci. His BirthLeonardo Da Vinci, the many-sided genius of the Italian Renaissance, was born, as his name implies, at the little town of Vinci, which is about six miles from Empoli and twenty miles west of Florence. Vinci is still very inaccessible, and the only means of conveyance is the cart of a general carrier and postman, who sets out on his journey from Empoli at sunrise and sunset. Outside a house in the middle of the main street of Vinci to-day a modern and white-washed bust of the great artist is pointed to with much pride by the inhabitants. Leonardo's traditional birthplace on the outskirts of the town still exists, and serves now as the headquarters of a farmer and small wine exporter. His ArtLeonardo, whose birth antedates that of Michelangelo and Raphael by twenty three and thirty-one years respectively, was thus in the forefront of the Florentine Renaissance, his life coinciding almost exactly with the best period of Tuscan painting.Leonardo was the first to investigate scientifically and to apply to art the laws of light and shade, though the preliminary investigations of Piero della Francesca deserve to be recorded.He observed with strict accuracy the subtleties of chiaroscuro—light and shade apart from colour; but, as one critic has pointed out, his gift of chiaroscuro cost the colour-life of many a noble picture. Leonardo was "a tonist, not a colourist," before whom the whole book of nature lay open. His MindWe can readily believe the statements of Benvenuto Cellini, the sixteenth-century Goldsmith, that Francis I. "did not believe that any other man had come into the world who had attained so great a knowledge as Leonardo, and that not only as sculptor, painter, and architect, for beyond that he was a profound philosopher." Leonardo anticipated many eminent scientists and inventors in the methods of investigation which they adopted to solve the many problems with which their names are coupled. Among these may be cited Copernicus' theory of the earth's movement, Lamarck's classification of vertebrate and invertebrate animals, the laws of friction, the laws of combustion and respiration, the elevation of the continents, the laws of gravitation, the undulatory theory of light and heat, steam as a motive power in navigation, flying machines, the invention of the camera obscura, magnetic attraction, the use of the stone saw, the system of canalisation, breech loading cannon, the construction of fortifications, the circulation of the blood, the swimming belt, the wheelbarrow, the composition of explosives, the invention of paddle wheels, the smoke stack, the mincing machine! It is, therefore, easy to see why he called "Mechanics the Paradise of the Sciences."Leonardo was a SUPERMAN.

The Captain's Doll was written in the year 1923 by David Herbert Lawrence. This book is one of the most popular novels of David Herbert Lawrence, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

A Pokol minden borzalma áll Snorri ver Snagason és családja megmentése k?zé. Már ha egyáltalán fel lehet támasztani a halottakat. Jalan Kendethnek viszont csak az számít, hogy megússza élve, persze Loki kulcsával együtt, amely nemcsak minden ajtót és minden zárat nyit, hanem k?nnyen lehet, hogy egyben sorsának is kulcsa az él?k világában. Jal szeretne végre visszatérni a henye és kicsapongó élete lényegét jelent? ?r?m?kh?z, a n?kh?z, a borhoz, és a szerencsejátékhoz. A végzetnek azonban más, nagyobb szabású tervei vannak vele… Az Osheimi Kerék k?zben egyre gyorsabban forog, és ha nem állítják meg, hamarosan szétrepeszti a világot. Ha minden elvész, és nincs hová menekülni, még a leggyávább embernek sem marad vesztenivalója. Jal és Snorri farkasszemet néz a Holt Király hullaseregével, és menekül a Kék H?lgy számtalan tükre el?l. A végén azonban, akár gyorsan, akár lassan forog, az Osheimi Kerék az úr, hacsak nem sikerül megérteniük, mi a kerék valódi természete, és mi célt szolgál.

Vicces, lendületes, habk?nny? szórakozás. Elcserélnéd az életed máséval? Ne kívánd, mert megkapod! Casey és Rachel gyerekkoruk óta legjobb barátn?k, pedig nagyon kül?nb?z?en alakult az életük. Casey munkamániás televíziós. Sikeres pletykam?sorában a legnagyobb sztárokkal beszélget és karrierje egyre magasabbra ível. Esténként viszont üres luxuslakás várja és magánéletét egy remeterák is túl sivárnak tartaná. Rachel háromgyerekes háziasszony. Idejét kit?lti a gyereknevelés és a család egyéb ügyes-bajos dolga. Már nem emlékszik rá, mikor volt utoljára kozmetikusnál, moziban, vagy a férjével kettesben egy étteremben. A húszéves érettségi találkozón vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A vitát azonban nem ?k, hanem egy kéretlen csoda d?nti el: másnap reggel egymás testében ébrednek. Jill Mansell, Lindsey Kelk és Jennifer Weiner rajongóinak!

"A B?nben született szépen lassan magába szippantott, lebilincselt és halálosat szúrt a szívemben" - starcrossedbookblog.com A visszautasíthatatlan ajánlat... Ellie Watt megelégeli, hogy lopással, csalással szerezzen pénzt, ezért t?bb év távollét után hazatér Californiába, hogy új életet kezdjen. Reméli, hogy volt gimnáziumi osztálytársa, a tehetséges tetoválóm?vész, Camden McQueen, még mindig gondol rá, azzal azonban nem számol, hogy a fiún mély sebeket ejtett a régi, viszonzatlan szerelem. Ellie meglepetten tapasztalja, hogy McQueen megváltozott: er?sebb lett, igazi rosszfiúvá vált. Amikor a fiú ráj?n, hogy egykori szerelme át akarja verni, váratlanul visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki. A szabadság azonban áldozatokkal jár, és komoly veszélybe sodorhatja.

Nóra fels? k?zéposztálybeli, k?zépkorú n?, fiatalabbra lecserélt feleség, aki valamikor egy jó házasság reményében feladta ígéretes karrierjét. Az egész életét a férje k?ré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ? az aranykalitkában üld?gélt, a világ k?rül?tte teljesen megváltozott. A férje a cégein keresztül minden pénzüket kimentette a k?z?sb?l, a lánya Londonba k?lt?zik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az id? ellen, hiszen kultúránkban az évek múlásához leértékel?dés társul. Az ?regedéssel együtt járó elmagányosodás pedig – akár a nátha vagy az influenza – az élet természetes velejárójaként van jelen az életünkben. A t?rténtek után azonnal új társat kezd keresni, társkeres? oldalon regisztrál, ezáltal megalázó helyzetek sokaságának kitéve magát, melyeket a fiatal n?kre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden és mindenki azt sugallja, t?r?dj?n bele, hogy vége, és kezdje el a visszaszámlálást. Mígnem egy reggel arra ébred, hogy…Nóra t?rténetéhez hasonlóak nap mint nap százával keresztezik utunkat, ám az ?vé azért lehet iránymutató, mert felismeri: az életkor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejt?je, hanem akár a felemelkedés természetes folyamata is lehet. Csupán d?ntés kérdése, melyik irány érvényesül.

Heléna és ?bel – egy nagy szerelem, három gyerek, igazi romantika; számos félreértés és rengeteg vita: egy ?rült házasság, amelynek válás a vége. Holfbauer Heléna, a negyvenévesen is kortalan, celebként ünnepelt balerina ma már máshoz, reményei szerint egy megbízhatóbb férfihoz készül feleségül menni. ?bel ugyanis nemt?r?d?m, bohém szabadúszó újságíró, barátnak t?kéletes, társnak csapnivaló. A népszer? tévés, Kornél a menyasszonyában nemcsak a gy?ny?r? n?t látja, hanem az ismert balett-táncost és a tehet?s hátteret is... Hofbauerék csopaki panziójában kerül sor az eljegyzésre egy forró júliusi estén, ám a balul sikerült kézfogó után a v?legény nyomtalanul elt?nik, és a gyanú ?belre terel?dik, aki még csak nem is emlékszik rá, mi t?rtént vele azon az éjszakán. Heléna apja viszont minden férfit gy?l?l, aki a lánya k?zelébe férk?zik, és hogy ?bel helyzetét nehezítse és tisztára mossa a család nevét, magánnyomozót fogad. Hamarosan híre kelhet, hogy elt?nt a tévés... ?bel utolsó mentsvára az alig pár napja megismert riportalanya, Blanka. A nyomozásba titokban bekapcsolódik Helénáék tizenhat éves lánya, Dorina is a barátn?jével, és régi családi titkokra lelnek. Azt azonban még ?k sem sejtik, hogy a rejtély megoldásához az út Kornél s?tét múltjába vezethet. ? Balaton, nyár, szerelem, vágy, féltékenység, titkok... Mit nem adnál, hogy részese lehess a nagy kalandnak? ? Fej?s ?va új regénye mindannyiunk kedvenc helyszínére kalauzol, hogy a Balatonnál lessünk bele egy hangos család mozgalmas életébe. Vajon kell-e változnia, szelídülnie a f?h?sn?nek ahhoz, hogy újra boldog lehessen? Izgalmas, nagyon n?ies, magával ragadó t?rténet, pontosan olyan, amire megérte másfél évet várniuk Fej?s ?va olvasóinak.

Mik?zben London rehabilitáció alatt álló részén lebontanak egy régi házat, a munkások egyike sok éve eltemetett parányi csontvázra bukkan. Kate Waters, a tapasztalt újságíró megsejti, hogy a felfedezés m?g?tt figyelmet érdeml? sztori lappang. ?sszeüt egy cikket a lapja számára, de teljes tanácstalanságában csak arra képes, hogy feltegyen egy kérdést: Ki az építési területen talált csecsem??Miután Kate kutakodni kezd, azzal szembesül, hogy a szálak egy b?ncselekményhez vezetnek, mely évtizedekkel korábban megrázta az országot. Egy kisbaba elt?nt egy kórház szülészetér?l, és soha nem került el?. A lesújtott szül?k azóta sem tudták túltenni magukat a veszteségük?n.De a t?rténetnek ezzel nincs vége, és Kate – házról házra járva – egyre mélyebben alámerül a k?rnyék hajdani lakóinak múltjában. Hamarosan azon kapja magát, hogy várakozása ellenére három asszony titkainak lett ismer?je, és egyre t?bbet vívódik, vajon mit szabad nyilvánosságra hoznia, és mit nem.A szerz? Daily Mail és a Daily Telegraph díjnyertes riportere.Fiona Barton els? regénye Az ?zvegy címmel jelent meg, és világszerte számos elismerést szerzett: t?bbek k?z?tt felkerült a New York Times Bestseller listájára, a Publishers Weekly a 2016-os év legjobb k?nyvének választotta, a Goodreads pedig az év legjobb thrillerei k?zé sorolta.

"Ugyanabban az id?ben, és ugyanazon a napon, amelyen a nemzetek megszentégtelenítették, ugyanakkor szentelték fel a templomot énekszóvel, lantok, hárfák és cintányérok kíséretével. Az egész nép arcra borult, imádta és áldotta at Eget, hogy szerencséssé tette útjukat. Az oltár újraszentelését nyolc napig végezték, és ?r?mmel áldoztak ég?álozatokat és dícs?it? áldozatokat a szabadulásért. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették fel, megújították a kapukat és a papi kamrákat, és ajtókkal láttál el ?ket. Igen nagy ?r?m t?lt?tte le a népet, mivel sikerült elhárítaniuk magukról a nemzetek gyalázatát. Júdás és testvérei Izrael egész gyülekezetével együtt elhatározták, hogy évr?l évre megünnepilik az oltár újraszentelésének napjait a maga idején a Kiszlév hónap huszon?t?dik napjától kezdve nyolc napon át vidámsággal és ?r?mmel."? A Makkabeusok els? k?nyve Izrael népe t?rténelmének olyan fejezetét mutatja be, amikor az ?s?k hitéért való harc egyben a nemzeti ?nrendelkezésért való küzdelmet is jelentett a hellenizmus globális trendjével szemben.?

Márk vagy Tomi? ?Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt id?ben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az ?res Utcák együttesb?l. ?A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében. Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, ?rült bulik Aszádékkal, zsarolás… ?Valahol a Balaton-parton.

A jómódú connecticuti kisvárosban t?kéletesnek t?nik az élet. Egy bulin azonban brutális támadás éri a tizenhat éves Jenny Kramert. A lány k?zvetlenül a támadás után er?sen vitatott orvosi kezelést kap, egy olyan gyógyszert, amely kit?rli memóriájából az er?szakos eseményt. Telnek, múlnak a hetek és hónapok, a fizikai sebek begyógyulnak, a támadásnak pedig nincs valóságos emléke, Jenny azonban heves érzelmi emlékeivel viaskodik. ?desapja szinte bele?rül, hogy képtelen megtalálni lánya támadóját, anyja viszont inkább úgy viselkedik, mintha ez a sz?rny?ség semmilyen hatással nem lett volna "t?kéletes" vidéki társasági életére. Mik?zben segítséget keresnek Jennynek, és egyre k?ny?rtelenebbül kutatnak a sz?rnyeteg után, aki bet?rt a városukba, vagy talán ott él k?z?ttük, óhatatlanul el?kerülnek az évek óta árnyékban megbúvó gondok - a házasságuk és a zárt k?z?sség t?résvonalai. A sokkoló végkifejlet? pszichológia thriller kül?nlegessége, hogy a t?rténetet Jenny pszichiátere meséli el. Wendy Walker regényéb?l, amelyet számos nyelvre fordítottak le, a Warner Brothers forgat filmet.

A t?kéletes házaspár. A t?kéletes gyilkosság. Senki nem feltételezné, hogy az elismert bíró és az elegáns felesége egy drogos prostituálttal beszél meg találkozót. Azt pedig végképp nem, hogy a lányt meg?lik és eltemetik a patinás, ódon villájuk kertjében. A Fitzsimon házaspár mélyen hallgat a gyilkosságról. A n? mindent megtesz, nehogy a fia tudomására jusson a sz?rny? titok. A férfi viszont lelkileg és idegileg kezd szétesni. De a fiú nem olyan naiv, mint ahogy a szülei képzelik. Talán nem is annyira ártatlan. ?s a legnagyobb probléma, hogy szinte r?geszmésen érdekl?dni kezd a prostituált családja iránt… ?Mondd le a programjaidat, amikor belekezdesz.” Sunday Mirror ?Pokoli jól kitalált t?rténet, bravúros kegyelemd?féssel a végén.” Sunday Times ?Briliáns szerkezet? thriller. Az utolsó lapokon már szinte elviselhetetlen a feszültség.” Woman&Home

Oliver Cromwell, the future Lord Protector of the Commonwealth of England, was born at Huntingdon on April 25, 1599, receiving his baptismal name from his uncle, Sir Oliver Cromwell of Hinchingbrooke, a mansion hard by the little town. It was at Huntingdon that the father of the infant, Robert Cromwell, had established himself, farming lands and perhaps also adding to his income by the profits of a brewhouse managed by his wife, Elizabeth—a descendant of a middle-class Norfolk family of Steward—originally Styward—which, whatever writers of authority may say, was not in any way connected with the Royal House of Scotland. "I was," said Cromwell in one of his later speeches, "by birth a gentleman, living neither in any considerable height nor yet in obscurity. I have been called to several employments in the nation, and—not to be overtedious—I did endeavour to discharge the duty of an honest man in those services to God and His people's interest, and to the Commonwealth." The open secret of Cromwell's public life is set forth in these words:—his aim being: first, to be himself an honest man; secondly, to serve God and the people of God; and thirdly, to fulfil his duty to the Commonwealth. In this order, and in no other, did his obligations to his fellow-creatures present themselves to his eyes. For the work before him it could not be otherwise than helpful that his position in life brought him into contact with all classes of society. What powers and capacities this infant—or indeed any other infant—may have derived from this or the other ancestor, is a mystery too deep for human knowledge; but at least it may be noted that the descent of the Cromwells from Sir Richard Williams, the nephew of Thomas Cromwell, the despotic Minister of Henry VIII., brought into the family a Welsh strain which may have shown itself in the fervid idealism lighting up the stern practical sense of the warrior and statesman.Of Oliver's father little is known; but his portrait testifies that he was a man of sober Puritanism, not much given to any form of spiritual enthusiasm—very unlike his elder brother, Sir Oliver, who had inherited not only the estate, but the splendid ways of his father, Sir Henry Cromwell—the Golden Knight—and who, after running through his property, was compelled to sell his land and to retire into a more obscure position. As the little Oliver grew up, he had before his eyes the types of the future Cavalier and Roundhead in his own family. So far as parental influence could decide the question, there could be no doubt on which side the young Oliver would take his stand. His education was carried on in the free school of the town, under Dr. Beard, the author of The Theatre of God's Judgments Displayed, in which a belief in the constant intervention of Providence in the punishment of offenders was set forth by numerous examples of the calamities of the wicked. Though Oliver afterwards learned to modify the crudeness of this teaching, the doctrine that success or failure was an indication of Divine favour or disfavour never left him, and he was able, in the days of his greatness, to point unhesitatingly to the results of Naseby and Worcester as evidence that God Himself approved of the victorious cause.

A nagy író kezében arannyá válik, amihez hozzányul. Gárdonyi egy-egy ritka kirándulása a színm? területére páratlan remekm?vekben jut kifejezésre. Az Annuska vidéki t?rténet. Egyszer?, természetes, vonzó, csupa der?, csupa napsugár és emellett mélyen emberi.

Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.Tizen?t évvel kés?bb találkozunk a két túlél?vel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon kül?nb?z? életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetr?l, sem a tragédia el?tti múltról. Alison rajztanár, els? ránézésre teljesen normális n?. ?m ez csupán a látszat, ami megtéveszt? lehet. Amikor állást vállal egy b?rt?nben, végre fény derülhet az igazságra.Valaki figyeli ?ket, és bosszúra készül... Vajon kit akar meg?lni?Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetk?zi bestsellerré vált.

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne. 1932, London. A trón?r?klési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból?, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba k?lt?zik. A f?városban meglep? kalandok várnak rá: életében el?sz?r saját magának kell begyújtania egy kandallóba, belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, inkognitóban házvezet?n?i szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, a Királyn? felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trón?r?k?s után. De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürd?szobájában egy férfit. Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illet?: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyeget?z?tt, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet - ha miel?bb kideríti, ki volt a gyilkos.

Els emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezddnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészbl. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc krül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt. Apám - hogy is mondjam csak - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerz, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal rszem sétált le meg fel a házunk eltt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idsebb bátyám, aki akkor tízesztends volt, azután is sokat mesélt krülményeinkrl, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor elszr terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az sszes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldtt minket, anyámat és az sszes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon.” Emlékirat, naplótredékek és a feleségéhez írt levelek egy ktetben. A külnleges sszeállítás elszr jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektl valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, mikzben egy kusza keletkezéstrténetre is rávilágít: a francia nyelv memoár szvegét elszr Munkácsy titkára, Malonyay Dezs juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta kzre az írást, úgy, mintha maga a Mvész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit lekzli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Kzben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést A válasz egyszer: A jelen ktetben, amelyik tartalmazza mindkét szvegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.

Anthony Noir, az ismert detektív, lévén nem különben szenvedélyes kártyajátékos, lelkesen fogadja el a meghívást az apró, déltengeri szigeten megrendezésre kerül? pókerversenyre. 15 játékos érkezik, de csupán egy nyer...Az összejövetel gyors lezajlása után a nemzetközi vendégsereg siet?sen tovább állna, de egy váratlan trópusi vihar maradásra kényszeríti ?ket...S mire az égzengés elvonul, a verseny újdonsült gy?ztesét holtan találják...Valaki végzett vele. Mégis ki? Az egyik vesztes. De vajon melyikük? A titokkal teli brazil özvegy, esetleg a rafinált magyar zenetudós, netán a hírhedt francia b?vész, vagy a szenvedélyes kolumbiai hazárd?r, a féltékeny angol színészn?, a filippínó énekesn?, de lehet a dörzsölt török keresked?...Sok indíték, még több lehet?ség. De Anthony Noir ugyancsak precíz ember, addig nem tágít a szigetr?l, míg az ügy minden részét helyére nem teszi.

Balzac maga nevezte regényének h?sét, Goriot apót ?az apaság krisztusának”. A m? ma is úgy él a k?ztudatban, mint egy szenved?, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa t?rténete, a lányai által kisemmizett, ?ket mégis az utolsó pillanatig szeret? ?regember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vev? Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok h?se, a legszebb n?k kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak el?térben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci h?s miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban ?kikevert” alakja a szerz? embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi – k?telez? érvény? – mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk el?sz?r képet arról a Párizsról, amely a további darabok legf?bb színhelye, a ?nagy” társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai k?zé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temet?dik el. Rastignac híres szavai a temet? hegyér?l látható esti Párizshoz: ?Most mirajtunk a sor!” – nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.

FROM the eastern gate of Mardin the road decants itself plainwards in a skein of curves and zigzags—a vertical descent of 2000 feet, spinning out its gradients to a length of five or six miles. It is not at all a bad road. One could easily bicycle down it—and perhaps even bicycle up it if in specially strenuous mood. But it is, as it were, the swan-song of the modern Ottoman Telfords, and as soon as it reaches the level it reverts into a sheaf of footpaths. Henceforth to the end of our journey we saw no more metalled roads.We had now, too, a further reminder of the fact that we were quitting civilization, for a couple of zaptiehs rode with us to escort us over the stage to Nisibin. Hitherto such protection had been deemed needless: but in these remoter districts the Government prefers to have some tangible assurance of a European traveller’s safety, seeing that it is liable to be held responsible if he is unfortunate enough to come to grief. Thus that modest intruder finds himself passed on from city to city with all the pomp and circumstance of an armed cavalry escort; and afflicted at every stage with the consciousness that he is passing current at a face value vastly in excess of his intrinsic worth. The zaptiehs are a sort of military police, analogous to the Spanish Civil Guard or the Royal Irish Constabulary; though we fear that these two corps d’elite would not be likely to feel gratified at a suggestion that such deplorable ragamuffins should “march through Coventry” with them. Personally, for the most part, they are good-humoured and obliging fellows; accepting rough weather and hard lodging with the utmost philosophy. Also they rather welcome the chance of a little escort duty. It is a pleasant change from the monotony of garrison life; and there is a tip to look forward to finally, though this must be “under the rose.” “You have not mentioned that you’ve given us a present?” said one of our fellows with engaging na?veté when we asked him to carry back a letter—“Because it isn’t allowed!” But though Western civilization extends thus far no longer, there is not wanting tangible evidence to prove that it was here long ago. In the midst of one of the first plain villages there rises, like a lofty aiguille, the angle of a Roman watch tower. It seems impossible that such a slender fragment should be able to withstand wind and weather much longer; but hitherto the huge square blocks have stood firm though all support has fallen away. A Roman church (or more probably a Roman house converted into a church) stands in another village; and at the end of a short day’s journey we turned aside to visit some yet more striking remains. The mountains at this point ravel out on to the plain in a line of gently sloping spurs, and from between two of these issues a broad and shallow but never-failing stream. The spurs immediately westward of it are conspicuously gashed across with wide deep transverse trenches; and as we draw nearer we perceive that the ridge on each side of the river is crested with a ruined rampart, and that the hollow enclosed between them is a regular sugar bowl of huge disjointed stones. Here and there out of the chaos rises the fragment of a mighty tower or a massive skeleton archway, and presently we can descry a few wretched Kurdish hovels half hidden among the débris of the great devastated city.