Copernicus, the astronomer, whose discoveries make him the great predecessor of Kepler and Newton, did not come from a noble family, as certain other early astronomers have done, for his father was a tradesman. Chroniclers are, however, careful to tell us that one of his uncles was a bishop. We are not acquainted with any of those details of his childhood or youth which are often of such interest in other cases where men have risen to exalted fame. It would appear that the young Nicolaus, for such was his Christian name, received his education at home until such time as he was deemed sufficiently advanced to be sent to the University at Cracow. The education that he there obtained must have been in those days of a very primitive description, but Copernicus seems to have availed himself of it to the utmost. He devoted himself more particularly to the study of medicine, with the view of adopting its practice as the profession of his life. The tendencies of the future astronomer were, however, revealed in the fact that he worked hard at mathematics, and, like one of his illustrious successors, Galileo, the practice of the art of painting had for him a very great interest, and in it he obtained some measure of success.??By the time he was twenty-seven years old, it would seem that Copernicus had given up the notion of becoming a medical practitioner, and had resolved to devote himself to science. He was engaged in teaching mathematics, and appears to have acquired some reputation. His growing fame attracted the notice of his uncle the bishop, at whose suggestion Copernicus took holy orders, and he was presently appointed to a canonry in the cathedral of Frauenhurg, near the mouth of the Vistula.? To Frauenburg, accordingly, this man of varied gifts retired. Possessing somewhat of the ascetic spirit, he resolved to devote his life to work of the most serious description. He eschewed all ordinary society, restricting his intimacies to very grave and learned companions, and refusing to engage in conversation of any useless kind. It would seem as if his gifts for painting were condemned as frivolous; at all events, we do not learn that he continued to practise them. In addition to the discharge of his theological duties, his life was occupied partly in ministering medically to the wants of the poor, and partly with his researches in astronomy and mathematics. His equipment in the matter of instruments for the study of the heavens seems to have been of a very meagre description. He arranged apertures in the walls of his house at Allenstein, so that he could observe in some fashion the passage of the stars across the meridian. That he possessed some talent for practical mechanics is proved by his construction of a contrivance for raising water from a stream, for the use of the inhabitants of Frauenburg. Relics of this machine are still to be Been.??The intellectual slumber of the Middle Ages was destined to be awakened by the revolutionary doctrines of Copernicus. It may be noted, as an interesting circumstance, that the time at which he discovered the scheme of the solar system has coincided with a remarkable epoch in the world's history. The great astronomer had just reached manhood at the time when Columbus discovered the new world.??Before the publication of the researches of Copernicus, the orthodox scientific creed averred that the earth was stationary, and that the apparent movements of the heavenly bodies were indeed real movements. Ptolemy had laid down this doctrine 1,400 years before. In his theory this huge error was associated with so much important truth, and the whole presented such a coherent scheme for the explanation of the heavenly movements, that the Ptolemaic theory was not seriously questioned until the great work of Copernicus appeared. No doubt others, before Copernicus, had from time to time in some vague fashion surmised, with more or less plausibility, that the sun..

After the publication of "The Wonderful Wizard of OZ" I began to receive letters from children, telling me of their pleasure in reading the story and asking me to "write something more" about the Scarecrow and the Tin Woodman. At first I considered these little letters, frank and earnest though they were, in the light of pretty compliments; but the letters continued to come during succeeding months, and even years. Finally I promised one little girl, who made a long journey to see me and prefer her request,—and she is a "Dorothy," by the way—that when a thousand little girls had written me a thousand little letters asking for the Scarecrow and the Tin Woodman I would write the book, Either little Dorothy was a fairy in disguise, and waved her magic wand, or the success of the stage production of "The Wizard of OZ" made new friends for the story, For the thousand letters reached their destination long since—and many more followed them. ? ?And now, although pleading guilty to long delay, I have kept my promise in this book. L. FRANK BAUM., Chicago, June, 1904 To those excellent good fellows and comedians David C. Montgomery and Frank A. Stone whose clever personations of the Tin Woodman and the Scarecrow have delighted thousands of children throughout the land, this book is gratefully dedicated by THE AUTHOR Chapter 1 Tip Manufactures a Pumpkinhead ??In the Country of the Gillikins, which is at the North of the Land of Oz, lived a youth called Tip. There was more to his name than that, for old Mombi often declared that his whole name was Tippetarius; but no one was expected to say such a long word when "Tip" would do just as well. This boy remembered nothing of his parents, for he had been brought when quite young to be reared by the old wom-an known as Mombi, whose reputation, I am sorry to say, was none of the best. For the Gillikin people had reason to suspect her of indulging in magical arts, and therefore hesi-tated to associate with her. Mombi was not exactly a Witch, because the Good Witch who ruled that part of the Land of Oz had forbidden any oth-er Witch to exist in her dominions. So Tip's guardian, how-ever much she might aspire to working magic, realized it was unlawful to be more than a Sorceress, or at most a Wizardess. ? Tip was made to carry wood from the forest, that the old woman might boil her pot. He also worked in the corn-fields, hoeing and husking; and he fed the pigs and milked the four-horned cow that was Mombi's especial pride... ? ABOUT AUTHOR: Lyman Frank Baum (May 15, 1856–May 6, 1919) was an American author, actor, and independent filmmaker best known as the creator, along with illustrator W. W. Denslow, of one of the most popular books ever written in American children's literature, The Wonderful Wizard of Oz, better known today as simply The Wizard of Oz. He wrote thirteen sequels, nine other fantasy novels, and a plethora of other works, and made numerous attempts to bring his works to the stage and screen.? Other Books of Author: The Wonderful Wizard of Oz (1900) Dorothy and the Wizard in Oz (1908) American Fairy Tales (1901) The Emerald City of Oz (1910) Ozma of Oz (1907) The Lost Princess of Oz (1917) Glinda of Oz (1920) The Road to Oz (1909) Tik-Tok of Oz (1914)

Novák Antal világa a kívülállók számára egyszer?, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hír?, pedig nem t?bb kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függ?, néma képe ?sszeépült egy másik, egy él?, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebb?l semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával t?r magának réseket b?rt?ne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése k?zben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik el?sz?r a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. ?s ett?l fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner kül?n-kül?n, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges k?z?sséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. ?ngyilkosságában a szenved? ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. ?Szép”, mert fényl?, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-test?. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gy?l?letes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Books of instruction in the practice of painting have rarely been successful. Chiefly because they have been too narrow in their point of view, and have dealt more with recipes than with principles. It is not possible to give any one manner of painting that shall be right for all men and all subjects. To say "do thus and so" will not teach any one to paint. But there are certain principles which underlie all painting, and all schools of painting; and to state clearly the most important of these will surely be helpful, and may accomplish something. It is the purpose of this book to deal practically with the problems which are the study of the painter, and to make clear, as far as may be, the principles which are involved in them. I believe that this is the only way in which written instruc-tion on painting can be of any use. It is impossible to understand principles without some statement of theory; and a book in order to be practical must therefore be to some extent theoretical. I have been as concise and brief in the theoretical parts as clearness would permit of, and I trust they are not out of proportion to the practical parts. Either to paint well, or to judge well of a painting, requires an understanding of the same things: namely, the theoretical standpoint of the painter; the technical problems of color, composition, etc.; and the practical means, processes, and materials through which and with which these are worked out. It is obvious that one cannot become a good painter without the ability to know what is good painting, and to prefer it to bad painting. Therefore, I have taken space to cover, in some sort, the whole ground, as the best way to help the student towards becoming a good painter. If, also, the student of pictures should find in this book what will help him to appreciate more truly and more critically, I shall be gratified. There is a false implication in the saying that "a poor workman blames his tools." It is not true that a good workman can do good work with bad tools. On the contrary, the good workman sees to it that he has good tools, and makes it a part of his good workmanship that they are in good condition. In painting there is nothing that will cause you more trouble than bad materi-als. You can get along with few materials, but you cannot get along with bad ones. That is not the place to economize. To do good work is difficult at best. Econo-mize where it will not be a hindrance to you. Your tools can make your work harder or easier according to your selection of them. The relative cost of good and bad materials is of slight importance compared with the relative effect on your work.The way to economize is not to get anything which you do not need. Save on the non-essentials, and get as good a quality as you can of the essentials. Save on the number of things you get, not on the quantity you use. You must feel free in your use of material. There is nothing which hampers you more than parsimony in the use of things needful to your painting. If it is worth your while to paint at all, it is worth your while to be generous enough with yourself to insure ordinary freedom of use of material.The essentials of painting are few, but these cannot be dispensed with. Put it out of your mind that any one of these five things can be got along without:—You must have something to paint on, canvas or panel. Have plenty of these.

A mérf?ldk?nek számító Sons of Anarchy - Kemény motorosok cím? televíziós sorozat negyedik évadja után játszódó t?rténetét Kurt Sutter, a széria vezet? producere találta ki. A klubtagság fele éppenhogy csak kiszabadult a Stockton állami b?rt?nb?l, de a Galindo drogkartell máris a nyakukban liheg, így nem unatkoznak a motorosok. Jax Teller, a SAMCRO aleln?ke mégis kénytelen egy másik problémával foglalkozni, amikor megtudja, hogy ír féltestvére, Trinity már hónapok óta az Egyesült ?llamokban tartózkodik - és az orosz Bratva-gengszterekkel lóg. Most azonban elt?nt, és Jax biztos abban, hogy ehhez az életét fenyeget? maffiaháborúnak van k?ze. Jax, Chibs és Opie társaságában Nevadába utazik, hogy megkeresse, és hazavigye. Trinity ugyan félig ír, félig viszont Teller, és ahol a Tellerek megjelennek, ott k? k?v?n nem marad. ?A Maffiózók óta nem uralta így a tévéképerny?t egy csapat izzadt, er?szakos vadállat...” - Rolling Stone. ?Els? osztályú... A mai napig az egyik legjobb tévésorozat.” - Newsday. ?Az egyik legjobb dráma a tévében.” - Time. ??t csillagból négy... A Sons csúcsra járatja a drámát.” - New York Daily News.?

The Plumed Serpent was written in the year 1926 by David Herbert Lawrence. This book is one of the most popular novels of David Herbert Lawrence, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

A New York Times bestseller Hollóárnyék-trilógia Magyarországon is nagy sikert elért szerz?jének új sorozata! TARTALOM: Véráldottak – olyan férfiak és n?k, akik a vad sárkányok véréb?l készült elixírek elfogyasztásával mérhetetlen er?knek parancsolnak. A Vashajó Szindikátust a véráldottak hatalma tette naggyá. Most azonban pusztító vihar k?zeleg: a sárkányok vérvonala gyengül?ben, a felemelked? Korvantin Birodalom pedig ugrásra készen várja a pillanatot, hogy kihasználhassa a Szindikátus gyengeségét. Ráadásul a vadonban is mozgolódás támad: a sárkányok támadásai egyre gyakoribbá válnak – és ami még ennél is rosszabb, szervezettnek t?nnek. Az utolsó reménysugár nem más, mint egy mitikus sárkány, amelynek nagyerej? vére valódi csodákra képes – ha egyáltalán létezik ez a rejtélyes lény. A sors végül három h?st választ ki magának. Claydon Tocreekre, a lajstromozatlan véráldottra és kisstíl? tolvajra hárul a feladat, hogy az ismeretlen vadonban felkutassa a legendás sárkányt, aminek a létezésében még csak nem is hisz. Lizanne Lethridge, a Szindikátus félelmetes erej?, ifjú elit kéme hirtelen találja magát ellenséges terepen, küldetése egyre veszedelmesebb helyzetekbe sodorja. Corrick Hilemore, az ismert világ peremén cirkáló kalózvadász Vashajó parancsnokhelyettese k?nnyen lehet, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a k?ny?rtelen rablók nyomába eredt – és helyettük egy jóval komolyabb ellenséggel kerül szembe. Ahogy a birodalmak egymásnak feszülnek, mindhármuknak harcolni kell azért, amiben hisznek, ha nem akarják, hogy a világot elnyelje az ébred? t?z.

A sarkunkban loholó kutyák rádbbennek majd, hogy oroszlánokkal kerültek szembe!” Tamás Kez elleni hadicsele katasztrófába torkollik, és tredék hadseregével ellátmány és ersítés nélkül az ellenséges vonalak mgtt ragad. Hatalmas túlertl zve, erltetett menetben kell északra vezetnie az embereit, hogy átjusson a hegyeken, és megvédje hazáját. Ekzben Adróban Adamat felügyel nyomoz elrabolt felesége után, a szálak pedig a kegyetlen Lord Vetashoz vezetnek. Azonban a Vetas rejtélyes urával kapcsolatos kérdések még stétebb titkok felé mutatnak. Míg Tamás tábornokai egymás kzt marakodnak, a dandárok minden nap kénytelenek meghátrálni a Kez támadások ell. Mivel Tamást és lportármágusait mindenki halottnak hiszi, Kétlvet Tániel válik az utolsó védelmi vonallá az elrenyomuló ellenséggel szemben, akiket a pletykák szerint egy újjászületett isten is támogat. A Karmazsin hadjárat az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legakciódúsabb fantasyjének, a Vérrel írt ígéretek folytatása.

The Secret of the Island was another of the series of Voyages Extraordinaires which ran through a famous Paris magazine for younger readers, the Magasin Illustré. It formed the third and completing part of the Mysterious Island set of tales of adven-ture. We may count it, taken separately, as next to Robinson Cru-soe and possibly Treasure Island, the best read and the best appre-ciated book in all that large group of island-tales and sea-stories to which it belongs. It gained its vogue immediately in France, Great Britain, and overseas besides being translated, with more or less despatch, into other European tongues. M. Jules Verne must indeed have gained enough by it and its two connective tales to have acquired an island of his own. The present book was translated into English by the late W.H.G. Kingston; and is printed in Everyman’s Library by special exclusive arrangement with Messrs Sampson Low.. Chapter One. It was now two years and a half since the castaways from the balloon had been thrown on Lincoln Island, and during that period there had been no communication between them and their fellow-creatures. Once the reporter had attempted to communicate with the inhabited world by confiding to a bird a letter which contained the secret of their situation, but that was a chance on which it was impossible to reckon seriously. Ayrton, alone, under the circumstances which have been related, had come to join the little colony. Now, suddenly, on this day, the 17th of October, other men had unexpectedly appeared in sight of the island, on that deserted sea! ABOUT AUTHOR: Jules Gabriel Verne (1828 – 1905) was a French novelist, poet, and playwright best known for his adventure novels and his profound influence on the literary genre of science fiction. Verne was born to bourgeois parents in the seaport of Nantes, where he was trained to follow in his father's footsteps as a lawyer, but quit the profession early in life to write for magazines and the stage. His collaboration with the publisher Pierre-Jules Hetzel led to the creation of the Voyages Extraordinaires, a widely popular series of scrupulously researched adventure novels including Journey to the Center of the Earth, Twenty Thousand Leagues Under the Sea, and Around the World in Eighty Days. Verne is generally considered a major literary author in France and most of Europe, where he has had a wide influence on the literary avant-garde and on surrealism. His reputation is markedly different in Anglophone regions, where he has often been labeled a writer of genre fiction or children's books, not least because of the highly abridged and altered translations in which his novels are often reprinted.

A hatalmas sikert aratott Marokkói szerelem szerz?jének új k?nyve Yasmine magyar származású édesanyjával, Lillával, és muzulmán édesapjával, Abd ar-Rashid Gibrannal él az Egyesült Arab Emírségekben. A fiatal lány minden vágya, hogy megismerhesse gy?kereit, és anyja szül?hazájában tanulhasson. Apja nem támogatja a lány külf?ldi útját, de felesége unszolására végül, szigorú feltételeket szabva, elengedi ?t. Yasmine az egyetemen szoros barátságot k?t Larával. A lány bátyjával viszont k?lcs?n?s ellenszenv alakul ki, de végül kiderül számukra, hogy milyen keskeny a határ a gy?l?let és a szenvedélyes szerelem k?z?tt. Lehet-e esélyük a fiataloknak a hith? muzulmán apa támogatása nélkül? Kiállhatja-e szerelmük az id? és megannyi akadály próbáját? Dee Dumas a nagy siker? Marokkói szerelem cím? k?tete után ezúttal a mesés Emírségekbe varázsolja olvasóit, ahol kiderül, hogy mire képes egy szerelmes szív, hogy beteljesítse legh?bb vágyait.

Gy?ny?r? francia partvidék, napfény, kellemes semmittevés egy minden kényelemmel felszerelt vitorláson. Amíg egy üzenet véget nem vet az idillnek. A jacht mellé leszálló hidroplán a két szabadságos rend?r, egy nemzetk?zi biztonsági szolgálat munkatársai számára életük legnehezebb ügyét hozza. Az Egyesült ?llamok, egy érdekes karibi szigetország, a g?r?g szigetek, egy távoli ?rkolónia tájaira jutunk el Luc és ?va társaságában, mik?zben kiderül, messze nem csak a saját életük a tét, és k?zben néhány baráton kívül senkiben sem bízhatnak, saját kollégáik, s?t f?n?keik is állhatnak a rossz oldalon. ?s, hogy még bonyolultabb legyen az élet, ?vára rátalál egy olyan érzés, amelyr?l már lemondott. A küldetés végül ott ér véget, ahol kezd?d?tt, a francia tengerparton. Ahogy illik, a rosszak megb?nh?dnek, a jók elnyerik jutalmukat. H?seink is révbe érnek, folytathatják jól megszolgált pihenésüket. Vagy nem.

Kevin Poulsen exhacker az elmúlt tíz évben az egyik legjobb oknyomozó újságíróvá vált a cyberb?n?zés területén. A Kingpin az els? alkalom, hogy egyedülálló szakértelmét és kapcsolatait k?nyv formájában is élvezhetjük. A macska–egér harc t?rténetének lebilincsel? leírása eddig példátlan bepillantást enged a 21. századi szervezett b?n?zés legjellemz?bb formájába. A cyber-alvilágban futót?zként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmer? szélhámos – átvette az uralmat egy online b?n?z?i hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból. Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyf?n?k nyomára bukkanjon. ?gyn?kségek a világ minden tájáról beépített emberek és kett?s ügyn?k?k tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes er?vel számos gyanútlan hackert csaltak t?rbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken. A létez? legvalószín?tlenebb b?n?z?t keresték: egy hippi értékrendjével és egy f?gonosz kett?s személyiségével felruházott zseniális programozót. ?lvonalbeli fehérkalapos hackerként Max ?Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. ?m feketekalapos ?Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehet?séget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és t?bb millió hitelkártyaadatot lopott el. K?nny?szerrel felt?rte hackertársai gépét is, és az orruk el?l csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszéd? szélhámossal kar?ltve hatalmas b?nszervezetet hozott létre. ?s ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, mik?zben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rend?rség. Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fert?zte k?z?sségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e b?n?z?i k?r?k m?k?désképtelenségében kezdte meglátni a végs? kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet. Bár a t?rténet voltaképpen egy b?n?z? figyelemre méltó felemelkedésér?l és a rendfenntartó er?k hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló b?n?zési hullám bels? m?k?dését, amely t?bb millió amerikai életére van hatással. A k?nyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a felt?rt bankszámlák, a titkos ?postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereir?l – a b?ngész? biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, s?t még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon k?vethetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rend?r?kkel, mind pedig b?n?z?kkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének k?sz?nhet?en beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó er?k a mai napig folytatnak a csalók ellen. A Kingpin végs? soron egy megd?bbent? erej? és széles látók?r? utazás az alvilágba, ahol hétk?znapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszer? wifi-kapcsolat t?bb millió dollár érték? aranyat eredményezhet.

The Daughter of Brahma was written in the year 1912 by Ida Alexa Ross Wylie. This book is one of the most popular novels of Ida Alexa Ross Wylie, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Bexi és Nagy Márk t?rténete sosem volt egyszer?. Az, hogy Márk leüt?tte Beki exét egy tévém?sor kell?s k?zepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, s?t. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken t?rhetik a fejüket? ?s hogyan fog hatni mindez K?rte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól ?sszeszokott csapatára? Van helye k?ztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

n a Bukovina Kiadó 2015 szén meghirdetett meseillusztrációs rajzpályázatának eredményeként született két meseknyv egyikét tartja a kezében. A Kiadó munkájának célja a bukovinai székely kultúra megrzése és átrkítése a jv nemzedékének. Ennek a trekvésnek a részeként hívtuk életre a rajzpályázatot, melyre számos szebbnél szebb pályam érkezett, nehéz helyzetbe hozva ezzel a szakmai zsri tagjait. A legjobbak helyet kaptak a ktetekben, illetve a borítón. Kellemes idtltést kívánunk a család minden tagjának a knyv olvasásához!

There once lived, in a sequestered part of the county of Devonshire, one Mr Godfrey Nickleby: a worthy gentleman, who, taking it into his head rather late in life that he must get married, and not being young enough or rich enough to aspire to the hand of a lady of fortune, had wedded an old flame out of mere attachment, who in her turn had taken him for the same reason. Thus two people who cannot afford to play cards for money, sometimes sit down to a quiet game for love. Some ill-conditioned persons who sneer at the life-matrimonial, may perhaps suggest, in this place, that the good couple would be better likened to two principals in a sparring match, who, when fortune is low and backers scarce, will chivalrously set to, for the mere pleasure of the buffeting; and in one respect indeed this comparison would hold good; for, as the adventurous pair of the Fives' Court will afterwards send round a hat, and trust to the bounty of the lookers-on for the means of regaling themselves, so Mr Godfrey Nickleby and HIS partner, the honeymoon being over, looked out wistfully into the world, relying in no inconsiderable degree upon chance for the improvement of their means. Mr Nickleby's income, at the period of his marriage, fluctuated between sixty and eighty pounds PER ANNUM. There are people enough in the world, Heaven knows! and even in London (where Mr Nickleby dwelt in those days) but few complaints prevail, of the population being scanty. It is extraordinary how long a man may look among the crowd without discovering the face of a friend, but it is no less true. Mr Nickleby looked, and looked, till his eyes became sore as his heart, but no friend appeared; and when, growing tired of the search, he turned his eyes homeward, he saw very little there to relieve his weary vision. A painter who has gazed too long upon some glaring colour, refreshes his dazzled sight by looking upon a darker and more sombre tint; but everything that met Mr Nickleby's gaze wore so black and gloomy a hue, that he would have been beyond description refreshed by the very reverse of the contrast. At length, after five years, when Mrs Nickleby had presented her husband with a couple of sons, and that embarrassed gentleman, impressed with the necessity of making some provision for his family, was seriously revolving in his mind a little commercial speculation of insuring his life next quarter-day, and then falling from the top of the Monument by accident, there came, one morning, by the general post, a black-bordered letter to inform him how his uncle, Mr Ralph Nickleby, was dead, and had left him the bulk of his little property, amounting in all to five thousand pounds sterling.

"It is your best work, Basil, the best thing you have ever done," said Lord Henry, languidly. "You must certainly send it next year to the Grosvenor. The Academy is too large and too vulgar. The Grosvenor is the only place." "I don't think I will send it anywhere," he answered, tossing his head back in that odd way that used to make his friends laugh at him at Oxford. "No: I won't send it anywhere." Lord Henry elevated his eyebrows, and looked at him in amazement through the thin blue wreaths of smoke that curled up in such fanciful whorls from his heavy opium-tainted cigarette. "Not send it anywhere? My dear fellow, why? Have you any reason? What odd chaps you painters are! You do anything in the world to gain a reputation. As soon as you have one, you seem to want to throw it away. It is silly of you, for there is only one thing in the world worse than being talked about, and that is not being talked about. A portrait like this would set you far above all the young men in England, and make the old men quite jealous, if old men are ever capable of any emotion." "I know you will laugh at me," he replied, "but I really can't exhibit it. I have put too much of myself into it." Lord Henry stretched his long legs out on the divan and shook with laughter. "Yes, I knew you would laugh; but it is quite true, all the same." "Too much of yourself in it! Upon my word, Basil, I didn't know you were so vain; and I really can't see any resemblance between you, with your rugged strong face and your coal-black hair, and this young Adonis, who looks as if he was made of ivory and rose-leaves. Why, my dear Basil, he is a Narcissus, and you--well, of course you have an intellectual expression, and all that. But beauty, real beauty, ends where an intellectual expression begins. Intellect is in itself an exaggeration, and destroys the harmony of any face. The moment one sits down to think, one becomes all nose, or all forehead, or something horrid. Look at the successful men in any of the learned professions. How perfectly hideous they are! Except, of course, in the Church. But then in the Church they don't think. A bishop keeps on saying at the age of eighty what he was told to say when he was a boy of eighteen, and consequently he always looks absolutely delightful. Your mysterious young friend, whose name you have never told me, but whose picture really fascinates me, never thinks. I feel quite sure of that. He is a brainless, beautiful thing, who should be always here in winter when we have no flowers to look at, and always here in summer when we want something to chill our intelligence. Don't flatter yourself, Basil: you are not in the least like him."

A tévéproducer Laurie Moran boldog, amikor A gyanú árnyékában cím?, megoldatlan b?nügyekkel foglalkozó reality-drámájának kísérleti epizódja sikert arat. ?s most megtalálta az ideális esetet, mely a k?vetkez? rész témája lehet: ez A Hamupip?ke-gyilkosság. Amikor Susan Dempsey-t, a gy?ny?r? és tehetséges Los Angeles-i egyetemistát holtan találták, a gyilkosság számos kérdést vetett fel. Miért parkolt az autója kilométerekre a holttestét?l? Megjelent egyáltalán azon a meghallgatáson, amelyre egy felt?rekv? filmrendez? várta az otthonában? Miért akarja Susan barátja elkerülni a kapcsolatukra vonatkozó kérdéseket? ?sszefüggésben volt az elt?nése egy ellentmondásos egyházzal? Ragyogó m?szaki érzéke miatt állt k?zel a számítástechnika-tanárához, vagy t?bbr?l volt szó? ?s miért hiányzott Susanr?l az egyik cip?je, amikor felfedezték a holttestét? Laurie tudja, hogy a t?rténet t?kéletesen alkalmas a képerny?re, kül?n?sen, hogy a korábbi gyanúsítottak k?z?tt ott vannak Hollywood elitjének tagjai és a technika milliárdosai. De vajon a gyilkos is így gondolja-e? Mary Higgins Clark és Alafair Burke? ?rengeteg intrikát és izgalmat” szállítanak a sorozat új, idegfeszít? darabjában. - Publishers Weekly Talán a perg? iram, talán a sokrét? karakterek miatt, de az els? oldaltól az utolsóig találgat az olvasó.? – Booklist

The Aeneid is widely considered Virgil's finest work and one of the most important poems in the history of western literature. Virgil worked on the Aeneid during the last eleven years of his life (29–19 BC), commissioned, according to Propertius, by Augustus. The epic poem consists of 12 books in dactylic hexameter verse which describe the journey of Aeneas, a warrior fleeing the sack of Troy, to Italy, his battle with the Italian prince Turnus, and the foundation of a city from which Rome would emerge. The Aeneid's first six books describe the journey of Aeneas from Troy to Rome. Virgil made use of several models in the composition of his epic; Homer the preeminent classical epicist is everywhere present, but Virgil also makes especial use of the Latin poet Ennius and the Hellenistic poet Apollonius of Rhodes among the various other writers to which he alludes. Although the Aeneid casts itself firmly into the epic mode, it often seeks to expand the genre by including elements of other genres such as tragedy and aetiological poetry. Ancient commentators noted that Virgil seems to divide the Aeneid into two sections based on the poetry of Homer; the first six books were viewed as employing the Odyssey as a model while the last six were connected to the Iliad. Book 1 (at the head of the Odyssean section) opens with a storm which Juno, Aeneas' enemy throughout the poem, stirs up against the fleet. The storm drives the hero to the coast of Carthage, which historically was Rome's deadliest foe. The queen, Dido, welcomes the ancestor of the Romans, and under the influence of the gods falls deeply in love with him. At a banquet in Book 2, Aeneas tells the story of the sack of Troy, the death of his wife, and his escape, to the enthralled Carthaginians, while in Book 3 he recounts to them his wanderings over the Mediterranean in search of a suitable new home. Jupiter in Book 4 recalls the lingering Aeneas to his duty to found a new city, and he slips away from Carthage, leaving Dido to commit suicide, cursing Aeneas and calling down revenge in a symbolic anticipation of the fierce wars between Carthage and Rome. In Book 5, Aeneas' father Anchises dies and funeral games are celebrated for him. On reaching Cumae, in Italy in Book 6, Aeneas consults the Cumaean Sibyl, who conducts him through theUnderworld where Aeneas meets the dead Anchises who reveals Rome's destiny to his son. Book 7 (beginning the Iliadic half) opens with an address to the muse and recounts Aeneas' arrival in Italy and betrothal to Lavinia, daughter of King Latinus. Lavinia had already been promised to Turnus, the king of the Rutulians, who is roused to war by the Fury Allecto, and Amata Lavinia's mother. In Book 8, Aeneas allies with King Evander, who occupies the future site of Rome, and is given new armor and a shield depicting Roman history. Book 9 records an assault by Nisus and Euryalus on the Rutulians, Book 10, the death of Evander's young son Pallas, and 11 the death of the Volscian warrior princess Camilla and the decision to settle the war with a duel between Aeneas and Turnus. The Aeneid ends in Book 12 with the taking of Latinus' city, the death of Amata, and Aeneas' defeat and killing of Turnus, whose pleas for mercy are spurned. The final book ends with the image of Turnus' soul lamenting as it flees to the underworld.

Kül?nleges világok teremtésében senki nem ér fel a New York Times bestseller szerz? Anne Bishoppal. Borzongatóan izgalmas új fantasy sorozatában az olvasó olyan világba kerül, amelyet túlvilági lények, a Mások – k?ztük vámpírok és alakváltók – népesítenek be. ?k uralják a világot. Prédájuk az ember. Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a b?rén vágás nyomán kiserken a vér, látja a j?v?t. Meggie ezt a kül?nleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban ?rzi, hogy csak ? szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megsz?kik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejt?zhet, a Lakeside Udvar nev? üzleti negyed, amit a Mások m?k?dtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi ?sszek?t? állásra jelentkez? idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. ?m egy er?sebb ?szt?n arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság k?r?zi, Simonnak el kell d?ntenie, vajon megéri-e, hogy bek?vetkezzen az emberek és a Mások k?z?tt szinte elkerülhetetlen harc.

A feln?ttekkel k?z?s f?z?cske, a konyhai fortélyok ellesése minden gyerek számára nagy móka és kihívás egyszerre. Legújabb sorozatunk els? k?tete azoknak a gyerekeknek szól, akik szívesen megismerkednének a székely konyha rejtelmeivel, és szívesen elkészítenének más, egyszer? recepteket is. A receptek leírása gyerekek számára is k?nnyen érthet?, a sütemények nagy részét akár egyedül is el tudják készíteni, ezzel is meglepve a családot a vasárnapi k?z?s ebéd után. A receptek mellett található alapanyag-rajzok k?zül a gyerekek kiválaszthatják és kiszínezhetik az adott süteményhez tartozó hozzávalókat, ezzel is vidámabbá téve a konyhai elfoglaltságot.