Akik az el?z? két k?tetben (?desvízi mediterrán, Szerelmem, Balaton) végigk?vették a kanadai magyar házaspár ?honfoglalását” a Balaton-part egyik legfest?ibb szegletében, nem fognak csalódni Tóth Gábor ?kos balatoni trilógiájának befejez? részében sem. Mikor már azt gondolnánk, hogy az Oaks család boldogsága el?l elhárult minden akadály, f?h?seinkkel együtt kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy a Fenséges Romként emlegetett ?r?kség felújítása és a hozzá tartozó, kincset ér? sz?l?birtok m?velése k?zel sem emészti fel annyi energiájukat, mint az a sokszor mulatságos felsülésekhez vezet? igyekezet, hogy a helyiek befogadják ?ket maguk k?zé a szerénytelenül csak a világ k?zepeként aposztrofált Balatonszépén. S bár látszólag minden adott lenne ahhoz, hogy felh?tlenül elmerüljenek a hamisítatlan balatoni élmények olykor szó szerint mámorító forgatagában, vagy éppen együtt kávézzanak Gérard Depardieu-vel, ehelyett hol felváltva loholnak Oaks id?s apja után?–?aki t?bbek k?z?tt el?szeretettel zargatja a kúriával együtt meg?r?k?lt háziasszonyukat –, hol kényszeresen igyekeznek megfelelni a vidéki romantikát keres? rokonok és ismer?s?k inváziószer? áradatának, olykor pedig kétségbeesett er?feszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megpróbáljanak eligazodni a magyar hivatalok zegzugos útveszt?iben... Nem véletlen, hogy ilyenkor újra meg újra felmerül bennük a kérdés: vajon szükségszer? volt az, hogy ekkora fordulatot vegyen az életük? S noha néhány jó barátra is szert tesznek ez id? alatt a kissé bolondos helyiek k?réb?l – akik finoman szólva árgus szemekkel figyelik minden megnyilvánulásukat –, igazából csak akkor kapnak megnyugtató választ a kételyeikre, amikor kiderül, hogy az Oaks família hamarosan egy apró j?vevénnyel gyarapodik... A híres toszkán és provence-i élményregényekkel veteked? t?rténet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel f?szerezi a szerz?, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással ?ssze nem téveszthet? ?édesvízi mediterrán” magával ragadó hangulatában és életérzésében. ? ? Részlet a N?k Lapja Café ajánlásából ?Tóth Gábor ?kos új k?nyvét három élethelyzetben is érdemes elolvasni.? - Egyszer akkor, ha a pénztárcánk és a szabadid?s lehet?ségeink nem engedélyeznek idén nyaralást, mert új regénye által néhány óra alatt hamisíthatatlan balatoni hangulatban találjuk magunkat.? - Másszor akkor, ha úgy érezzük, az életünk perspektívái bezárultak – csakúgy, mint h?sünknek, T. G. Oaksnak, aki a kanadai magyarok kertvárosi életét éli meglehet?sen egysíkúan és ?r?mtelenül, behódolva felesége és id?s édesapja hóbortjainak, egészen addig, míg egy váratlan t?rténés ki nem szakítja onnan. - Harmadszor pedig akkor, ha egy kacagtató, ?niróniával teli strandregényt szeretnénk a kezünkbe venni, ami amellett, hogy igen szórakoztató, fontos üzenetet hordoz: mindig a kezünkben van annak lehet?sége, hogy változtassunk az életünk?n.”

– Mi a diagnózis – kérdezte Ricsi rhgve, mire a pszichológus ismét elmosolyodott, és a szemével krbepásztázta a társaságot. – Melyiktk Reni – n – emeltem fel a kezem zavartan. A pszichológus szeme krül apró ráncok jelentek meg, és bólintott. – a válasz a kérdésedre – mondta Ricsinek. – Gyógyítható – kérdezte Dave nevetve. – Szerintem nem – nevetett fel a doki is. Vadul zakatoló szívvel néztem Cortezre, aki a napszemüveg mgül fürkészett. Fél évig járt miattam hétf délutánonként a pszichológusához. n ezt romantikusnak találom. Miért, nem az – Tessék ide ülni – kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét, és türelmesen hallgatta Zsoltit. – Szóval a visszatér rémálmom. Bejvk a suliba, és Máday habzó szájjal üvlt, vérben forognak a szemei, és…”

Szerelem és rejtély a bájos, napsütéses angol vidéken, ahol nem illik kérdezni, hacsak nem a citromfelfújt receptjérl van szó... 1870, Dorset grófság. A tizenhat éves Camelia Woods egy kis faluban él nevelszülknél, gyenge egészsége miatt a világtól szinte elzártan. Kétségbeesetten kutat testvére után, akinek csak a keresztnevét tudja, a felbukkanó apró nyomok azonban – úgy tnik – tévútra vezetnek, mikzben már abban sem lehet biztos, hogy t magát hogy hívják valójában. Elkerül egy lezárt ládika ismeretlen monogrammal, felbukkan néhány londoni látogató, egy kalandorn meg egy áskálódó rokon – mígnem egy sikertelen szkési kísérletet kveten, egy haláleset kapcsán rá nem lel eredeti származásának féltve rztt titkára. Az élete azonban ezzel nem válik knnyebbé: egyedül kell helytállnia, amikor nevelanyja agyvérzést kap, nevelapja pedig alkoholistává válik – st, a titokzatos kincsesdoboznak is nyoma vész rejtélyes krülmények kztt. De Camelia nem az a fajta, aki meghátrál, ha szembetalálja magát egy talánnyal. Megtalálhat-e mindent: családot, szerelmet és boldogságot a múlt és a jelen kísértinek, igazi és hamis barátoknak az árnyékában

S, mint sokk. Alex élete egyetlen pillanat alatt romba d?l, amikor autóbalesetben elveszti a szüleit. A lány ügyvédje ráadásul felkavaró hírrel szolgál: van egy eltitkolt n?vére. O, mint otthon. Dory sosem ismerte a szüleit és ?r?kbefogadó családja másodrend? gyerekként nevelte fel. Amikor a család imádott, vér szerinti gyereke gyilkosság áldozata lesz, a gyanú Dory-ra terel?dik. S, mint sors. Harminc év után Alex és Dory el?sz?r találkozik. Alexnek nemsokára sz?rny? kérdéssel kell szembesülnie: lehet, hogy élete legnagyobb hibája volt, hogy megkereste az eddig eltitkolt n?vérét? Ki akarhat most Alex életére t?rni? ?Az utolsó lapig nem találod ki a megoldást." - Publishers Weekly. ?Sokkolóan fordulatos t?rténet. " - Booklist. Patricia MacDonald amerikai bestsellerszerz? okos, csavaros krimijei egyaránt magával ragadják a pszichothriller és a klasszikus detektívregények rajongóit. Szinte irodalmi min?ség? sztorikat talál ki, viszont - mint egykori televíziós szappanopera-szerkeszt? - lebilincsel?en p?rg?sre, fordulatosra írja meg.

Ez van… Vagyis, hogy volt. Mára még színtelenebbé vált a világ – a vadászatban is. Szerencsémre még elcsíptem azt az utolsó ?t-hat évet, amikor csak az ment, akit igazán érdekelt. Vagy, akinek kellett valami. Hazaj?vünk, nappal lesz. Megyünk dolgozni, kommunikálunk, a család. Folynak az évek… Mennyi titkot hordozunk magunkban! Mert, majd’ mindegyiknek nyoma van, hivatalosan. De ki tudja, hogy miként is volt valóján azon az éjszakán. Csak mi. Magunkban hordjuk. Elképedek tisztázva a régi sz?vegeket. Ez én voltam? ?t?dét se vállalnám be már. Mások se. Változunk. A világ is. Denaturált lett. (Mint Afrika.) De még itt, az van. Azt mesélem… Nem viszem a sírba.

Mennyi ideig tart ki a Camino varázsa? Meddig maradhat valaki zarándok egy nagyvárosban? Ha megkérdezték, azt mondtam: ?r?kre! Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez nem igaz. Tudtam, hogy rossz d?ntést hoztam. Addigra azonban már kés? volt, újra a régi lendülettel tepertem a mókuskerékben. Sejtettem, hogy a testem azt próbálja jelezni, hogy nem jó az irány. Figyelmeztetni akar, hogy tévúton járok. Nem lehet visszafordulni, nem szabad visszatérni ahhoz, aminek egyszer már teljes meggy?z?déssel hátat fordítottam, ami szembe megy a lelkiismeretemmel és az ?nbecsülésemmel. Ezúttal mégsem hallgattam a bels? hangomra. Számokat láttam magam el?tt, amelyek igencsak jól mutattak. A lelki béke, a felh?tlen szabadság érzése azonban gellert kapott. ?jra sokat szorongtam, és egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy az életem véges. Pakolászni kezdtem magam k?rül, azt hiszem, rendbe akartam tenni a dolgaimat. A világéletemben hangoztatott ?én mindig mindent megoldok” jelmondat halkulni kezdett, bizonytalanná, er?tlenné vált. ?Ki kell bírnom egy ideig” – ez lett az új célkit?zés. A helyzet rosszabb volt, mint ami miatt pár éve világgá mentem onnan. ?m addigra már nyakig benne voltam a s?r?jében, és minden nap azt számolgattam, hány hónapnyi t?réssel tudok megszerezni pár év szerény anyagi biztonságot. Amire aztán nem kerülhetett sor, mert a sors a fejemre koppintott.

A világ legnagyobb sportsz?vetségének b?nügyi krónikája. A FIFA neve évek óta egyet jelent a megvesztegetéssel, a hivatali visszaéléssel, a nepotizmussal - r?viden: a maffiára emlékeztet? jegyekkel. Thomas Kistner egyike a világ vezet? oknyomozó újságíróinak. Immár t?bb mint húsz éve tárja a nyilvánosság elé a sportvilág b?nügyi mesterkedéseit, most pedig eddig ismeretlen dokumentumokból és tanúvallomásokból szerzett számtalan kül?nleges információkból drámai képet fest a világ legnagyobb sz?vetsége, a FIFA világában uralkodó hihetetlen állapotokról.??

1985-ben brutálisan meggyilkolnak három fiatalt a dél-tiroli Bletterbach-szurdokban, egy óriási v?lgytorokban, amelynek ?sk?vületei a világ születésének rettenetes titkait rejtik magukban. A holttestek olyan állapotban vannak, hogy felmerül a gyanú, talán nem is emberi lény végzett velük. Harminc évvel kés?bb Jeremiah Salinger amerikai dokumentumfilm rendez?, aki egy helybéli, dél-tiroli lányt vett feleségül, tudomást szerez a b?ntényr?l. Feleségével, és kislányával, egy id?re Siebenhochba k?lt?zik, de a Dolomitok szívében megbújó kis település lakói nem veszik jó néven, hogy a múltjukban vájkálnak… Jeremiah apósa, a hegyiment? szolgálat volt vezet?je is óva inti a vejét, hogy az elátkozott szurdok k?zelébe merészkedjen. Az események sodrásában minden jel arra mutat, hogy a Bletterbachban ki?nt?tt vér ?si, a F?lddel egyid?s, rég elt?ntnek hitt baljós er?ket hívott életre, és az ?ld?klésnek még nincs vége… Felfordította a nemzetk?zi k?nyvpiacot Luca D'Andrea regénye, a k?nyv kiadási jogát harminc országban vették meg! A Tetovált lány szerkeszt?je szerint "A gonosz maga" olyan grandiózus regény, mint a hegység, melyben játszódik. ?Nehéz valami eredetit mutatni a thriller m?fajban, de Luca D’Andrea - kezében egy jégcsákánnyal - megmássza a krimiírás csúcsait.” - Il Giornale ?Nincs benne túlzás, nyugodtan hasonlíthatjuk Jo Nesbo-h?z vagy Stephen Kinghez.” - La Repubblica “A fiatal olasz író bemutatkozó regénye, mint egy lavina, úgy fog végigs?p?rni a világon.” - Cristopher MacLehose A Tetovált lány szerkeszt?je

Felismernél egy szociopatát, ha találkoznál vele? A rossz válasz az életedbe kerülhet. Dr. Eric Parrish briliáns és lelkiismeretes pszichiáter. Amikor a privát rendelésén elvállal egy tinédzsert, hamarosan jókora szakmai dilemmába kerül. fiú r?geszmésen vonzódik egy lányhoz, és az orvos aggódni kezd a lány élete miatt. Egyre t?bbsz?r merül f?l benne, hogy megszegi a titoktartási fogadalmát, és figyelmezteti a rend?rséget. Mire a doktor d?ntésre jut, már kés?. Hosszú ideje egy ?rd?gi terv célpontja. A lányt meggyilkolják, és a nyomok legalább annyira vezetnek az id?k?zben rejtélyesen elt?nt pácienséhez, mint magához... Egy szociopata zseniálisan mozgatja a szálakat a háttérb?l. A kérdés csupán az, hogy ki ? valójában. ?Scottoline elképeszt?en jó." - David Baldacci. ?Scottoline a ma él? írók k?zül az egyik legnagyobb tehetség." - Michael Connely. ?Nem lehet letenni." - Jodi Picoult. ?Scottoline a feszültségteremtés királyn?je." - The New York Times. Lisa Scottoline amerikai krimiszerz? m?veit 35 nyelven adják ki a világban, és csak az Egyesült ?llamokban eddig 30 millió példányban vásárolták meg.

lmában nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írón eltt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára rkre zárva marad. A megingathatatlan jellem, erklcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetnnek áll az írónhz, ám els perctl nyilvánvaló, hogy diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván knnynek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja eltte, ha csak résnyire is. gy sejlik fel Magyarország huszadik századi trténelmének kulisszái eltt egy magára maradt n tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit rizget az ids asszony a hét lakatra zárt ajtó mgttAz ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál si jelképe. llandó kettsség jellemzi a két fhs áhítatosan odaadó, máskor szinte gyllkd kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

Anne Bishop, a New York Times bestseller ?fenomenális”* világa, a Mások sorozat második része, amelyben természetfeletti lények és emberek próbálnak együtt élni és egy n? már kezdi megváltoztatni a szabályokat… Meggie Corbyn elnyerte a Lakeside-i Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak nehezen j?n rá, mit is jelent k?ztük élni. Alapesetben, ember lévén Meggie alig lehetne más, mint megt?rt préda, de vérpróféta, cassandra sangue képessége teljesen más helyzetet teremt. Két nagyon er?s hozzászokást eredményez? drog er?szakos cselekményeket váltott ki az emberek és Mások k?z?tt; mindkét fajból t?bben meghaltak a k?zeli városokban. ?gy amikor Meggie látomásában véres hó és fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard – a Lakeside-i Udvar alakváltó vezet?je – elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy j?v?beni eseményt látott. Ahogy a próféciamondás késztetése egyre gyakrabban gy?tri Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Mások és az a maroknyi ember, akik velük laknak, szükségszer?en együttm?k?dik, hogy megállítsák az embert, aki elszántan akarja visszaszerezni az ? vérprófétájukat… és felszámolják a veszélyt, amely mindannyiuk pusztulásával fenyeget.

- Megérdemlem én ezt - fordult hozzá a n. - Miért ne - kérdezett vissza a politikus. - Mi mégsem állunk egy oldalon - válaszolta a n, aki Nyugat-Európa egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb államából érkezett, és a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt. Külns feleletet kapott: - Barátok kztt ez nem számít.” Ez a fogalmazási mód még akkor is árulkodó, ha mgtte nem feltétlenül szinteséget kell keresni (bár teljességgel ezt sem lehet kizárni), hanem inkább taktikai szándékot. A politikusnak saját egészsége érdekében óriási szüksége volt az asszonyra. Betegsége évek óta kínozhatta, fájdalmainak megszüntetje a Svájcból érkezett asszony volt. Nem akarta elveszíteni gyógyítóját. Mit tesz az ember, ha egy koreai utazásról kiderül, hogy annak végcélja nem Szul, hanem Phenjan Mit tesz a világ elsszámú nyirokmasszázs-specialistája, ha kiérkezve szak-Koreába megérti, valójában nem azért utaztatták ide, hogy tanítson, hanem azért, hogy egy idsebb, beteg urat” gyógyítson. Mit tesz ebben a vadidegen krnyezetben és az Európától olyan távoli országban egy Svájcból érkezett hlgy, ha a helyi tévét bekapcsolva egyetlen pillanat alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy az azt megelz napokban nem mást kezelt, mint az ázsiai remetekirályság mindenható vezetjét, Kim Ir Szent Pontosan ebbe a helyzetbe került 1987-ben a Lausanne-ban él magyar származású Szilágyi Erzsébet, aki nem egyszeren belülrl látta a világ ell hermetikusan elzárt országot, hanem napi rendszerességgel másfél órán át kezelte a beteg és idsd diktátort. A terapeuta 1987-tl 1992-ig állt Kim Ir Szen alkalmazásában, aki gyógyulását ksznhette a svájci asszonynak, ezzel is cáfolva azt a kzkelet vélekedést, hogy utolsó éveiben elaggott és félreállított vezet lett volna az országalapító. A kezeléseket a tolmács segítségével végigbeszélgették, mély emberi kapcsolat alakult ki beteg és gyógyítója kztt. Szilágyi Erzsébet arról mesél ebben a knyvben: milyen embernek ismerte meg a mai napig rejtélyek vezte Kim Ir Szent. A svájci terapeuta olyan színfalak mgtt járt, és kapott olykor-olykor bepillantást az ott folyó eseményekbe, ahová rajta kívül egyetlen idegent sem engedtek be. Páratlan és egyedi, amit tud és látott. Phenjani élményeirl szóló beszámolója igazi világszenzáció - a mának is szóló tanulságokkal.

Л?д?я — центр всесв?ту с?м’? Л?. Довкола не? обертаються ус? мр??, спод?вання, слова ? вчинки. Мати наперед визначила ?? долю — свою блакитнооку д?вчинку вона бачить л?каркою, дорослою, упевненою в соб? ж?нкою. Купу? ?й книжки, допомага? робити домашн? завдання, береже, мов коштовний скарб, ? нав?ть не пуска? з дому. Батько мовчки потура? дружин?. ?нш? дво? д?тей ростуть у т?н? виплеканого батьками ?сонечка?. Та одного дня ?хня з?рка зника? назавжди. Чорна д?ра, що утворилася у душах батьк?в, затягу? вс?х, хто лишився... Чи наважаться р?дн?, опинившись на краю пр?рви, нарешт? сказати те, про що мовчали?

Lucky Santangelo még mindig a topon van, gy?ny?r?, híres, er?s, érett n?, a férje imádja. Lánya, Max Európában modellkedik, keresi az útját egy szerelmi csalódás után, de kiderül, hogy az olasz divatdiktátorok sem hordozzák a tenyerük?n csak azért, mert fiatal és szép. Fia, Bobby üzletemberként sikeres, inkább a háttérb?l irányítja klubjai életét – ennek ellenére valakinek nagyon szúrja a szemét, ugyanis kelepcébe csalják, és egy el sem k?vetett gyilkosságért b?rt?nbe kerül. Drog, szex, szerelem, gy?l?let, bosszú és halál – a nagyív?, szenvedéllyel átf?t?tt családregényben Lucky ismét kezébe veszi az irányítást. ?s bár tragédiák a gazdagokkal is megt?rténnek, Lucky megint bebizonyítja, hogy nem érdemes megszívatni egy Santangelót. ? ? 40 ország – 500 millió példány – ennyien rajonganak Jackie Collins regényeiért, amelyekben félelmetes pontossággal ?r?kítette meg az amerikai elit életét. A 2016-ban elhunyt Jackie Collins utolsó regénye méltó lezárása a Santangelo család t?rténetének. ?Nagyon szerettem régen Jackie Collins vagány h?sn?it, rendkívül ?rül?k, hogy Lucky az Erawannál tér vissza.” Fej?s ?va

The story begins on May 5, 1805, in one of the wildest and most abrupt portions of New Spain, which now forms the State of Coahuila, belonging to the Mexican Confederation. If the reader will have the kindness to take a glance at a numerous cavalcade, which is debouching from a canyon and scaling at a gallop the scarped side of a rather lofty hill, on the top of which stands an aldea, or village of Indios mansos, he will at the same time form the acquaintance of several of our principal characters, and the country in which the events recorded in this narrative occurred. This cavalcade was composed of fifteen individuals in all; ten of them were lancers, attired in that yellow uniform which procured them the nickname of tamarindos. These soldiers were execrated by the people, in consequence of their cruelty. They advanced in good order, commanded by a subaltern and an alférez—an old trooper who had grown gray in harness, who had long white moustachios and a disagreeable face. As he galloped on, he looked around him with the careless, wearied air of a man for whom the future reserves no hopes either of ambition, love, or fortune. About twenty paces from this little band, and just so far ahead that their remarks reached the soldiers' ears in a completely incomprehensible fashion, three persons, two men and a woman, were riding side by side.The first was a gentleman of about thirty years of age, of commanding stature; his harsh, haughty, and menacing features were rendered even more gloomy by a deep scar of a livid hue which commenced on his right temple and divided his face into two nearly equal parts. This man, who was dressed in the sumptuous costume of the Mexican campesinos, which he wore with far from common grace, was named Don Aníbal de Saldibar, and was considered the richest hacendero in the province.His companion, who kept slightly in the rear, doubtless through respect, was a civilized Indian, with a quick eye, aquiline nose, and a wide mouth lined with two rows of dazzling white teeth. His countenance indicated intelligence and bravery. He was short and robust, and the almost disproportioned development of his muscles gave an enormous width to his limbs. This individual must assuredly be endowed with extraordinary strength. His attire, not nearly so rich as that of the hacendero, displayed a certain pretension to elegance, which was an extraordinary thing in an Indian. This man's name was Pedro Sotavento, and he was majordomo to Don Aníbal.As we have said, the third person was a female. Although it was easy to see, through the juvenile grace of her movements and her taper waist, that she was still very young, she was so discreetly hidden behind gauze and muslin veils, in order to protect her from the burning heat of the sun which was then at its zenith, that it was impossible to distinguish her features. Long black locks escaped from beneath her broad-brimmed vicu?a hat, and fell in profusion on her pink and white shoulders, which were scarcely veiled by a China crape rebozo. At the moment when we approach these three persons they were conversing together with considerable animation."No," Don Aníbal said, with a frown, as he smote the pommel of his saddle, "it is not possible, I cannot believe in so much audacity on the part of these Indian brutes. You must have been deceived, Sotavento." The majordomo grinned knowingly, and buried his head between his shoulders with a motion which was habitual to him."You will see, mi amo," he replied, in a honeyed voice, "my information is positive." "What!" the hacendero continued with increased fury, "They would really attempt resistance! Why, they must be mad!""Not so much as you suppose, mi amo; the aldea is large and contains at least three thousand callis.""What matter? Suppose there were twice as many, is not one Spaniard as good as ten Indians?"

RUINS OF ANCIENT CITIES, WITH GENERAL AND PARTICULAR ACCOUNTS OF THEIR RISE, FALL, AND PRESENT CONDITION. - BY CHARLES BUCKE This Volume contain these cities;Messene, Mycen?, Miletus, Nauplia, Nemea, Nineveh, The Destruction of Sennacherib, Numantia, Olympia, Puteoli, Palmyra (Tadmor), Patr?, Pella, Pergamus, Persepolis, Petra (Wady Mousa), Phigalia, Plat?a, P?stum, Pompeii, Rama, Rome, Saguntum, Hannibal’s Speech to His Soldiers, Sais, Samaria, Sapphura, Sardis, Seleucia, Selinus, Or Selinuntum, Sicyon, Sidon, Smyrna, Spalatro, Stratonice, Susa, Sybaris, Syene, Syracuse, Thebes, Troja, And Other Cities of the Troas, Tyre, Veii Fallen, fallen, a silent heap; their heroes allSunk in their urns:—Behold the pride of pomp,The throne of nations fallen; obscured in dustEven yet majestical.—The solemn sceneElates the soul! ? ?{DYER} The reader is requested to observe, that, though the plan of this work is entirely his own, the compiler of it does not put it forth as in any way original in respect to language or description. It is, in fact, a much better book, than if it had been what is strictly called original, (which, indeed, must have involved an utter impossibility:) for it is a selection of some of the best materials the British Museum could furnish; sometimes worked up in his own language; and sometimes—and, indeed, very frequently—in that of others: the compiler having, at an humble distance and with unequal steps, followed the plan which M. Rollin proposed to himself, when he composed his celebrated history of ancient times.—"To adorn and enrich my own," says that celebrated writer, "I will be so ingenuous as to confess, that I do not scruple, nor am ashamed, to rifle whereever I come; and that I often do not cite the authors from whom I transcribe, because of the liberty I take to make some slight alterations. I have made the best use in my power of the solid reflections that occur in the Bishop of Meaux's Universal History, which is one of the most beautiful and most useful books in our language. I have also received great assistance from the learned Dean Prideaux's 'Connexion of the Old and New Testament,' in which he has traced and cleared up, in an admirable manner, the particulars relating to ancient history. I shall take the same liberty with whatever comes in my way, that may suit my design, and contribute to its perfection. I am very sensible, that it is not so much for a person's reputation to make use of other men's labours, and that it is in a manner renouncing the name and quality of author. But I am not over-fond of that title, and shall be extremely well pleased, and think myself very happy, if I can but deserve the name of a good compiler; and supply my readers with a tolerable history, who will not be over-solicitous to inquire what hand it comes from, provided they are but pleased with it."Having followed this example,—the compiler wishes he could say with equal effect,—he will be fully satisfied, should judicious readers feel inclined to concede, that he has shown some judgment in selecting his materials, and some taste in binding "the beads of the chain," that connects them together. He disclaims, in fact, (as, in the present instance, he is bound to do), all the "divine honours" of authorship; satisfied with those of a selecter, adapter, and compiler; and happy in the hope that he has here, by means of the superior writers, whose labours he has used, furnished his readers with an useful, accurate, and amusing work.? ? ? ? ? C. B.

Retteghet-e egy szül? jobban bármit?l, mint hogy elt?nik a gyereke? A houstoni Whitaker-Davalos házaspár számára ez a rémálom válik valósággá, amikor egy hajnalon Julie-t, a tizenhárom éves lányukat elviszi a házukból egy ismeretlen férfi. Az egyetlen szemtanú Julie húga, aki a félelemt?l dermedten lapult egy szekrény mélyén. Nyolc év elteltével, egy májusi kora estén becs?ngetnek a házba. A küsz?b?n egy fiatal n? áll, aki azt állítja magáról, hogy ? Julie. ?mde Anna Davalosban rettenetes gyanú ébred, amikor felfedezi, hogy néhány részlet hibádzik Julie t?rténetében...De akkor ki ez a n???s mit akar a családtól? A fiatal chicagói újságíró, Amy Gentry bemutatkozó thrillerét nagy siker fogadta, a k?nyv jogait 18 országban adták el. "Az év egyik legjobban várt thrillere." (New York Times) "A végén már a saját családod múltjában sem leszel biztos." (Entertainment Weekly) "T?kéletes fordulat a végén!" (Kirkus Reviews)

Folyamatosan áll a bál otthon? Gyermekünket reggelente képtelenség kiimádkozni az ágyból, majd id?ben útnak indítani az iskola felé? Este kizárólag hosszas fenyeget?zéssel és alkudozással vehet? rá, hogy nekilásson a leckének, mik?zben szinte lehetetlen elvonszolni a számítógép el?l? Ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, r?gt?n dacolni kezd, nyafog, hisztizik, mire persze bennünk is felmegy a pumpa? Volt egyáltalán egy nyugodt napunk mostanában? Itt az ideje, hogy legyen! Susan Stiffelman, a neves pszichoterapeuta állítja: a kényszer csak ellenállást és konfliktusokat szül. A Gyereknevelés hatalmi harcok nélkül arra buzdít, hogy álljunk át gyermekünk oldalára. Hiszen végtére is egy csapat vagyunk! Legyünk higgadt, magabiztos hajóskapitányok k?z?s életünk tengerén, szélcsendben és viharban egyaránt! Ha er?s támaszként állunk csemeténk mellett a legválságosabb pillanatokban is, ha értékeljük egyedi tulajdonságait, ha képesek vagyunk a jelenben élni és ?rülni az együtt átélt pillanatoknak, hamarosan úgy fogjuk érezni: gyermekünket kicserélték. Csempésszük vissza a békét mindennapjainkba! Susan Stiffelman a kaliforniai Malibuban él? család-, házasság- és okleveles pszichoterapeuta, a The Huffington Post nagyra becsült szül?i életvezetési tanácsadója. ?tmutatásai a világ minden táján emberek életét változtatják meg.

Follis ?t kontinensen átível?, a legádázabb drogbárókról és terrorista hálózatokról szóló visszaemlékezése olyan, mint egy krimi. Mégis, minden szava igaz, minden t?rténetét dokumentálták. A narkoterrorizmus és a terrorista szervezetek együttm?k?désér?l szóló, els? és egyetlen bennfentes elbeszélés, A drog árnyékában mérf?ldk?nek számít, ami oldalról oldalra le fogja ny?g?zni. Egy számos kitüntetést magáénak mondható DEA-ügyn?k visszaemlékezése hihetetlen beépített ügyn?ki karrierjére, felfedve a kábítószer-csempészet és a terrorizmus ijeszt? ?sszefonódásait. Pontosan mi az a beépített munka? Rend?ri szemsz?gb?l a beépülés a terhel? vallomások kicsalásának s?tét m?vészete. Személyes és pszichológiai szempontból: elnyerni valaki bizalmát – azután manipulálni ezt a bizalmat. Egyszer?en fogalmazva: sakkjátszma a rosszal. Rávenni, hogy úgy lépjen, ahogy te szeretnéd – de anélkül, hogy ? tudna err?l.Edward Follis t?kélyre fejlesz-tette ezt a sakkjátszmát –? A drog árnyékában – a DEA k?telékében t?lt?tt huszonhét éve alatt. Kokaint vásárolt egy piros Corvette-et hajtva, t?bb millió dolláros üzletekr?l tárgyalt sugárhajtású magángépek fedélzetén, és színlelt kapcsolatokat alakított ki olyan emberekkel, akik nemcsak nemzetk?zi drogkeresked?k, de bizonyos esetekben az al-Kaida, a Hezbollah, a Ha-mász, a Shan United Army vagy a mexikói kartellsz?vetség magas rangú tagjai voltak.

– Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekbl – néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban. – Nem. Nincs – szólt szintén, némi tprengés után. – Neked – Azt hiszem, nincs – ismertem be, és komolyan is gondoltam. – Viszont – tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással – nehogy azt hidd, hogy Benot nem jelentett nekem sokat. – Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták – emlékeztetett mosolyogva. – Részletkérdés – nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átleltem. – rülk, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt – suttogtam alig hallhatóan. Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elnttt a forróság a hajnali hvsben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük.”

Egy nyomozó elk?lt?zik, egy fiú megnémul, rábukkannak egy ügyn?k holttestére, egy b?n?z? nagycsaládra vágyik. ?s mit tesz Hallie? ?lete legveszélyesebb kalandjába kezd. ??Kisiklottam a tragacsból, er?sen bevágtam az ajtaját. Alig t?ntek el a k?vetkez? kanyarban, mellettem termett Lastmann kocsija. ?rültem volna, ha Lastmann el?l utazik, de sajnálatomra a kapitány a hátsó ülésre vette be magát. Mellé ültem. ? Egész sokáig odavolt ? esett nekem, amint magamra csuktam az ajtót. ? Hadd halljam, sikeres volt a kalandja? ? kacsintott rám. ? Az ?rs?n elmondom, ami ?n?kre tartozik ? mondtam nyugalmat er?ltetve magamra. Lastmann, arcán kaján vigyorral, nyomult tovább: ? Minden részletr?l tudnom kell. ? Hát persze ? hagytam rá. Tekintete lejjebb siklott az elmaszatolt sminkemr?l, végigvándorolt gy?r?tt blúzomon és az elasztánnak k?sz?nhet?en makulátlanul feszes szoknyámon, amin a rend kedvéért imitt-amott azért éktelenkedett néhány folt. Amikor kiszúrta a k?télnyomokat a csuklómon és a combomon elken?d?tt vércsíkot, a d?bbenett?l szólni sem tudott. A beállt csendben végre békésen hátrad?lhettem. Bambán bámultam a mellettem elsuhanó házakat.”