It was a winter night, and the ground around Paris was covered with snow, although the flakes had ceased to fall since some hours.?Spite of the cold and the darkness, a young man, wrapped in a mantle so voluminous as to hide a babe in his arms, strode over the white fields out of the town of Villers Cotterets, in the woods, eighteen leagues from the capital, which he had reached by the stage-coach, towards a hamlet called Haramont. His assured step seemed to indicate that he had previously gone this road.?Soon above him streaked the leafless boughs upon the grey sky. The sharp air, the odor of the oaks, the icicles and beads on the tips of branches, all appealed to the poetry in the wanderer.??Through the clumps he looked for the village spire and the blue smoke of the chimneys, filtering from the cottages through the natural trellis of the limbs.?It was dawn when he crossed a brook, bordered with yellow cress and frozen vines, and at the first hovel asked for the laborer's boy to take him to Madeline Pi-tou's home.??Mute and attentive, not so dull as most of their kind, the children sprang up and staring at the stranger, led him by the hand to a rather large and good-looking cottage, on the bank of the rivulet running by most of the dwellings.?A plank served as a bridge.?"There," said one of the guides nodding his head to-wards it.?Gilbert gave them a coin, which made their eyes open still more widely, and crossed the board to the door which he pushed open, while the children, taking one another's hand, started with all their might at the handsome gentleman in a brown cloth coat, buckled shoes and large cloak, who wanted to find Madeline Pitou.?Apart from them, Gilbert, for such was the young man's name, simply so for he had no other, saw no liv-ing things: Haramont was the deserted village he was seeking.??As soon as the door was open, his sight was struck by a scene full of charm, for almost anybody, and par-ticularly for a young philosopher like our roamer.?A robust peasant woman was suckling a baby, while another child, a sturdy boy of four or five, was saying a prayer in a loud voice.?In the chimney corner, near a window or rather a hole in the wall in which was stuck a pane of glass, an-other woman, going on for thirty-five or six, was spin-ning, with a stool under her feet, and a fat poodle on an end of this stool.?Catching sight of the visitor the dog barked in a civil and hospitable manner just to show that he had not been caught napping. The praying boy turned, cutting the devotional phrase in two, and both females uttered an exclamation between joy and surprise.?"I greet you, good mother Madeline," said Gilbert with a smile.

Volumul lui Leo Butnaru este tot o ncercare de sintez, de a a duce n faa cititorilor texte prea puin sau chiar deloc cunoscute i cred c, doar aa, n dialogul intercultural, se poate nelege i originalitatea avangardei romneti i ce se ntmpl cu ei dup restaurarea comunismului. La Leo Butnaru avem din nou de aface cu o perioad post 1917 i cu transformri.“ – Carmen Muat

Lord Ronald Gower (1845 ù1916) was a British aristocrat, Liberal politician, sculptor and writer. Besides being a sculpture he wrote biographies of Marie Antoinette and Joan of Arc, and a history of the Tower of London. Joan of Arc was a15th century French heroine. She was born a peasant girl in eastern France who grew up to lead the French army to several important victories during the Hundred Years' War. She was captured by the Burgundians, sold to the English, tried by an ecclesiastical court, and burned at the stake when she was nineteen years old.

Demagóg, ?rült, gazember? Népvezér, próféta, mártír? E két véglet k?z?tt ingadozott Szálasi Ferenc megítélése kortársai szemében. Az utókor azonban k?zel sem ilyen megosztott személyét illet?en, Szálasi a 20. századi magyar t?rténelem talán legelutasítottabb alakja. K?tetünkben arra keressük a választ, miként vált azzá. Miért lépett egyáltalán a politika színpadára otthagyva ezzel a biztos karriert kínáló katonaságot? Milyen célok vezették? Mit gondolt és mit tett politikusként? Szálasi életútjának állomásairól számos egykori dokumentum vall, ami lehet?séget ad, hogy t?bb, olykor lényegesen eltér? néz?pontokból vizsgálhassuk ugyanazt az eseményt. K?nyvünkben megkíséreljük a sok esetben részrehajló – vagy éppen elfogult – kortársak írásai alapján áttekinteni Szálasi életútját: a katonáét, az ideológusét, a politikusét – gyermekkorától egészen haláláig. Végül pedig azt is bemutatjuk, miként viszonyul hozzá az utókor. A k?tetet életrajzi kronológia, válogatott bibliográfia, valamint térképek teszik teljessé. PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.

Boris Johnson exploreaz?, ?n paginile acestui volum, din ce anume este constituit ?factorul Churchill“ – acea inteligen?? unic? a unuia dintre cei mai importan?i lideri ai secolului XX. Demont?nd miturile ?i prejudec??ile care au d?inuit al?turi de realitate, Johnson realizeaz? – cu inteligen?a ?i pasiunea caracteristice – portretul unui om al contradic?iilor, al curajului contagios, ?nzestrat cu o elocin?? uimitoare ?i cu o putere inegalabil? de a croi strategii. Curajos pe c?mpul de lupt?, Churchill a trebuit s? primeasc? ordin de la rege pentru a sta departe de focul b?t?liei ?n Ziua Z; a fost de acord cu bombardamentele strategice la scar? extins?, cu toate c? ura distrugerile produse de r?zboi ?i ?i dispre?uia pe politicienii care nu ?i tr?iser? ororile. A fost un jurnalist apreciat, un mare orator ?i a c??tigat Premiul Nobel pentru Literatur?. A fost faimos pentru capacitatea de a combina serile de dineuri oficiale cu nop?ile ?n care lua decizii cruciale pentru soarta r?zboiului. Viziunea sa progresist? asupra lumii l-a f?cut un pionier ?n dezvoltarea sistemului public de s?n?tate, de educa?ie ?i de asisten?? social?, de?i a r?mas un adept incorigibil al incorectitudinii politice. Factorul Churchill nu este o carte doar pe gustul pasiona?ilor de istorie. Este o lectur? esen?ial? pentru to?i cei care doresc s? afle din ce material anume e f?cut un mare lider.

A színházi kulisszák sok titkot rejtenek. Minden el?adás valódi küzdelem a sikerért, amiért nem csak a színészek, de a m?szak is megdolgozik. Honnan tudja a súgó, hogy mikor szorul a színész a segítségére? Miként lehet az asszisztens a rendez? igazi társa? Milyen egy igazi gyors?lt?zés? Mi t?rténik, ha nem sül el id?ben egy kelléknek használt fegyver? Hogyan varázsolják át pillanatok alatt a színpadképet a díszít?k? Milyen módszerekkel dolgoznak a koreográfusok? Mi jelenti az igazi kihívást az ügyel?k számára? Miért is van szükség annyi lámpára a színházban? Ez a k?nyv most egy kül?nleges utazásra hív a színházi kulisszák m?gé, amelyben ?lt?ztet?k, díszít?k, kellékesek, súgók, rendez?asszisztensek, világosítók, hangosítók, koreográfusok és ügyel?k mesélnek arról, hogy mi is t?rténik a függ?ny m?g?tt, amit már a reflektorok sem világítanak meg.Lovász-Horváth Nikolett, amellett, hogy az ARTIQ Kulturális Magazinba ír színikritikákat, hosszú évek óta dolgozik néz?téri munkatársként az egyik népszer? belvárosi színházban. Számára a színház nem munkahely, hanem maga a szerelem. Az? évek alatt pedig nemcsak a néz?i szokásokat ismerte meg, de a kulisszák m?gé is volt alkalma bepillantani.

Kádár János és a nevével fémjelzett korszak megítélése napjainkig élesen megosztja a magyar k?zvéleményt. Ennek egyik ered?je az a hatvanas évek elején meghirdetett ?sz?vetségi politika”, amely egy újfajta kiegyezés reményében együttm?k?d?k, ?társutasok” megnyerésével igyekezett alkut k?tni a magyar társadalommal. Az ennek érdekében hozott politikai, gazdasági intézkedések a t?rténeti elemzések révén mára jól ismertek. Kádár hatalomtechnikai t?rekvéseinek mélyebb rétegei, személyes dimenziói azonban részben még ma is feltáratlanok. Kik voltak azok, akikkel a pártállami vezet?k a megújuló hatalomgyakorlási mód jegyében párbeszédet kezdtek? Milyen korábbi mintákat hasznosított az MSZMP ?sz?vetségi politikájának” kialakítása során? Milyen út vezetett addig, amíg az 1956-os forradalom leverése után ?t évvel elhangozhatott a kádárizmus jelszava, a bibliai mondást kifordító ?aki nincs ellenünk, az velünk van” mottó? TABAJDI G?BOR legújabb k?tete a ?kádárizmus” hatalomtechnikai módszereinek kialakulását mutatja be, és azt a hatalom birtokosai, a magyar kommunisták, illetve Kádár János politikája fel?l értelmezi. ?tfogó elemzéséhez a r?vid és hosszú távú, kül-, illetve belpolitikai folyamatok bemutatása mellett eddig nem publikált titkosszolgálati dokumentumokat is felhasznál.

Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi, better known as Sandro Botticelli ( 1445 – 1510), was an Italian painter of the Early Renaissance. He belonged to the Florentine school under the patronage of Lorenzo de' Medici, a movement that Giorgio Vasari would characterize less than a hundred years later as a "golden age", a thought, suitably enough, he expressed at the head of his Vita of Botticelli. Botticelli's posthumous reputation suffered until the late 19th century; since then his work has been seen to represent the linear grace of Early Renaissance painting. Among his best known works are The Birth of Venus and Primavera. In 1481, Pope Sixtus IV summoned Botticelli and other prominent Florentine and Umbrian artists to fresco the walls of the Sistine Chapel. The iconological program was the supremacy of the Papacy. Sandro's contribution included the Temptations of Christ, the Punishment of the Rebels and Trial of Moses. He returned to Florence, and "being of a sophistical turn of mind, he there wrote a commentary on a portion of Dante and illustrated the Inferno which he printed, spending much time over it, and this abstention from work led to serious disorders in his living." Thus Vasari characterized the first printed Dante (1481) with Botticelli's decorations; he could not imagine that the new art of printing might occupy an artist. The masterpieces Primavera (c. 1482) and The Birth of Venus (c. 1485) were both seen by Vasari at the villa of Lorenzo di Pierfrancesco de' Medici at Castello in the mid-16th century, and until recently, it was assumed that both works were painted specifically for the villa. Recent scholarship suggests otherwise: the Primavera was painted for Lorenzo's townhouse in Florence, and The Birth of Venus was commissioned by someone else for a different site. By 1499, both had been installed at Castello. In these works, the influence of Gothic realism is tempered by Botticelli's study of the antique. But if the painterly means may be understood, the subjects themselves remain fascinating for their ambiguity. The complex meanings of these paintings continue to receive widespread scholarly attention, mainly focusing on the poetry and philosophy of humanists who were the artist's contemporaries. The works do not illustrate particular texts; rather, each relies upon several texts for its significance. Of their beauty, characterized by Vasari as exemplifying "grace" and by John Ruskin as possessing linear rhythm, there can be no doubt. In the mid-1480s, Botticelli worked on a major fresco cycle with Perugino, Domenico Ghirlandaio and Filippino Lippi, for Lorenzo the Magnificent's villa near Volterra; in addition he painted many frescoes in Florentine churches. In 1491 he served on a committee to decide upon a fa?ade for the Cathedral of Florence.

In issuing this second treatise on Crayon Portraiture, Liquid Water Colors and French Crystals, for the use of photographers and amateur artists, I do so with the hope and assurance that all the requirements in the way of instruction for making crayon portraits on photographic enlargements and for finishing photographs in color will be fully met. To these I have added complete instructions for free-hand crayons. This book embodies the results of a studio experience of twenty-four years spent in practical work, in teaching, and in overcoming the everyday difficulties encountered, not alone in my own work, but in that of my pupils as well. Hence the book has been prepared with special reference to the needs of the student. It presents a brief course of precepts, and requires on the part of the pupil only perseverance in order that he may achieve excellence. The mechanical principles are few, and have been laid down in a few words; and, as nearly all students have felt, in the earlier period of their art work, the necessity of some general rules to guide them in the composition and arrangement of color, I have given, without entering into any profound discussion of the subject, a few of its practical precepts, which, it is hoped, will prove helpful. While this book does not treat of art in a very broad way, yet I am convinced that those who follow its teachings will, through the work they accomplish, be soon led to a higher appreciation of art. Although this kind of work does not create, yet who will say that it will not have accomplished much if it shall prove to be the first step that shall lead some student to devote his or her life to the sacred calling of art? It has been said that artists rarely, if ever, write on art, because they have the impression that the public is too ill-informed to understand them—that is, to understand their ordinarily somewhat technical method of expression. If, therefore, in the following pages I may sometimes seem to take more space and time for an explanation than appears necessary, I hope the student will overlook it, as I seek to be thoroughly understood. My hope with reference to this work is that it may prove of actual value to the earnest student in helping him reach the excellence which is the common aim of all true artists. ? ?J. A. Barhydt. About Author: To many who know nothing about the art of crayon portraiture, the mastery of it not only seems very difficult, but almost unattainable. In fact, any work of art of whatever description, which in its execution is beyond the knowledge or comprehension of the spectator, is to him a thing of almost supernatural character. Of course, this is more decided when the subject portrayed carries our thoughts beyond the realms of visible things. But the making of crayon portraits is not within the reach alone of the trained artist who follows it as a profession. I claim that any one who can learn to write can learn to draw, and that any one who can learn to draw can learn to make crayon portraits. Making them over a photograph, that is, an enlargement, is a comparatively simple matter, as it does not require as much knowledge of drawing as do free-hand crayons. But you must not suppose that, because the photographic enlargement gives you the drawing in line and an indistinct impression of the form in light and shade, you are not required to draw at all in making a crayon portrait over such an enlargement. Some knowledge of drawing is necessary, though not a perfect knowledge. Many people err in supposing that only the exceptionally skilled can produce the human features in life-like form upon the crayon paper. While recognizing great differences in natural aptitude for drawing in different persons, just as those who use the pen differ widely in their skill, some being able to write with almost mechanical perfection of form, I still hold that any one who is able to draw at all can succeed in producing creditable crayons.. J. A. Barhydt.

A Midsummer Night's Dream is a romantic comedy by William Shakespeare, suggested by "The Knight's Tale" from Geoffrey Chaucer's The Canterbury Tales, written around 1594 to 1596. It portrays the adventures of four young Athenian lovers and a group of amateur actors, their interactions with the Duke and Duchess of Athens, Theseus and Hippolyta, and with the fairies who inhabit a moonlit forest. The play is one of Shakespeare's most popular works for the stage and is widely performed across the world.

A magyar turanizmus jellegzetesen magyar és teljességgel elhallgatott eszmeáramlat: akik benne voltak, igyekeztek még a nyomait is eltüntetni. Pedig a magyar k?zvéleményt a 19. század eleje óta izgatta a magyarság keleti eredete és nyugati mintak?vetése k?zti ellentmondás. Vissza kell-e fordulnunk keletre? Létrej?het-e a ?turáni népek” ?sszefogása? Van-e a magyaroknak küldetésük Keleten? Vagy éppen Nyugaton? Száz évvel ezel?tt magyar expedíciók rótták Anatólia, a Balkán és Dél-Oroszország útjait, a magyar kormány hatalmas ?sszegeket áldozott, hogy keleti ?szt?ndíjasokat hozzon Magyarországra, magyar üzletemberek próbáltak piacot találni a K?zel-Keleten, és a turanizmus divatjának k?sz?nhet? az els? külf?ldi magyar intézet megnyitása is. A két világháború k?z?tt az eszmeáramlat számos befolyásos értelmiségit kísértett meg, majd 1945 után elhallgattatták. Ennek ellenére túlélte az államszocializmus éveit, és újra teret nyert a rendszerváltozás után. Ez a k?nyv nemcsak a turanizmus, hanem a Keletr?l való gondolkodás és politikai konzekvenciáinak t?rténete is. Izgalmas, másfél évszázados utazás Tibett?l Argentínáig, Tartutól Isztambulig. Felbukkan benne a turáni egyistenhív? rádióm?szerész, a feministából lett vércsoportkutató f?ldbirtokosleány, a monoklis múzeumalapító, aki egyszerre találta ki a világbékét és a l?vészárokásó gépet, néhány pénzhamisító, illetve a mérn?k, aki megállapította a magyar–maori rokonságot. Turanista emlékek k?z?tt élünk – csak nem tudunk róluk. Ablonczy Balázs (1974) t?rténész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének tudományos f?munkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte, tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az Egyesült ?llamokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 k?z?tt a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület-pályázatán támogatott Trianon 100 kutatócsoport vezet?je, Budapesten él.

Comandorul Sablin are ca subiect principal activitatea fostului ofi?er al Marinei Ruse Imperiale reflectat? ?n dosarele Siguran?ei ?i ale Securit??ii. Documentele publicate sub egida Institutului de Istorie ?George Bari?iu“ al Academiei Rom?ne acoper? perioada interbelic? ?i cea postbelic?. Nikolai Vasilievici Sablin a activat pe vasul ?arului Nikolai al II-lea al Rusiei, ??tandart“, iar dup? 1918 – ca ?ef al Cifrului Statului Major al Flotei Militare din Marea Baltic?. ?n Rom?nia a fost reprezentant al Marelui Duce Kiril Vladimirovici, pre?edinte al filialei Uniunii Militare Navale Ruse, vicepre?edinte al Societ??ii de Ajutor a Fo?tilor Combatan?i Ru?i de pe Frontul Rom?n, director al ziarului Golos Buharesta, a participat la r?zboiul antisovietic.Din nota agentului Securit??ii ?Alexandru Popescu“, casa ?Paula“, 19 octombrie 1956:?Urmare notelor anterioare referitoare la emigrantul rus, fost reprezentant pentru Rom?nia al organiza?iei emigran?ilor ru?i Mi?carea Monarhist? Rus?, ?inut ?n observa?ie, comunic:Despre leg?tura lui Sablin N. cu organele informative militare rom?ne ?nainte de 23 august 1944 am auzit din timpul vechiului meu serviciu, ?ns? nu am avut preciziuni. ?n prezent semnalez urm?toarele:Dup? cum s-a comunicat prin nota din 10 octombrie a.c., ?n ziua de 4 octombrie a.c., Sablin Nikolai a f?cut o vizit? lui Baikov Andrei (str. Sl?ve?ti 3), c?nd s-a discutat cu acesta chestiunea cu pensia lui Sablin N., sistat?.?n timpul convorbirii (am asistat ?n camer? ?i eu) Sablin N. a povestit c? el s-a ?nt?lnit cu un fost colonel rom?n (numele n-am putut re?ine) pe care Sablin N. l-a cunoscut ?nainte de 23 august 1944 ?i cu care a avut ni?te leg?turi.Sablin N. a spus c? el sper? c? la cererea lui acest colonel va ajuta lui ?n chestia pensiei sale, deoarece el ?n trecut a colaborat cu acesta ?n domeniul informativ, privitor la URSS. Sablin Nikolai a specificat c? acest material el c?p?ta de la fratele s?u Sablin Eugen, din Londra (Sablin Eugen ?n ultimul an al regimului ?arist a fost ministrul Rusiei ?n Anglia, iar apoi a fost conduc?torul emigra?iei ruse din Londra ?i unul din activi?tii principali din Mi?carea Monarhist? Rus?).“

Hamlet is commonly regarded as one of the greatest plays ever written. Drawing on Danish chronicles and the Elizabethan vogue for revenge tragedy, Shakespeare created a play that is at once a philosophic treatise, a family drama, and a supernatural thriller. In the wake of his father’s death, Prince Hamlet finds that his Uncle Claudius has swiftly taken the throne and married his mother, Queen Gertrude. The ghost of the dead king then appears and charges Claudius with ‘murder most foul.’ Hamlet is called to revenge his father’s death: but will he be able to act before it is too late?

Cea dinti monografie care ofer o imagine cuprinztoare asupra receptrii literaturii romne n Cehia, cartea de fa este o incursiune n diversele etape ale totalitarismului comunist: stalinismul integral, perioada dezgheului, anii aizeci (cu transformrile din jurul Primverii de la Praga), urmai de perioada de normalizare care se ntinde pn la momentul Revoluiei de Catifea. Ineditul acestei lucrri este dat i de explorarea manifestrii unor opere i a unor personaliti literare romneti (precum Mircea Eliade, Constantin Virgil Gheorghiu sau Petru Dumitriu) n zona literar ceh prohibit din anii supui studiului, mai precis n publicaiile din exil i n revistele de tip samizdat. Cititorului i este oferit un tablou amplu asupra autorilor romni receptai cu predilecie de ctre cehi sub comunism i asupra tendinelor manifestate de romnitii cehi (coloana vertebral a procesului receptrii), de criticii literari i de recenzeni. Cartea definete o epoc n istoria raporturilor culturale dintre romni i cehi, dou popoare legate de un trecut adeseori comun i de o prietenie sincer.“ – Profesor dr. Mihai Mitu

Pe 1 mai 1915, c?nd Primul R?zboi Mondial intra ?n cea de a zecea sa lun?, un transoceanic de linie luxos, la fel de bogat decorat ca un conac englezesc de ?ar?, pleca din New York cu destina?ia Liverpool, av?nd la bord un num?r record de copii. ?n r?ndurile pasagerilor domnea o surprinz?toare stare de bun? dispozi?ie, de?i Germania declarase c? apele din jurul Marii Britanii constituiau o zon? de r?zboi. Luni de zile, submarinele germane sem?naser? teroarea ?n Atlanticul de Nord. Dar Lusitania era unul dintre marile transatlantice ale epocii, cel mai rapid vapor de linie aflat ?n serviciu, iar c?pitanul ei, William Thomas Turner, avea o ?ncredere de nestr?mutat ?n regulile stricte ale r?zboiului purtat de gentlemani, care feriser?, vreme de un secol, vasele civile de orice atac. Este o poveste pe care mul?i dintre noi cred c? o cunosc, f?r? a o ?ti cu adev?rat, iar Erik Larson ne-o readuce ?n aten?ie plin? de suspans, schimb?nd rolurile ?ntre v?n?tor ?i v?nat, ?n timp ce descrie un tablou mai general al Americii la apogeul Erei Progresului. Plin? de str?lucire ?i de emo?ie, Siajul mor?ii aduce la via?? o distribu?ie de personaje evocatoare, de la faimosul librar din Boston Charles Lauriat, la pioniera din domeniul arhitecturii Theodate Pope ?i la pre?edintele Woodrow Wilson, un om sufocat de suferin?? ?i ?ngrozit de perspectiva unui r?zboi mondial. Siajul mor?ii surprinde drama pur? ?i puterea emo?ional? a unui dezastru ale c?rui detalii intime ?i ?n?eles real riscau s? r?m?n? pierdute ?n negurile istoriei.

i corbul, croncnind, a rguit, Vestind c sorii fost au aruncai! Venii! Venii! Voi, duhuri, ce vegheai Pe gndurile morii, crunta zee! i m nvai s nu mai fiu femeie! M umplei, de la cretet pn’ la tlpi Cu o rutate nenduplecat! The raven himself is hoarse That croaks the fatal entrance of Duncan Under my battlements. Come, you spirits That tend on mortal thoughts, unsex me here, And fill me from the crown to the toe top full Of direst cruelty!

Drag? cititorule,Dac? te-ai uitat ieri mai mult de dou? ore la televizor ?i nu po?i f?r? asta, las? cartea asta jos.Dac? vrei s? fii de acord cu cineva, cu oricine, nu e?ti omul meu.Dac? m? ?tii din tinere?e ?i crezi c? sunt b?iatul care se b?lb?ia la prompter, dai banii degeaba.Dac? vrei s? dai cadou cartea asta unui prieten, nu mai bine ?i iei o sticl? de vin? Eu nu ?tiu s? ame?esc a?a bine.?n general, recomand cartea doar c?torva oameni.Cei care vor s? afle cum am ajuns s? tr?im, iubim, alegem ?n social media.Dar mai ales celor care cred c? a scrie poate schimba ceva.P.S. Poate.Doar c? trebuie s? scriem cu to?ii ?n acela?i timp.Despre asta e Share! Despre for?a social media, cel mai bun amplificator de idei pe care ?l ?tiu.?ntr-un fel, dac? stai s? te g?nde?ti, ?i tu ai scris-o.

E tündérjátékról úgy tartják, egy f?úri esküv? alkalmából íródott. Err?l szól maga a darab is, a szerelemr?l, a házasságról, a szenvedélyr?l, az akadályok legy?zésér?l. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. Puck, a csúfondáros apród, aki miatt kit?r a háborúság a tündérkirály és tündérkirályn? k?z?tt, minden kerget?z?, egymást ?z? szerelmesnek jelképe lehet, akik szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat. Mintha a való életben is Puck gonosz varázslatára fordulna meg minden, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy mégis ?sszerendez?djék. Tündéri álomvilág cívódással, féltéssel, ellenállhatatlan vágyakkal.

William Shakespeare egyik legnagyobb m?ve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt j?vend?lik, hogy király lesz. Felesége ?szt?nzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában meg?lik a náluk vendégesked? királyt. Tettüket a leitatott ?r?kre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth sz?rny? ?felindultságában” meg?li ?ket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

Az álomszer?en meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságt?réssel vádolva küldi a halálba, el?bbi csupán Camillo h?ségének k?sz?nhet?en menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggy?zni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a sz?rny? látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már kés?, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsem?t távoli partokon hagyta sorsára. A t?rténetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsem?, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a h? Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszer? pásztorlány iránt. Camillo, aki ráj?n Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a t?rténetet mindvégig mozgató figura nem g?rdítené a néz?tér és a színpad k?zé az áttetsz?ség, a látomás, az álomszer?ség tüllfügg?nyét. ?s számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

Milyen lenyomatot hagyott bennünk 1956? T?rténelem alulnézetb?l, avagy családi emlékek, személyes t?rténetek az ominózus ?szr?l, ami után minden más lett. Hogyan lesz egy 17 éves gyárimunkás fiúból néhány nap leforgása alatt forradalmár? Mi t?rtént Erdélyben 56-ban? Mikor eszmél rá a hatéves kislány, hogy a nagyapja Magyarország legfontosabb embere? Hogyan él tovább az, akinek a menyasszonya ?r?kre elhagyta az országot? Hogyan válik a távoli kultúrából érkez? idegen október 23. szellemiségét átérz? emberré? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre válaszol t?bbek k?z?tt Horgas Eszter, Varga Miklós, Kiss Zoltán Zéro, Tordai Teri, Vámos Miklós, Bornai Tibor és sokan mások. A kül?n?s, szívszorító vagy kalandos emlékekb?l megismerhetjük az ezerarcú forradalom néhány emberi mozzanatát. Naszvadi Judith családi érintettsége okán is kezdte el feltenni a kérdéseket el?bb sz?kebb, majd tágabb k?rnyezetében. A 60. évfordulóra így, ezekb?l az interjúkból állt ?ssze A mi '56-unk.